FALU – Mezőgazdasági jellegű, nem zárt építkezésű csoportos település. [bérnyelvészet szerint: finnugor]
A FALU szó az F.L – L.F gyökből indul: FaL – LaF (f > p: lap). A CzF Szótár a FOL gyökről eredezteti: „fol – fal : folka, falka, folu, falu”.
Az igazi, eszményi emberi lakhely a tanya. Ez volt a kezdet.
A FALU létrejöttét az általános közállapotok romlása, a társadalom erkölcsi süllyedése, züllése okozta FÉLElem váltotta ki. A tanya már nem volt biztonságos, az ott lakó család nem tudta megvédeni magát javait egymagában. A FALU szó egy összetartó csoport, emberFALka által (f)ALKotott, épített FALAK, LAKok, hajLÉKok FALAi közt LAKók zárt települését jelenti, jelöli.
A FALU a tömörített települések ALAFÁja, ALFÁja, ALApja, kezdete, ELEje. Ez az ALUlról építkező társadalmi rend indULÁsa.
FaLu – aLFa hangváz: F-L – L-F.
Minden nagyváros FALUként kezdte, és azok adtak nevet neki, akik az első cöveket leverték, első FALAt felhúzták. Távolból nézve a FALU, FOLU, kiemelkedő, kellemes FOLt a tájban. A fALVAk a hALVÁnyra azaz fehérre meszelt FALAi is jellemzők.
A FALU LEFed egy területet. Kezdetben a FALU területét benVALÓhelyekre osztották fel. A FALU az előzőleg sátortáborokban lakók, onnan kiVÁLÓk (f > v) FALkáiból tömörült a FALAkból épült kunyhókból álló FALUba, mivel védettebbnek, védhetőbbnek érezve így magát. Bár a tanya lett volna a legjobb, de úgy nem érezték biztonságban magukat. Az emberek a rablók FALkáinak támadásai miatt tömörültek FALUba, FALvakba. Itt látható az ok – okozat következmény.
A székely FALU tömören épült, ha lehetőség volt, nem hagytak SZOM azaz üres helyet, DESZre, sűrűre építették a házakat, valakit odaSZÉDítettek, ültettek, telepítettek a SZOM helyre. Innen ered a szomszéd szó. Egymás közelségét SZOMjazták, így mindenki VÉDettnek érezte magát.
Általában LAPos területet jelöltek ki maguknak, valamilyen FOLyó mellett, de a hegyvidéken, dombos-völgyes helyeken is, patakok, források mellett telepedtek le.
A FALU, FOLU kötődött, kötődik a FOLyóhoz, FÖLdhöz a fő életFELtételek megléte végett. A FÖLd táplálja, abból nyeri betevő FALAtját, és víz nélkül nincs élet.
A FALU látja el FALAttal a városokat is.
Az L hangcsoport – ALU – értelme is jelen van a szóban. A fALU a települések rangsorolásában ALUl van. Valaha minden város fALUként kezdte, mivel az emberek a sátrak helyett fALAkból épülő házakba, FALvakba költöztek, azokban dőltek ALOmra, ott hajtották ÁLOmra fejüket. Fent már említettem: a fALU az ALApja, kezdete, ELEje, indULÁsa az ALUlról építkező társadalmi rendnek. A FALKA megnevezés nem lealacsonyító ez esetben.
A sátorok idejében nem voltak FALVAK. A sátorok FALKÁi rokoni kötődés nyomán alakultak ki. Ennek feje volt a sátorapa (nesztor) törzsfő. Ez később perzsa nyelven a magas satrapa, szatrapa rangot jelentette, azonban keletkezése, oka, eredeti mondanivalója csak a mai magyar nyelven érthető. Egy FALUnyi FALKÁt, közös célból összeálló, talán közeli – távoli rokoni kapcsolatokkal is összefűzött tömeg (f)ALKot. Itt főséget a FOLnagy, a FALU nagyja, bírója viselt, székelyeknél rabon, FALUfő azaz fa-LÚfő, LÓfő, de ez már nem vérségi alapon állt, mint a törzsfő nesztor, sátorapa, legfeljebb a FALUban nagyobb FAmíLIai, rokoni körrel rendelkező család feje lehetett a FALUnagy, FOLnagy, FÓnagy.
Az épített FALAKból, LAKokból álló FALU jelképesen oly zárt helység. A FALU népe szinte együtt lélegzett, együtt nem FÉLtek. Együtt dolgoztak, kalákában építették házaik FALAit, ilyenkor együtt FALtak.
A FALUban a FALnak is FÜLE volt, mindent tudtak egymásról. A FALU FALAi közé mindennap visszatértek taláLKozni a FALUsFELEkkel, együtt LAKni, jólLAKni, talán LAKodalmazni is, majd otthon szeretteikkel, megpihenni, nyugALomra hajtani fejüket.
A székely FALVAK – de talán más tájegységek elzárt FALUi is – évezredeken át őrizték e jellemzők minden összességét életvitelükben.
