ÉVA

ÉVA – Az első nő neve. [A hivatalos nyelvészet szerint: héber] Az ÉVA névről adott héber magyarázat: minden élő anyja. Ennyi, semmi több. Ám ez a szűkszavúság érthető, mert mivel a héber nem a teremtés nyelve, így csak egy vetületét képes megjeleníteni a névnek. Az ÉVA név eredete Ádám első feltételezett mondatából érthető meg. Vegyük az ujjongó meglepetés hangján ÉVÁhoz intézett, feltételezett első ádámi mondatot: NÉ VAGY TE! Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősnyelvi eredetű, szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, amely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban maradt fenn. A lenni ige alakjai változtak, de a van, lesz, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több értelmet tömörít. NÉvaszte, azt, hogy nőről van szó – NÉ. A NÉVaszte azt, hogy NÉV rejlik benne. A nÉVAste a névre is rámutat: ÉVA. Jelen van az ASZ ősgyök, az érett ASZ-szony jelzője. A NÉVASZTE, NÉ VASZ TE mondandója: NŐ VAGY TE. A nÉVAszte szó visszafordított alakja vÉNAszte, amelyben jelen van a másik ősi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉNA is, amelyből lett később a latin VÉNUSZ. A VÉNA ér eredő vonal kapcsolat. Így érthető, honnan az „eredő VÉNA” kifejezés. Érdekességként: románul a lenni ige jelen idejű van alakja: este (j/eszte). Ebben szintén megjelenik az SZT páros, mint ősnyelvi eredetű vonatkozás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és v > f váltással, magas hangzóval, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít magának. A VASZokban történik az ASZ élmény, minden testi élmények legnagyobbikának átélése (f, b), a nÁSZ, a nemzés. Az SZ hang meghatározó kulcshang a SZaporodással kapcsolatos témakörben. Magzata világra jöttét várva vackolódik, vaszkolódik, fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően fészekrakó. nÉVAszte – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, Néva, Véna, Éna, Enéh, Ana, ANYA, egy férfi asszONYA. ÉVÁnak rengeteg szerepe van. A V hangcsoport – ÉVA – rávilágít, mert nEVE átszÖVI szerepeit. ÉVA szeret vég nélkül csEVEgni, csEVErészni. A dÍVA szerepében kIVÁló. ÉVÁt többnyire a szÍVE vezeti. Tudja, hogy megjelenése a férfi nyugalmát egy csapásra felkAVArja. Tudja, hogy mosolya széppé, dÉVAj nEVEtése, negédes, ÉVŐdése ellenállhatatlanul kÍVÁnatossá teszi. Szereti az épp dÍVÓ dIVAtot. Szeret álmokat szÖVÖgetni, szereti a szÖVEvényes kapcsolatokat, de azért ÓVAtos. Ám ÓVAtlanná válik, mihelyt megérinti a szerelem fUVAllata, s szÍVÉt körülÖVEzi annak szIVÁrványos koszorúja. Ekkor már ÍVÁsra csábító. A dÍVÁny, kerEVEt az ő asszonyi birodalma. Ettől kezdve prózai szerepébe is beleéli magát. ÉVA a nyers élelmet EVÉsre alkalmassá tEVŐ nő. Ő a kamrába tárolható tartósítottak eltEVŐje. Ő a házvezetés legAVAtottabbja, a tEVÉkeny, fonó-szÖVŐ nagyasszony. A kÍVÁnatos étkek, IVÁsra alkalmas nedűk – köztük a kÁVÉ – elkészítője. ÉVA egy hosszúÍVŰ világító fénycsÓVA a férfi életében az első ÍVÁstól az AVUló ÉVEk végéig. Ha visszatekintünk erre a fenti szövegre, eldönthetjük, mely nyelv, amely az első nő neve kialakulását névadó jellemzőivel ennyire érthetővé teszi? Mely nyelv, amely nevének alkotó kulcshangjával így körülírja az életben betöltött szerepét? Mert az a nyelv a teremtés nyelve!