EVOLÚCIÓ – Fejlődés. A magasabb rendű szervezeteknek alacsonyabb rendűből való alakulása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Az EVOÉ szó eredeti alakja: JOVÉ. Székelyföldön, Erdővidéken ma is használt a JÓV-e (jó-e) kérdés. A V hangcsoport – EVO – értelmében az EVOlúció jelentése jÓVÁ válás, összevonva: jÓVÁlás. Értelme szerint egyre jAVUló állapot. Tehát ez is az ősnyelvből eredő JAVULÓ szónak göröggé vált alakja, ahonnan a latin megörökölte. Mellesleg: egy sarlatán elmélet, amelyet még soha senki nem tudott bebizonyítani, és így elEVE halva született. A világ élőlényállománya nem jAVUl, hanem AVUl, azaz folyamatosan romlik. Ám ettől eltérően – a tudomány szent tehenének fosadékaként – az emberek butítására kiválóan alkalmazható volt több mint egy évszázada. Az L hangcsoport – OLÚ – a jAVUlás ellentételeként, az avULÓ szóban mutatja a teremtési tökÉLEtességtől való távOLOdást. A C hangcsoport – ÚCI – kellemes jÁCCÓ (játszó) hangulatú volna, de erre az elméletre jobban illik az: ACAt, kACAt, vACAk kifejezésekben képviselt értelem. Az IÓ kötött magánhangzó-páros a JÓ megfelelője, örömteli felkiáltás hangja.