FAL – Építőanyagból függőleges síkban emelt, teret határoló és tagoló, teherhordó épületszerkezet. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az épített FAL egyik jelentése FEL, hisz amint a meghatározásban is írja „függőleges síkban emelt”.
Az elején inkább az ideiglenes sátor volt használatban, de a későbbiekben a FÁból épített FAL vette át az addig használt lePEL (sátor) helyét, és a továbbiakban ez takarta el a bensőséges családi együttlétet a kívülállók elől, valamint nyújtott védelmet. A FAL ugyanakkor VÁLasztó is (F > V). Az előző lePEL, majd FAL szóból P > F hangválthatósággal alakult ki a FALak közti nyugALOm helyének számító FALO, PALO nyomán a PALOTA szó. Az F > P váltott PAL gyökből indul a PALLÓ (vastag deszkaLAP), PALLÉR stb. szavak. A FAL – PALlér által FELhúzott LAPos FELület, mely nemcsak FALusi ház, de PALota FALa is lehet.
FALU – Mezőgazdasági jellegű, nem zárt építkezésű csoportos település. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A CzF Szótár a FOL gyökről írja, íme: „fol – fal : folka, falka, folu, falu”, tehát a FOL tovább bővítve: FOLK, FOLKA, FALKA. Azaz a FALU szó egyik névadója, a régen embercsoportra is alkalmazott FALKA szó, de szerepe van a FAL szónak is, hiszen a FALU építmények, FALAK összessége. A FALKA megnevezés nem lealacsonyító ez esetben. A sátorok idejében nem voltak FALVAK. A sátorok FALKÁi rokoni kötődés nyomán alakultak ki. Ennek feje volt a SÁTORAPA, melyből később a perzsa SATRAPA szó alakult ki. Egy FALUnyi FALKÁt közös célból összeálló, talán rokoni kapcsolatokkal is összefűzött tömeg f/ALKot. Itt főséget a FOLNAGY (falunagy) viselt, de ez már nem vérségi alapon állt, mint a sátorapa, legfeljebb a FALUban nagyobb rokoni körrel rendelkező család feje lehetett. A FALU egy összetartó csoport, FALKA által (f)ALKotott, épített FALAK, LAKok, hajLÉKok FALAi közt LAKók települését jelöli, oly helyet, ahová mindennap visszatértek taláLKozni a FALKÁt ALKOtó FALU FALAi közé, együtt FALAtozni szeretteikkel, megpihenni, nyugALOmra hajtani fejüket.