ESZTENDŐ – Év. [? eszten ’ugyanezen’ < ez + idő]
Az ESZTENDŐ szó az ESZ – SZE ősgyökből indul. Az ESZ – SZE ősgyök itt az időben való kiterjedést terpESZt, kifESZített ívet (évet), fESZtávot is jelöli. A SZE gyök a megSZEntés, ÉSZrevétel, amely a hiSZEn szóba is beépül.
SZE, vedd ÉSZre, telik az idő!
Ha az eredeti –, és nem a nyelvújítók által megüresített – magyar nyelvet vesszük alapul, akkor az OKTAT szónak a jövő ideje nem OKTATNI FOG, hanem: OKTATÁND.
Az évek teltével az ember sok tapasztalatot szerzEND, elméje, esze megérÉND, azaz több ÉSZT (székelyül: eszt, eszöt), ESZT szerzEND. Okosodik, azaz ESZTEND. Az évek eseményei ÉSZre téríTENDEnek. A KOPONYA kemény, jelképesen s a valóságban is, de a benne levő elme, ÉSZ érik az ÉSZérlelő, ÉSZ-TANító iDŐK, ESZ-TEN-DŐK nyomán.
Az SZT hangcsoport – ESZTE – értelemadóként mutatja, hogy az évek tapASZTAlatai ESZTEndenek, vagyis ESZTEndő (észélesítő) hatással vannak ránk. Az évek eseményei hasznos nESZTOrok, mint az ősi bölcs vezetők (nesztor – szentor). Az évek tapASZTAlatokat nESZTEnek, szülnek, és éretten a jelképes ASZTAlra eredményeket halmozunk.
Az SZT páros, mint SZ.T – T.SZ alvógyök: SZíT – TiSZ, SZÍTja az elme tüzét, leTISZtítja a tapasztalati halmazt és tárolja a megtarTANDókat.
A T.N – N.T gyök: TeN – NeT, a TENger felületének simasága , fénye, NET (innen a latin nitidus), a keNET, amely simává, fényessé, világossá tesz. Az eszTENdők számával nő az addig TANászolt, TANácsolt, TANított, TENdett, oktaTÁNdott tartalom, amely felkészültté tesz az élet kihívásaival szemben.
Az ND hangcsoport – ENDŐ – az évek esztENDEnek, oktatÁNDAnak, szoktatÁNDAnak.
Az ND páros, mint N.D – D.N alvógyök: NeD – DuN, ez esetben a szerzett tudás-tapasztalat összesség NEDv – ÜDe párhuzama, DUNányi tömege. Az ősnyelvből megörökölt utódnyelvi STAND jelentése: kiállás, amelyen felvonultatható bizonyos tartalom.
Így érthető, hogy az ESZTENDŐ szó nemcsak az évet jelenti, hanem az egy év: tavasztól tavaszig – idő fESZtávolság alatt szerzett, tárolt ismeret és tapASZTAlat, ÉSZre, elmére gyakorolt hatását. Az év ENDjére – végére ESZT (eszet, észt) érlelt, ESZTENDEtt.
Azt is mondhatjuk, hogy fESZT TENDEl, azaz állandóan, fESZT TANít, fESZT oktaTAND (tanoda, tand). Az ESZTENDŐ szó, megnevezés, a későbbiekben hasznosítható tapASZTAlati anyag ÉSZre gyakorolt hatását kifejező. Ez a tapASZTAlat minden egyes év elteltével SZÉlesedik, terpESZkedik, gyarapodik. Összeadva adja az okosító, ESZTENDŐ évek számát. Ezek az ÉSZ évgyűrűi. A fákhoz viszonyítva, nem sok jut belőle az embernek, pedig örökéletre teremtetett.
SZT – TSZ értelmi viszony: az eSZTendők sokasága alatt átteTSZőbbé válik a sok megoldandó szövevény, és kéTSZer, később héTSZer felkéSZülTebbé TeSZ a megoldásra.
ND – DN: az eszteNDők reNDre jönnek, s elszalaDNak, az emberek közben halaDNak, tartalomban (szellemi-anyagi) értékeket aDNak hozzá, majd végül belefáraDNak.