FALU – Mezőgazdasági jellegű, nem zárt építkezésű csoportos település. [NEM finnugor] A FALU szó az F.L – L.F gyökből indul: FaL – LaF (f > p: lap). A CzF Szótár a FOL gyökről eredezteti: „fol – fal; folka, falka, folu, falu”. A FALU létrejöttét a helyzet romlása, a társadalom erkölcsi süllyedése, züllése okozta FÉLElem váltotta ki. A FALU egy összetartó csoport, FALKA által (f)ALKotott, épített FALAK, LAKok, hajLÉKok FALAi közt LAKók zárt települését jelöli. Távolból nézve a FALU, FOLU, FALVAk kiemelkedő FOLtok a tájban, a hALVÁnyra azaz fehérre meszelt FALAikkal. A FALU LEFed egy FELÜletet. A FALU az előzőleg sátortáborokban lakók FALkáiból tömörült FALAkból épült kunyhókba, védettebbnek, védhetőbbnek érezve így magát. A tanya lett volna a legjobb, de úgy nem érezték biztonságban magukat a rablóhordák miatt. A székely FALU tömören épült, ha lehet nem hagytak SZOM azaz üres helyet, valakit odaSZÉDítettek, ültettek, telepítettek. Innen a szomszéd szó eredete. Egymás közelségét SZOMjazták, így mindenki VÉDettnek érezte magát. Általában LAPos területet jelöltek ki maguknak, valamilyen FOLyó mellett, de a hegyvidéken, dombos-völgyes helyeken is, patakok mellett. A FOLU kötődött, kötődik a FOLyóhoz, FÖLdhöz a fő életfeltételek megléte végett. A FÖLd táplálja, abból nyeri betevő FALAtját, és víz nélkül nincs élet. A FALU látja el FALAttal a városokat is. Az L hangcsoport – ALU – értelme is jelen van a szóban. A fALU a települések rangsorolásában ALUl van. Valaha minden város fALUként kezdte, mivel az emberFALkák a sátrak helyett FALakból épülő házakba, FALvakba költöztek, azokban dőltek ALOmra, ott hajtották ÁLOmra fejüket. A FALKA megnevezés nem lealacsonyító ez esetben. A sátorok idejében nem voltak FALVAK. A sátorok FALKÁi rokoni kötődés nyomán alakultak ki. Ennek feje volt a sátorapa (nesztor) törzsfő. Ez később perzsa nyelven magas rangot jelentett: satrapa, azonban keletkezése, oka, eredeti mondanivalója csak a mai magyar nyelven érthető. Egy FALUnyi FALKÁt, közös célból összeálló, talán közeli – távoli rokoni kapcsolatokkal is összefűzött tömeg (f)ALKot. Itt főséget a FOLnagy, a FALU nagyja, bírója viselt, de ez már nem vérségi alapon állt, mint a törzsfő nesztor, sátorapa, legfeljebb a FALUban nagyobb FAmíliai, rokoni körrel rendelkező család feje lehetett FOLnagy, FÓnagy. Az épített FALAKból, LAKokból álló FALU jelképesen oly zárt helység, amelynek FALAi közé mindennap visszatértek taláLKozni a FALKÁt ALKOtók, együtt LAKni és FALAtozva jólLAKni, talán LAKodalmazni is, majd szeretteikkel, megpihenni, nyugALomra hajtani fejüket. A székely FALVAK – de talán más tájegységek elzárt FALUi is – sokáig őrizték e jellemzők összességét a mindennapi életvitelükben.
FOLKLÓR – Szellemi, szóban élő néphagyomány. [NEM angol] A FOLKLÓR az F.L – L.F gyökből indul: FoL – LeF (f > v: lev). Nem angol szó, mivel nincs angol gyök! Ez kizárt. Az F hangos ősgyökök a teremtőerőt leíró szavak gyökképzői. A FOL-K: a FALvak, a FÖLd népe, a FALKa. A CzF Szótár a FOL gyökről írja, íme: „fol – fal : folka, falka, folu, falu”. Tehát a FOL tovább bővítve: FOLK, FOLKA, FALKA. A FALvak népe, a FÖLd népe, a szabad LEVegőn élő, dolgozó nép. A FALvak, FAmíliák FALKáiból (f)ALaKultak ki, törvényszerűen, FOrrások vagy FOLyók mentén, és nem sátrakban, hanem FALaK közt éltek. A foLKLór szó két összeolvadt kötött mássalhangzó-párost tartalmaz: az LK és KL. Ez oda-vissza alakja az L.K – K.L alvógyöknek: LaK – KaL, és jellemzőt rejtő a szóban. Ugyanakkor bizonyítja, hogy nem is angol, nem is német, hanem ómagyar, ősnyelvi szó. Az LK hangcsoport – OLKlÓ – a fOLKlÓr a nép ALKOtó tehetségét jelzi. Többek közt az ALKOt, ALKU, emELKEdő, lELKEs, gondOLKOdó szavakban utal erre. A KL hangcsoport – OlKLÓ – a fOlKLÓr népi kincsek halmazait birtOKLÓ: cIKLÁmen (színek), csIKLAnd (érzelmi, szerelmi életről), IKLAt (néptáncok, szokások), csUKLÓ, sIKLA (jóra hajlékonyság), szIKLA (állhatatosság), szónOKLAt (mesék, népdalok, mondák, őstörténetek) és mások. Az LK páros, mint L.K – K.L gyök: LaK – KaL, a faLAK közti LAKás, KALiba, a hely ahonnan együtt KÉL munkára a család, a körül levő terület, amelyet művelni KELL, s ahonnan az élés (élelem) KÉL a FÖLdből. De KÉL a magukat gyönyörű színeikkel KELlető, virágot azaz FiLÓRÁt nyitó növények özöne is. A LéLeK, mint tevékenység, szépség, állapot, jellemzők leírásában. Az L.R – R.L gyök: LóR – RóL, a folkLÓR a népRŐL, RÓLa szól. A szóvégi ÓR ősgyök kiemelkedés jelölője: ÓRiás, ORom, tORony és más szavakban. A folklÓR szóban a népi hagyomány kincseinek kiemelkedő jelentőségét leíró. A KLÓR, KoLÓRA jelentése: szín. (A flóra címszónál magyarázat van a szó kialakulására.) A FALu népe kezdetben, és még hosszú időn át egymással szoros kötöttségben élte életét, együtt dolgozott, vigadott, örvendezett, mesélt, dalolt, táncolt, együtt sírt, élte meg fájdalmait, megénekelve azokat is. Hosszú időkön át alakultak ki az emberFALKákat egymástól megkülönböztető jellegzetes népies vonások: nyelvjárásban, dalban, táncban, mintákban, viseletben, építkezésben stb. A FOLK-KLÓR, FOLKLÓR, a FALvak emberFALKÁi színes, KoLÓR érzelemvilágának összessége: a NÉP szívének SZÍNE-VIRÁGA. Az angol nyelv, mint minden más nyelv is, szavainak minden egyes szóalkotó elemét az ősnyelvből örökölte meg. Az angol nyelv sajátossága, hogy bármelyik idegen szót képes elnyelni. Az angol nyelvből vett szavak viszont úgy lógnak ki a magyar szövegből, mint a törött lóláb, amely sosem gyógyul meg. LK – KL: a foLKLór: egy nép KeLengyéje, az amelyet több évezredes útján gyűjtött, és a jövőben is útmutató számára. Egy belső igényből fakadó, szépérzékét csiKLandó, azt aLKotásra serkentő, a szívekben iKLató erő által létrehozott, jellegzetes hivaLKodó, nyaLKa szépségek, amelyek megmutatkoznak szokásokban, színes öLtözéKekben, mozduLatoKban, szónoKLatokban, daLoKban, építményekben stb.