ESZTENDŐ – Év. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint:? eszten ’ugyanezen’ < ez + idő] Az ESZTENDŐ az ESZ – SZE ősgyökből indul. Ha az eredeti –, és nem a nyelújítók által megüresített – magyar nyelvet vesszük alapul, akkor az OKTAT szó jövő ideje nem OKTATNI FOG, hanem: OKTATÁND. Az évek teltével az ember sok tapasztalatot szerzEND, elméje, esze megérÉND, azaz több ÉSZT (székelyül: eszt, eszöt), ESZT szerzEND. Az SZT hangcsoport – ESZTE – értelemadóként mutatja, hogy az évek tapASZTAlatai ESZTEndenek, vagyis ESZTEndő (észélesítő) hatással vannak ránk. Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ alvógyök: SZíT – TiSZ, SZÍTja az elme tüzét, leTISZtítja a tapasztalati halmazt és tárolja a megtarTANDókat. A T.N – N.T gyök: TeN – NeT, a TENger felületének simasága , fénye, NET (latin nitidus), a keNET, amely simává, fényessé, világossá tesz. Az eSZTENDők számával nő az addig TENDett, oktaTÁNDott tartalom, amely felkészültté tesz az élet kihívásaival szemben. Az ND hangcsoport – ENDŐ – az évek esztENDEnek, oktatÁNDAnak, szoktatÁNDAnak. Az ND páros, mint N.D – D.N alvógyök: NeD – DuN, ez esetben a szerzett tudás-tapasztalat összesség NEDv-ÜDe párhuzama, DUNányi tömege. Az ősnyelvből megörökölt utódnyelvi STAND jelentése: kiállás, amelyen felvonultatható bizonyos tartalom. Így érthető, hogy az ESZTENDŐ szó nemcsak az évet jelenti, hanem az egy év: tavasztól tavaszig – idő fESZtávolság alatt szerzett, tárolt ismeret és tapASZTAlat, ÉSZre, elmére gyakorolt hatását. Az év ENDjére – végére ESZT (eszet, észt) érlelt, ESZTENDEtt. Az ESZ gyök itt az időben való kiterjedést terpESZt, kifESZített ívet (évet) is jelöli. Azt is mondhatjuk, hogy fESZT TENDEl, azaz állandóan, fESZT TANít (tanoda, tand). Az ESZTENDŐ szó, megnevezés, a későbbiekben hasznosítható tapASZTAlati anyag ÉSZre gyakorolt hatását kifejező. Ez a tapASZTAlat minden egyes év elteltével SZÉlesedik, terpESZkedik, gyarapodik. Ez összeadva adja az okosító, ESZTENDŐ évek számát. Ezek az ÉSZ évgyűrűi. A fákhoz viszonyítva, nem sok jut belőle az embernek. SZT – TSZ értelmi viszony: az eSZTendők sokasága alatt átteTSZőbbé válik a sok megoldandó szövevény, és kéTSZer, később héTSZer felkéSZülTebbé TeSZ a megoldásra. ND – DN értelmi viszony: az eszteNDők reNDre jönnek, s elszalaDNak, az emberek közben halaDNak, tartalomban (szellemi-anyagi) értékeket aDNak hozzá, majd végül belefáraDNak.