EZÜST – Szürkésfehér, fényes felületű nemesfém. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? permi] Az EZÜST EZ – ZE ősgyökkel induló szó. Mint minden kifejezés, több névadó jellemző nyomán alakult ki. Hol olvasztották az alacsony olvadáspontú fémeket? A vasÜSTben. És mondták: EZ ÜSTben olvadt. És lett EZÜST. Ez egyik névadó. A vele kapcsolatos körülmények jellemzőinek okán kapott nevet A CzF Szótár szerint: „Eredetileg talán az ez gyök am. ősz, s az egész őszes v. őszesded, azaz fehéres, fehérlő, valamint a latin argentum, s hellen arguroV is, úgy látszik argoV szóból eredtek, mely ragyogót, fehéret jelent; így szanszkritul is ezüst: rádsat, v. radsatan, rads v. ránds igéből, mely am. a magyar ragy-og.” A Z hangcsoport – EZÜ – a ránÉZÉsre ŐSZEsen, azaz fehéren RAGYogó fém látszata, mint névadó jellemző. A RAGYogása (ragy – argy) okán kapott nevét örökölte meg az utódnyelvek egy része: ARG-ent-osz. És még mindig kell lennie legalább egy névadó jellemzőnek, bár az említett ŐSZES, ŐSZÜS is az. Az ST hangcsoport – ÜST/Ö – a gyors, nagy terjedelem, terjedés egyik jelölője a nyelvben. Ilyen az ÜSTÖlést, tÜSTÉnt, fÜST, pOSTA, nŐSTÉny és más szavakban. Az ezÜST a leggyorsabb hővezető (áram) az összes fémek közül. Ha egyik felét melegítik, ÜSTÖlést forró a túlsó vége is, mert tÜSTÉnt terjed benne a hő, ugyanígy az áram is.