ESKÜ* – Istenre, mint tanúra vagy valamely szent dologra hivatkozó ünnepélyes kijelentés. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: es ’eskü” ? es(ik)] Az ES – SE ősgyökön alapul. Az ESKÜ a szent fogadalmak közé tartozott.
Olyan jelentős ESemények alkalmával, amikor életre szóló, egész életére kiható fogadalmat tesz, és az oly KEmény ellhatározást, elKÖtelezést KÖvetel meg, amely csak a KŐ, KŰ, KÜ KEménységével szemléltethető. Az ilyen ESemény az egyik legmagasztosabb pillanat a becsületes ember életében. Nem ESet, hanem ESemény, ES-EMÉNY, amelynek megtörténte előtt KE-MÉNY elhatározás születik a szívben. Az ezt követően tett fogadalmához akár élete árán is ragaszkodik. Ehhez tartották magukat a történelem hősei, akik minden más hibáik ellenére, ama nagy ESeményen adott KŰhöz hasonlítható KEmény szavukat akkor is megtartották KÖtelességszerűen, ha meg KEllett érte halniuk. Ahhoz, hogy ennyi öntudatosság legyen bennük, nevelésre volt szükség. A szóban levő SK páros az iSKola szóban is jelen van, és az S.K – K.S gyök: SoK – KoS, hangjaival alkothatók a SOK , oKOS, éKES szavak, amelyek az alapvető ISmeret szükségét jelzik. Nem azt jelenti, hogy minden ESKÜjét megtartó ember agyoniSKolázott volt a múltban, hanem azt, hogy az élet, tisztesség, becsület, szava tartás, férfias helytállás tekintetében elegendő ISmeretre tettek szert a családban a szülői nevelés eredményeként. Az ISMERet –, vagy vegyük az elmélyÜlést is magában rejtő ÜSMERet szóalakot – bátorrá, MERésszé tesz. Nem azért haltak meg azok az emberek, mert értéktelen volt számukra az élet, szerettek ők élni, hiszen nagyrészük fiatal volt, hanem azért, mivel az adott szavuk, a nyilvánosan tett ESKÜ be nem tartása árán megmaradt életük már rongyértékű maradt volna, nem csak mások, de önmaguk előtt is.
*ESKÜt tettek ma sokan az ország házában. Némelyek már a szöveg elmondása alatt tudták, hogy egyetlen szavát sem tartják be. Mégis, talán akad olyan is, aki betartja. Volna kiktől példát venni még abból az időből, amikor a becsület többet ért, ékesebb volt bármely drágakőnél. Ám ma a pénz szeretete megfertőzött mindent. Pedig a becsületet csak egyszer lehet eladni. Csak egyetlen egyszer! Az eladott becsület többé nem váltható vissza.
Soha! Soha! Soha!