ESZTER nem zsidó név, amint előszeretettel hangsúlyozzák úton, útfélen egyes talpnyaló vájtfülű névmagyarázók. Ehhez csak a BIBLIÁból az ESZTER KÖNYVÉT kellene elolvasniuk. Ott írja ugyanis, hogy egy Hadassa nevű zsidó lányt kívántak becsempészni a királynak bemutatandó fiatal lányok közé.
Mivel nem akarták tudatni zsidó eredetét, így nem mehetett saját nevével. Ezért egy helyi nevet választottak, az ESZTER nevet. A név már a korai kezdetekkor kialakult az ősmag-nyelvben. Az első Ádámi mondat: Né vasz te! Nő vagy te! Ebben a mondatban tömörítve áll egy sor titok, melyet fel kell deríteni. Benne van az, hogy NÉ, azaz nőről van szó, céloz a NÉVadásra, mely: ÉVA. NÉ vasz te, NÉ Vasz te – nÉ VAsz te – NÉ VAsz te, né vASZ TE/r (ASZTER, ESZTER) NÉ VAsz szómegfordítva VÉNA/sz, majd latinul VÉNUSZ, vÉNA, ENÉ/h, mélyhangú változata ANA ma ANNA (ANYA). Tehát egy sor női név rejlik egyetlen rövid mondatban, és ez jellemző a magyar szavakra ma is, mert a magyar szavak alkotó hangjaikkal magyarázatot adnak önmagukról.
Az első ESZTER okos, ESZes nő volt, csillogó szépségű, igazi fényOSZTó saját TERületén (OSZTER, ESZTER). Olyan, aki tanít, ESZTEt vagyis okosít. Volt benne ÉSZTEtő ERő. Ha úgy látta, TERjESZtette hatáskörét, ha szükség volt RETESZre zárt, így védve magát, övéit. Nem volt önző, ERESZTett másnak is TERményéből, mert ESZTER – SZERET. A babilóniai ISTÁR, ISZTÁR istennő neve is hasonló. Az ESZTER = CSILLAG. A ma oly sokat hangoztatott SZTÁR is innen, ez ősmag-nyelvi szóból ered.