EszEK vagy eszEM?
Mindkettő helyes, helyén használva. Ragozással elkülöníthető a cselekmény árnyalanyi különbsége:
eszEK, eszEL, eszIK – valamit, cselEKvés,
eszEM, eszED, eszI – ki-ki a sajátját.
EszEK – teszEK, cselEKszEK, AKarati tettről beszélünk: hiszEK, viszEK, veszEK…
EszEM – (m = részes, birtokos), hozzáérthető: a reggelIM, ebédEM, pörköltEM, rántottÁM…
Különválasztható, mert létezik árnyalatnyi különbség, s ez érződik (ilyen a magyar nyelv):
Én eszEK, te eszEL, ő eszIK, cselEKvés… Én eszEM (a pörköltem), te eszED (u.a.), ő eszI (…), ránk osztott tulajdon.
Ez esetben a végződés (részes, birtokos) névmás módosulat: -em (én), -ed (te), i (ő). Az ételt saját részEMmé teszEM, testEM táplálására, akkor úgy mondom: eszEM, mert birtokOMmá, tulajdonOMmá teszEM. Ha az én reggelIM, ebédEM, vacsorÁM, akkor azt megeszEM. Az én birtokOM, tulajdonOM.
Nem eszEK bele a tiEDbe, az enyÉMet eszEM.
Különbözik határozott vagy határozatlan névelőnél.
Számba teszEK egy falatot, akármilyent, határozatlan. Számba teszEM a falatot, ez meghatározott valami.
Próbáljuk fordítva:
Számba teszEM egy falatot. Számba teszEK a falatot.
Hangzása sem jó.
Számba teszEM a falatot, és eszEK. Számba teszEK egy falatot, és eszEK. CselEKvés.
Anyu parancsa: A spenót finom, tessÉK enni, ha tetszIK, ha nem!
Egy árnyalattal másabb hangzás:
Számba teszEM a falatot, és meg/eszEM.
Számba teszEK egy falatot, és meg/eszEM. TestEM részévé teszEM. Kell nekEM, finOM, élvezEM, kedvelEM, szeretEM.