Magyar szavak a román nyelvben
FARFURIE – TÁNYÉR, magyar megnevezése a TENYÉRből jön, mivel az első tányérok fából készültek, tenyérbe illő, azt helyettesítő evőeszközként. Biztos, hogy FARagás, FÚRás műveletével készült. Mivel minden tárgy, fogalom, állat, személy stb. megnevezése annak tulajdonságaiból, jellemzőiből indult ki („A kőkor szava: kép.” V. Cs.), így elképzelhető, hogy a TENYÉRszerű evőeszköz neve FARAGOTTFÚRT TENYÉRbe való volt először. Aztán a ma is gyakorlatban levő rövidítési, egyszerűsítési hajlamtól vezérelten alakult át a megnevezés FARFÚRT és TÁNYÉR alakra. Majd ki ezt, ki azt használta. Az utódnyelvek aztán vagy egyiket, vagy a másikat tartották meg. Jó példa erre az egér megnevezése annak négy fő tulajdonsága alapján. Lásd a şoarece címszónál. Később már cserépből is készültek tányérok, de a megnevezés annyira rögzült a tudatba, hogy megmaradt akár a FAZÉK esetében, mely faragott (fa-rag – fát rág) főzelékhez való edény lehetett. A DEX, török és újgörög eredetet kínál, ami lényegtelen, hiszen megmagyarázni csak a magyar nyelvi gyökök alapján lehet. Azok csak átvevő nyelvek voltak.