Az ESZTENDŐ még sajátunk a MÉKSZ szerint is.
ESZTENDŐ – Év. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? eszten ’ugyanezen’ < ez + idő] Ha az eredeti –, és nem a Kazinczyék által kiherélt – magyar nyelvet vesszük alapul, akkor az OKTAT szó jövő ideje nem OKTATNI FOG, hanem: OKTATÁND. Az évek teltével az ember sok tapasztalatot szerzEND, elméje, esze megérÉND, azaz több ÉSZT (székelyül: eszöt), ESZT szerzEND.
Tehát az évek tapasztalatai ESZTENDEnek, vagyis ESZTENDŐ (észélesítő) hatással vannak ránk, OKTATÁNDanak. Így hát az ESZTENDŐ valaha nem az évet jelentette, hanem az egy év (tavasztól tavaszig – idő fESZtávolság) alatt szerzett, tárolt ismeret és tapaSZTalat, ÉSZre, elmére való hatását. Az év ENDjére – végére ESZT (eszet, észt) érlelt, ESZTENDett. Az ESZ gyök itt az időben való kiterjedést (kifeszített ív) jelöli. Azt is mondhatjuk, hogy fESZT TENDElt, azaz állandóan, FESZT TANít (tanoda, tand). Az ESZTENDŐ, a későbbiekben hasznosítható tapasztalati anyag ÉSZre gyakorolt hatásának meghatározó jelzője. Ez a tapasztalat minden egyes év elteltével szélesedik, gyarapodik. Ez összeadva adja az okosító, ESZTENDŐ évek számát. Ezek az ÉSZ évgyűrűi. A fákhoz viszonyítva, nem sok jut belőle az embernek. Az alábbiakat azonban már összelopkodtuk – Glatz ferenc biztatására.
ESZTOVÁTA, OSZTOVÁTA – Szövőszék. Vetélő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] Ha valaki látott OSZTOVÁTÁt, melyet még SZÖVŐSZÉKnek is neveznek, ismeri működését, akkor tudja, hogy működése teljesen az osztás elvein alapszik, hogy VETélő, VETőlő is kell hozzá, és a MOTOLLA is a szövési eszközrendszerhez tartozik, akkor arra is rájön, hogy tősgyökeres magyar gyökökre épült színmagyar szóval van dolga: OSZTÓVETŐ. A CzF Szótár: leírása: „Szabó Dávid elemzése szerént am. osztóváltó, minthogy a fonalakat mintegy osztva váltva szövi egybe.” (Kiem. K. S.) Nagyanyám, mint minden székely asszony, értett ezekhez. Nem tudom már pontosan, de soknyüstös (nyolc-tíz) szövést is beállított. Emlékszem különböző minták beállításánál mennyit számolgattak, OSZTOttak, szoroztak, összeVETettek számításokat, ameddig minden szálat az OSZTOtt, és a szálak állandó OSZTÁsát szabályozó nyüst megfelelő oldalára fűztek be. Az ESZ, OSZ gyök a SZÖvedék kiterjedtségét is jelenti. Szováta neve is innen vezethető le. Az OSZTOVÁTA termékei pOSZTÓ, SZÖVET, SZÖTtes, VÁSZOn. Ezek mind az OSZTOVÁTA alkotó hangjaiból, annak vázára épülő szavak. Íme: pOSZTÓváta (posztó), oSZtÖVETa (szövet), oSZtÖveTTES (szőttes), OSZtoVÁtáN (vászon). Mérhetetlen butaság ezt szláv eredetűnek nevezni!
ESZTENA – Juhok hegyi karámja. Hegyi juhász kunyhója. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román < ? szláv] Az ESZTENA tulajdonképpen legelő és nem a lakóépület. Az ESZ gyök itt a területi kiterjedés (terpESZ, fESZ). A letarolt erdő helyén, a vágottban alakulnak ki a VÉSZnek nevezett területek. Az ESZTENA szó a kivESZTEtt aljnövényzet helyén ESZTENdőre (eszten – időkiterjedés, idő fesztáv alatt) kialakuló legelő neve. Mind az ESZ gyöknek, mind az SZT párosnak szerepe van a szó érthetővé tételében. ErdővESZTÉN alakuló, annak helyén létrejövő legelő. A hegyvidéki ligetes erdő irtásával megfoSZTjuk a helyet a bokroktól. Így cserjéktől, bokroktól megfoSZTott, lefoSZTott lesz, amely legelőnek kiváló. Ez az ESZTENA. A rajta épült TANYA csak tartozék, de nem mellékes, hiszen a névben – eszTENA – ez is jelen van, az is az összkép része, vagyis együtt adják a szó egészének valós jelentését. A szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű. Bővebben a tanya címszónál. ESZTRENGA – Akol juhfejő rekesze. Esztena. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: román] Előrebocsátom a CzF Szótárból: „A magyarból így lehetne elemezni: ösz-terengő, azaz korlátolt szűk hely, hová a juhokat öszveterengetik.” (Kiem. K. S.) Az esztena címszónál már említve volt: a letarolt fenyves erdő helyén, a vágottban alakulnak ki a VÉSZnek nevezett területek. Továbbmenve, az szl páros kulcsa az oszlás, foszlás, nyeszlettség, szelés szavaknak. A láz Székelyföldön, lazított, ligetes erdőből kaszálóvá, legelővé alakított hely. Az ESZTRENGA, ESZTRONGA (románul strungă) megértéséhez szintén a kötött mássalhangzó-párosokba rejtett értelmet kell kibontani. Az SZTR két összeolvadt páros: SZT és TR. Így együtt az iSTRáng szóban rejlő korlátoltság értelmét adják. A juhok ott SZORONGnak bekerítve, keTRecben, tömörülve, s onnan nem menekülhetnek, csak miután leadták a tejet. A TR ez esetben a keTRec és annak minden jellemzője. Külön az SZT, oSZTás, illeSZTés. A juhok oSZTottan, tehát egyenként érkeznek a keTRec fejőnyílásához, ahol ENGEdik (esztrenga) megfejni magukat. A román nyelven a STRÂNGE = gyűjt szó SZORÍTást is jelent. Ám a STRUNGĂ, STRÂNGE szavak is ősmag(yar)-nyelvi eredetűek, amelyek visszahozva a magyar nyelvbe, részenként elemezhetők: SZoRíTó, SZoRONGÓ, majd kiENGEdő, de ezeket az összetevőket románul nem lehet kiolvasni belőle. A magyar ÖSZTERENGŐ, ESZTRENGA azonban minden jellemzőt tartalmaz, leír. Összegezve: az ESZTRENGA szót elemeire bontva magyarázni csak magyarul lehet! Tehát a szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű.