Fontos tudnivaló: A magyar szavak szláv eredetét nem a szláv nyelvek nyelvészei erőltetik, hanem az Akadémia “magyar” nyelvészei. Ezek talán magyarok, vagy magyar-talanok
ESZTERHÉJ – Nádból vagy szalmából készült háztető. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Az ESZTERHÉJ szó az ESZ – SZE ősgyökből induló. Az ESZ itt mindenképp a térben kiterjedés leíró gyökszava (terpesz). Az SZT hangcsoport – ESZTE – szerepe: az ESZTErhéj, kiterjESZTEtt tetőszerkezet, mint vízleerESZTŐ, erESZTEtő, erESZTEr – ESZTErhéj. Az ESZTErhéjról télen csÚSZTAtva omlik le az alkalmi felmelegedéstől megolvASZTOtt, lazává vált hótömeg. A tetőt, mint vízleERESZTő burkot, mondják még ERESZHÉJnak, ERESZtetőnek is. A HÉJ a HAJlék HAJa, HÉJa, ráHAJló, a ráhulló csapadékot elHAJtó fedele. Itt a H hang takaró értelme érvényesül. Az eszterHÉJ alatt van a HÍJú, amely nagy üres HELY, tehát mivel üres, így HÍJa van, és sok terménynek HEJe, HELYe van. Az eszTERhéj tetőTÉRség is: eszTER – TEResz – TERasz. Tehát a terasz sem idegen szó! A háztetőről leeERESZkedő víz az ESZTERhéján SZIvárogva folyik le a földre. Az RH hangcsoport – ERHÉ – takaró értelmű az IRHA szóban. Az esztERHÉj régen nádból, szalmából készült, idővel kORHAdt, így cserélni kellett. Az esztERHÉj alatt nagy tÁRHEly van, ez a HÍJú, ahová tERHEs munkája gyümölcsét gyűjtötte a föld embere. A hÉJ alatt – ha nem hagytak rést – ÉJsötét volt nappal is. Az R.H – H.R gyök: RuH – HáR a RUHa, HÁRász szavakban takaró értelmű. Lehet keresgélni az összes szláv nyelveken együttvéve az ESZTERHÉJ szó kialakulásához szükséges – a felsoroltakhoz hasonló – szóalkotó elemeket, névadó jellemzőket. Küzdelmes lesz és sikertelen. A szó még az egynyelvűség idején, az ősmag-nyelven alakult ki, és csak a nyelvi titkok mai magyarázó nyelvén lehet megfejteni!
ESZTOVÁTA, OSZTOVÁTA – Szövőszék. Vetélő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Ha valaki látott OSZTOVÁTÁt, amelyet még SZÖVŐSZÉKnek is neveznek, ismeri működését, akkor tudja, hogy működése teljesen az OSZTÁS elvein alapszik, hogy VETélő, VETőlő is kell hozzá, és a moTOlla (székely: matóla) is a szövési eszközrendszerhez tartozik, akkor arra is rájön, hogy tősgyökeres magyar gyökökre épült színmagyar szóval van dolga: OSZTÓVETŐ. Az OSZ – SZO ősgyök a kiindulás. Az SZ hang a SZÖvedék kiterjedtségét is jelenti. A CzF Szótár: leírása: „SZABÓ DÁVID elemzése szerént am. osztóváltó, minthogy a fonalakat mintegy osztva váltva szövi egybe.” Kiem. K. S. Az SZT hangcsoport – OSZTO – az OSZTÁsra mutat. A különböző minták beállítása: OSZTÁs, SZOrzás, összeVETés. Minden szálat az OSZTOtt, és a szálak állandó OSZTÁsát szabályozó nyüst megfelelő oldalára fűznek be. Ezeknek a lábítóval való mozgatása is beOSZTOtt, szabályozott. Az OSZTOVÁTA termékei pOSZTÓ, SZÖVET, SZÖTtes, VÁSZOn. A VÁSZOn – SZOVÁn fordítás is útbaigazít. Ezek mind az OSZTOVÁTA szó alkotó hangjaiból, annak vázára épülő szavak. Íme: POSZTÓváta (posztó), oSZtÖVETa (szövet), oSZtÖveTTES (szőttes), OSZtoVÁtáN (vászon). A V hangcsoport – OVÁ – jelen van a szÖVÉs, szÖVEt, ÖVEz szavakban. A T hangcsoport – ÁTA – a szövés felvETÉse, vETŐlő, a kÖTŐdés, alkOTÁs szavakban ad képet. A TAFOTA, a könnyű selyem megnevezése is az oszTOVÁTA szóból alakult ki V > F hangváltással: TOVÁTA > TAFOTA. A székelyföldi Szováta neve is innen vezethető le. Mérhetetlen butaság ezt szláv eredetűnek nevezni, de kíváncsian várok egy szláv névadó jellemzőket felsoroló levezetést egy nyelvész szakember részéről. eSZToVáTa – PoSZTó – SZöVeT – SZőTTeS – VáSZoN hangváz: SZ-T-V-T – P-SZ-T – SZ-V-T – SZ-TT-S – V-SZ-N