ÉRZÉK – A külső ingerek felfogásának képessége. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az ÉRZÉK ÉR – RÉ ősgyöke az ERő kifejezője. Semmi nem moZgatja meg úgy az emberi képZeletet, mint az ÉRZÉKeket ÉRINtő ERős iZgató hatás. Az RZ hangcsoport – ÉRZÉ – mutatja, hogy az egyén észlelés után visszahatásként bERZEnkedik, bORZAd, szŐRZEte felbORZOlódik, vihARZÓ ÉRZElmek kavarognak benne, esetleg zŰRZAvar alakul ki miatta. Az RZ páros, mint alvó R.Z – Z.R gyök: RáZ – ZüR az észlelt hatástól függően (z > sz, s váltások),lehet felRÁZó (ráébresztő), megRÁZó (riasztó), elRÁZó (rendtevő), RISZáló (elringató), ROSSZaló vagy ZŰRt okozó, SZERetetet, SZERelmet gerjesztó, SZORgalmat SERkentő stb. Akár egy ÉK, úgy hatol a tudatba, és az ÉRZÉKek szinte tolakodnak a kiÉRtÉKelő helyzetfelismerésre. Öt ÉRZÉK: látás, hallás, szaglás, ízlelés, érintés (hatodik az ösztön). Induljunk a HALLással. A kisbaba – függetlenül attól, mely nemzet közé pottyan a világra – ezt az ősnyelvi, ómagyar nyelvi, ösztöni ősgyököt ejti ki hang hallatán: HA! Hogy miért? Mert ez van a génjeibe táplálva eredendően. A HALL szó bővítményeivel nem csak a HAngot, de a dALLamot is magában rejti. Ugyanakkor bővítve kifejezi azt is, hogy LÁtni akarja a HAng forrását: HALLÁM! Ez a HADD LÁM – nem véletlen így alakuló – rövidítése, és itt már a másik ősgyök a LÁ, a LÁt ige szótöve is jelen van, mutatván, hogy a másik érzékszerv is részt kíván venni a felismerésben. A LÁ ősgyök is benne van a kisbaba induló szókészletében. Ha fény vilLAn, azt mondja: LÁ! De nem csak! Ugyanis a LÁM ÁM ősgyöke, akár IM alakja (imette, émette – ébren) is az ébredő tudatot jelenti: ÁMul, bÁMul. S amit lát, azt IM sIMítani akarja, sIMulni, azaz érINteni KÉZzel. ÉRZÉK fordítva KÉZÉR, KÉZ ÉRint. Az IN kellemi gyök (em = nő, mell, f-in-om). Tehát egy másik érzékszervvel is tudOMást (om – omló lágy) kíván venni róla. Még van a szIMat, az illat ÉRZÉKelésére. Valamint a zAMat, vagyis az ÍZ ÉRZÉKelése, kiértékelése. Az összesnél a lágy ÉrZELMI hangok, ősgyökök, gyökszavak uralkodók, de az R hang sem véletlen, mert az összes által kiváltott éRzéki, éRzelmi eRőt jelzi. Nem hiszem, hogy a világ bármely nyelvén össze lehet kapcsolni így. Azaz, hogy az ÉRZÉKszervek észlelő, egymás felé közvetítő készsége, kapcsolati összhangja – néhány hang egymás közti értelmi összhang viszonyát felsorolva – leírható lenne azokon. A HALL szó H hangja ott van a germán nyelvű szavaknál, de ott van a latin nyelvűeknél is, csak épp nem írják le (h/au) vagy nem ejtik. De a többinél is, minden nyelvnél az im – mi, en – ne, ol – lo, ez – ze, or – ro ősgyökökkel fejezik ki az ÉRZÉKeket ÉRINtő é-R-Z-e-L-M-i hatást vagy a kiváltott visszahatást (modernül: reakciót). Ám a teljes körű: hang- és gyökértelem összhangra, azok szoros oda-vissza kapcsolatára magyarázatot adni nem tudnak. Megállapítható, hogy azok minden ilyen értelmű szava az ősnyelvből ered, és az egyenes ági utódnyelven, a mai magyar nyelven, mint magyarázó nyelven elemezhető. Ha török lenne az eredet, vagy tőlük kölcsönzött, akkor a török nyelvnek még bővebb magyarázatot kellene adnia róla. Ám joggal kétlem ezt.