FALU – Mezőgazdasági jellegű, nem zárt építkezésű csoportos település. [bérnyelvész: finnugor] A FALU szó az F.L – L.F gyökből indul: FaL – LaF (f > p: lap).
A CzF Szótár is a FOL gyökről eredezteti: „fol – fal : folka, falka, folu, falu”.
A FALUnak sok névadójellemzője van. A FALU LEFed egy területet. Ez az első tömörült emberi település.
Figyeljék meg e leírásban az L hang, a köréje épülő hangcsoport meghatározó szerepét.
Jól látható, hogy a kezdeti településszerkezeti átalakulás ok – okozat következmény. Semmilyen sűrűn lakott település, így a FALU létrejötte sem a közerkölcs, a becsületesség alapú bizalom megszilárdulásának következménye. Létrejöttének oka az általános közállapotok romlása, a rablások, gyilkosságok sűrűsödése, a társadalom erkölcsi süllyedése, züllése miatti FÉLElem, és a védelem megszervezésének szüksége.
Az igazi, eszményi emberi lakhely a tanya. Ez volt a kezdet. Ám a tanya már nem volt biztonságos, az ott lakó család nem tudta megvédeni magát, javait egymagában. Ezért tömörültek FALKÁba. Ez csak a védekezésben jelentett fejlődést, egyébként az általános társadalmi romlás következménye volt.
A FALU szó egy összetartó csoport, emberFALka által (f)ALKotott, épített FALAK, LAKok, hajLÉKok FALAi közt LAKók zárt települését jelenti, jelöli. A FALU a tömörített települések ALAFÁja, ALFÁja, ALApja, kezdete, ELEje. Ez az ALUlról építkező társadalmi rend indULÁsa.
Minden nagyváros FALUként kezdte, és azok adtak nevet neki, akik az első cöveket leverték, első FALAt felhúzták.
Távolból nézve a FALU, a fALVAk, hALVÁnyra azaz fehérre meszelt fehér FALAikkal, buja zöld gyümölcsFA ligeteivel, kiemelkedő, kellemes FOLtok a tájban.
Volt eset, hogy egy vonzóan jó fekvésű tanya mellé települtek családok, a területet benVALÓhelyekre osztották, s kialakult a FALU. Kizárólag a szoros védettség miatt jöttek el tanyáikról, mint eszményi anyahelyről az ott lakók, de területeiket megmunkálni visszajártak a tanyára.
Az emberek tehát a rablók FALkáinak támadásai miatt tömörültek FALUba, FALvakba.
A székely FALU tömören épült, ha lehetőség volt, nem hagytak SZOM azaz üres helyet, DESZre, sűrűre építették a házakat, valakit odaSZÉDítettek, kértek, hívtak, telepítettek a SZOM, üres helyre, volt akivel beSZÉDet kezdeni. Innen ered a szom-széd szó. Egymás közelségét SZOMjazták, így mindenki VÉDettnek érezte magát. Általában LAPos területet jelöltek ki FALUnak, valamilyen FOLyó mellett, de a hegyvidéken, dombos-völgyes helyeken is, patakok, források mellett telepedtek le. A FALU, FOLU kötődött, kötődik a FOLyóhoz, FÖLdhöz a fő életFELtételek megléte végett. A FÖLd táplálja, abból nyeri betevő FALAtját, és FOLÓvíz nélkül nincs élet. A FALU látja el FALAttal a városokat is.
Az L hangcsoport – ALU – értelme jelen van a szóban, de az egész leírásban is. A fALU a települések rangsorolásában ALUl van. Már írtam, valaha minden város fALUként kezdte, mivel az emberek a sátrak helyett fALAkból épÜLŐ házakba, FALvakba költöztek, azokban dőltek ALOmra, ott hajtották ÁLOmra fejüket. Fent említettem: a fALU az ALApja, kezdete, ELEje, indULÁsa az ALUlról építkező társadalmi rendnek. A születő FALU olyan a tájnak, mint egy feltörő FOrrás. Ebből indul a FOLÓ.
A FALKA megnevezés nem lealacsonyító ez esetben. A sátorok idejében nem voltak FALVAK. A sátorok FALKÁi rokoni kötődés nyomán alakultak ki. Ennek feje volt a sátorapa, nesztor, mésztor törzsfő. Ez később perzsa nyelven a magas satrapa, szatrapa rangot jelentette, azonban keletkezése, oka, eredeti mondanivalója csak a mai magyar nyelven érthető. Egy FALUnyi FALKÁt, közös célból összeálló, talán közeli – távoli rokoni kapcsolatokkal is összefűzött tömeg (f)ALKot. Az épített FALAKból, LAKokból álló FALU jelképesen zárt helység. A FALU népe szinte együtt lélegzett, együtt nem FÉLtek.
A FALUban a FALnak is FÜLE volt. Előnye-hátránya is volt, de mindent tudtak egymásról, s ha baj volt, segítettek.
A FALUt nem vették körül FALAkkal, csak a templomot.
A keresztútnál fekvő FALU nőtt nagyobbra, ebből lett várfallal körülvett váras város.
Ami székely vonatkozás. A Kárpát-medencét székely törzs csALÁdjai lakták. Ők a mai magyarság ősei. A székely FALVAK évezredeken át őrizték e jellemzők minden összességét életvitelükben, a keveredés, kavarodás előtt az egész medencében.
A legfőbb székely tekintély a RABONBÁN, a székelyek nagymestere volt. A székely FALU nagyja a faLUFŐ, LÚFŐ. A LUFŐ, LÓFŐ, aki a rabonbán utasításai szerint cselekedett. Egyik elöljáró sem volt gazdagabb, mint az átlag, FELElőssége viszont több volt. Nem anyagi vonzata végett vállalták megtisztelő állásaikat. Később e főséget nevezték FALUnagy, FOLnagy, FÓnagy néven is. FALUfő azaz fa-LÚfő, LÓfő, de ez már nem vérségi alapon állt, mint a törzsfő nesztor, sátorapa, legfeljebb a FALUban nagyobb FAmíLIai, rokoni körrel rendelkező család feje lehetett a FALUnagy, FOLnagy, FÓnagy. Ezek beszédmodora nyomán alakultak ki a tájnyelvek. A királyi időkben már bírónak nevezték a FALUfőt.
Körükben közbirtok-kaláka rend volt, együtt dolgoztak, kalákában építették házaik FALAit, kaszáltak, arattak, csépeltek, a végén együtt FALtak, vigadtak.
Arra, hogy a FAL az egyik legfőbb névadó – a székely köznyelvben, főleg az Udvarhely körüli nyelvjárásban van bizonyíték. Valaki felhúzta az első FALAt. Nevezzük őt ÓCnak. Akik arra jártak, azt mondták: Ez ÓC FALA. A másik sokáig egymagában ÁRVA volt, ÁRVÁT mutatott, TÁRVA volt a tér, nem épített senki mellé. Ez ÁRVÁT FALA lett. Máshol előbb egy MALOM épült a PATAK mellé, s lett a neve: MALOM FALA vagy PATAK FALA. SIMÉN is épített FALAt, SIMÉN FALA. Leégett RUGON, szenes talajon is épült FAL, ez RUGON FALA. Mindannyi a kezdeti kép idején rögzült név.
Előfordulhatott, hogy bőséges alapanyagok esetén, sziklás, bazalt lelőhelyeken, kőből építettek FALat, KŐFALat. Ilyen Alsórákos, ahol még a fa is kőből van 🙂 Kőhalom, de biztosan van még más is.
Az ősiségben az egyenesen felmagasodó KŐSZKLA, KŐSZIRT másik neve KÉFA, KŐFA. Magas, mint a FA, de anyaga KŐ. Férfinévként is adatott: KÉFÁS, ami kemény férfit jelentett. Ennek van nemi vonatkozása is. Tehát némely emberFALKA KŐFAL építményeket alkotott, CSEFÁLt.
Van ITALKÖZ, ITÁLIA földjén néhány településnév, lent a valaha székelyek lakta déli csücskében: CEFALU – CSÉFALU, CATANZARO, PALERMO, TAORMINA stb. CEFALUról úgy tartják, hogy a parton levő KŐFALról kapta nevét. Ám ennek is csak magyarul van magyarázata. CÉFALU lakói CSEFÁLÓk voltak, akik, ha szükség volt rá, KŐFALAt is építettek, és KATTANÓ ZÁRAS kaput hozzá, épp mint kincses KOLOZSVÁR kilenczáras kapuját.
FaLu – LóFő hangváz: F-L – L-F
FaLu – aLFa hangváz: F-L – L-F
FaLKa – KőFaL – FaLaK – FaLuK hangváz: F-L-K – K-F-L – F-L-K – F-L-K.
