Hangok, ősgyökök, gyökszavak, hangcsoportok, a magyar nyelv értelemhordozó sűrítményei:
hangok, a nyelv magvai: A, B, E, G, H, F….
ősgyökök, a nyelv csírái: BO – OB, CSI – ICS …
gyökszavak, a nyelvbokor rügyei, bimbói: BOL – LOB, KÖR – ROK …, más szemléltetésben a nyelv sejtjei.
kötött mássalhangzó-párosok, mint alvógyökök: BR, MP, ND, NG stb.
hangcsoportok, a gyökök összekötői: ABÁ, IGA, ÓHA, EFÉ…, más szemléltetésben, mint sejtközi anyag.
kötött mássalhangzó-párosok hangcsoportjai: ÁBRA, IFRA, IMPA, ONDA …, szintén, mint sejtközi anyag.
hangvázak, amelyek hangjainak összeforgatásával kimutathatók a szócsaládok:
T-B-R: TáBoR – BáToR – ToBoR – BoToR – BaRáT
K-L-SZ: SZáLaK – SZáLKa – KaSZáL – KaLáSZ stb.
A szócsaládot alkotó szótestvérek azonos hangok összeforgatása nyomán épülő rokon értelmű szavak, amelyek azonos tárgykörön belüli műveletek, jellemzők, sajátos árnyalatok körülírói.
E felsorolt elemek sajátos jelentéssel illeszkednek be a szavakba. Mindegyik legkevesebb három értelmet képvisel.
Például a G hang: indítja a Gördülést, de Gátat is vet, véGe. HanGértelem: konG, zenG, bonG, haranG, GőGicsél, GagyoG.
Az ő sajátos értelmüket –, amely az őket körülvevő hangok jelentése függvényében bizonyos elméleti határokon belül mozoghat, változhat – beviszik mindig a szavakba. E szóépítő elemek jelen vannak az utódnyelvekben is sajátos értelmükkel, esetenként összeforgatott hangsorrendben is: SZIGORÚ – RIGUROS.
Nagy segítségek az azonosításban, s az utódnyelvi szavak eredetének bizonyítására.
————————————————————————————————————————————————-
Elemzéskor sosem csak egyetlen nézőpontból kell szemlélni egy hangot, ősgyököt, gyökszót, hangcsoportot, mert mindannyi legkevesebb három jellemzőt vihet be egy adott szóba.
————————————————————————————————————————————————-
A nyelv szavaiban elrejtett mondandó értelmét csak akkor értjük meg pontosan, ha gyökönként, hangcsoportonként vizsgáljuk. Onnan kell kiindulni, mert minden gyök legkevesebb három értelmet hordoz, és ezek közül egyiket viszi be az adott szóba. De a szó hangkörnyezete is hat rá, hiszen más hangokkal, gyökökkel, hangcsoportokkal épül össze a szóban. Vagyis, nem mindegy, milyen társaságba keveredik a hang, gyök, hangcsoport.
Az elemzőt nem csak az érdekli, hogy a szó mit jelent egy utódnyelvben, hanem az is: mit jelentett eredeti helyén, az ősnyelven vagy a mai magyar nyelven. Példa az utódnyelvi DEFEND szó, amely eredeti helyén VÉDEND jelentést hordozott. FEDENDve lenni a kiFUNDÁlt FENEkEDŐ támadással szemben, és a kiFENENDett éles tőr DÖFENDése ellen. Itt a DE ősgyök ellentmondó értelme is jelen van, mint szókezdő, az utódnyelvi szóban: DEfend.
DöFeND – FeDeND – NeDöFD – DeFeND hangváz: D-F-N-D – F-D-N-D – N-D-F-D – D-F-N-D
Az idegen, vagyis utódnyelvekbe elszármazott szavak fellelhetők ezen értelemhordozó elemek segítségével, és visszavezethetők elemzésre a ma is élő ősnyelvbe, a magyar nyelvbe. Ez minden ilyen értelemhordozó elemet tartalmazó idegennek tűnő utódnyelvi szóval megtehető.
A fenti értelemhordozó elemekkel egyszerű, könnyen kezelhető bizonyítóanyag került a nyelvek gyökereit, az ősnyelvet kereső-kutató nyelvészek kezébe.
Elvárható lenne, a magyar nyelvészek, magyar szavak eredetének kutatásánál, csak magyar nyelvi szempontokat vegyenek figyelembe. Megkeresni a nyelvben egy adott szó kialakulásához szükséges minden fellelhető elemet: hangokat, gyököket, hangcsoportokat.
Sajnos, a mai hivatásos nyelvészet nem bír kilépni a bűvkörből, amelyben tagadják még a hangok értelemhordozó szerepét is. Arra is hivatkoznak, hogy minden nyelv változik.
Ez igaz az állandó keveredésre alkalmas utódnyelveknél. Ám a teremtés nyelve, a fehér szín nyelvi párhuzama soha nem keveredhet! Gyökeinek változatlanságára sok ezrével hozható fel bizonyíték minden ősi írásban, beleértve a Bibliát.
Előrebocsátható: minden utódnyelv ősnyelvi hangokra, gyökökre, hangcsoportokra, hangvázakra épül! Bármely utódnyelv csak ősnyelvi alkotóelemeket használhat szóépítésre.
Nincs sajátos francia, angol, szuahéli, latin, német, maláj, román, dakota, koreai, szláv, spanyol, hawai skót, kecsua gyök vagy hangcsoport.
Csak a teremtés ősnyelvének, szó és nyelvépítő elemei élnek az utódnyelvek szavaiban!
Ősgyökök a nyelv csírái
Az ősgyökök egy- vagy kéthangosak. A magánhangzó érzet-, érzés-, érzelemkifejező ősgyök. Némely folyékonyan, végtelenül ejthető mássalhangzó önmagában is ősgyök: R, S, SZ, Z, ZS és mindannyi hangutánzó.
A kéthangos ősgyök meghatározó vázhangja a mássalhangzó. A kéthangos ősgyökök megfordíthatók, esetükben a magánhangzó változhat, e változás színezi a szót, az önhangzó jelentésbeli jellemzői változtatják az értelmet.
Minden ősgyök (két hang) olyan nyelvi képződmény, amely csak sejteti, hogy mássalhangzójának két értelmi végletet megjelenítő képességéből eredően melyik juthat érvényre, miután háromhangos gyökszóvá bővül.
Példa: a PA, PE, PI, PO, PÜ ősgyök, amely lehet PIS, POLY, azaz víz, de lehet PÍR, PÜR, azaz tűz, PARázs, PERzs.
Képletesen: ha a hangképzés a nemzés, akkor az ősgyök a fogamzás, de a nemek világos ismerete nélkül. A gyökszó viszont már a két ellentétes nem megmutatkozása. Az ősgyök mindkét irányba indulásra nyitott. Ez lenne a fogamzás pillanata. A fogamzáskor eldől: fiú vagy lány, ám a szülésig még nem világos. A gyök már a bizonyosság, hogy mely értelmi oldalt képviseli. Az ősgyökökről alább külön fejezetben.
Gyökök, értelemhordozók, szavak alapelemei, a szóbokor alapjai
A gyökök lehetnek egy vagy kéthangos ösztöni ősgyökök, és lehetnek háromhangos gyökszavak. A gyökök, akár a torma mélyre hatoló gyökere (gyök ere), nem engednek torzítást, módosulást. Nem változtatható a szó alapja, mivel ezt a ráképződött szóbokor sem engedi meg. Gyökér nélkül teljesen elszáradna a szóbokor. Elég, ha csak a tér és kör, szer gyökök terebélyes szóbokor alakzatait vesszük figyelembe.
A hivatalos, hivatásos nyelvészet szerint a hangoknak nincs értelemhordozó szerepük, a gyököknek sincs, azaz szerintük, gyökök nincsenek is. Az a nyelvész, aki komoly utalást mer tenni a gyökökre, azok értelemhordozó szerepére, elköszönhet az egyetemi tanszékétől.
—————————————————————————————————————————————————
A szó alapgondolatát a kezdőgyök hordozza. A gyökelmélet szerint az igekötő is gyök. A szó elején levő kéthangos igekötő értelemhordozó és eggyé válik az igével, s a szókezdő hanggal alkot gyököt. Példaként vehetjük az R.K – K.R gyököt: KiR – RiK, a KIRívóan (ki-rívó) öltözködő, RIKító ruhákban járó RIKek (gazdagok) voltak az URak, uRAK, közülük választottak KIRályt.
Eredő ősnyelv az, amelyben minden gyökszó átfordítható, és mindkét gyökkel értelmes szóbokor alakítható ki.
—————————————————————————————————————————————————
A nyelvet nem érdekli a mai hivatásos nyelvészvélemény. A nyelv végzi gondolatközlő feladatát, amire teremtve volt. Gördülékenységét, rugalmasságát, de képlékenységét is igazolva, minden magyar gyök és szó fordítható, illetve hangonként, gyökönként összeforgatható. A hivatalos, hivatásos nyelvészet véleménye ellenére az ősnyelvi gyökszavak sajátos értelemhordozók, és értelmüket minden szóba beviszik. E jelenség átszövi az egész magyar nyelvet, és csak magyarul van rá magyarázat.
A magyar nyelvben minden gyök sajátos értelemhordozó, oda-vissza fordítva is, kezdve a három legkiterjedtebb szóbokorral rendelkező TÉR, KÖR, SZER gyökökkel a legutolsóig.
A kéthangos ősgyök egy hanggal bővülvén, három hangból álló gyökszóvá alakul. A gyökváz két mássalhangzója közt egy magánhangzó. A két vázhang közti önhangzó változhat, a változatok sokszínűségét vonultatva fel.
A teremtés nyelvéből töltődött fel az összes utódnyelv, így előfordul, hogy a gyökszavak minden oda-vissza változata ma már nem lelhető fel a magyar nyelvben, de kimutatható az utódnyelvekben, és visszahozható elemzésre, mert az utódnyelvekben egyetlen gyökszó értelme sem bontható ki teljesen.
Kötött mássalhangzó-párosok
A kötött mássalhangzó-párosok legfontosabb azonosítók, s legkönnyebben felismerhetők, fellelhetők utódnyelvi szavak elemzésekor, azok eredete keresésében. A kötött mássalhangzó-párosok segítségével rálelünk az utódnyelvekbe elszármazott szavakra. A kutató nyelvész számára olyanok, mint irányító forgalmi jelzőtáblák, útjelző bóják: Erre tarts a cél felé! Mutatják a gyökelemzés irányát egy tárgykör vizsgálata, elemzése közben.
A kötött mássalhangzó-párosok tulajdonképpen alvógyökök. A kötött mássalhangzó-párosok oda-vissza fordításban értelemhordozók egy tárgykörön belül. Ezek hangkieséssel alakultak ki. Felélesztve egy beillesztett hangzóval, gyökké válnak. Minden kötött mássalhangzó-páros sajátos értelemhordozó. Különböző jelenségek leírásánál visszatérő hangként jelennek meg a szóban, együtt és elválasztva, akár több hang távolságra is.
—————————————————————————————————————————————————
A kötött mássalhangzó párosok létezésének tagadása olyan, mintha a napot akarná letagadni valaki az égboltról.
—————————————————————————————————————————————————
A KN – NK kötött mássalhangzó-párosok, jelképes és valós – esetenként feltölthető – mélységeket, mélyítéseket, bemaródásokat jelenítenek meg. Ilyenek az aKNa, teKNő, zoKNi, de a mélybe leszöKNi is. Valamit megszoKNi, gyakorlatban bele kell mélyülni. De a teKeNő, KeNu, KaNál, KaNNa, KaNcsó, KaNdalló szavakban is mélység.
A KN hangok eltávolodva is bemélyedést leírók a szavakban: KemeNce, KatlaN stb. Ugyanezt jelenítik meg KászoN és KovászNa térségek nevében is. Mindkettő medencében terül el. De ugyanígy bemélyülő tért jelentenek az utódnyelvi: KamioN, KaNioN (canyon), KeszoN szavakban.
Az ellenoldalon kiemelkedéseket is: KaN, KáN, vulKáN, BalKáN, ám ezek mélyedésekkel is kapcsolatosak.
Az NK páros szintén valamiféle jelképes vagy valós érzelmi-testi mélységben lét, hiányosság kifejezője, ahonnan szabadulna, ha lehet: báNKódik, csoNKa, laNKad, maNKó, rimáNKodik stb. De ellenkező jelentésű, kellemes, játékos túlmozgást leíró a csaliNKázik, csicsoNKázik, ficáNKol, lábatlaNKodik szavakban.
Gyökként – NÁK – folyadék, amellyel feltölthető a mélyedés, a KANnában, KANcsóban, csaNAKban is NÁKot tárolnak. A csaNAKból inNÁK, NÁKolnék, NÁKolnák. Mit? NÁKot, azaz italt, vizet.
A KAN böKNé a KANcát NÁKkal töltve. A kihalt vulKÁNi aKNába, teKNőbe NÁK, víz gyűl, tó lesz, pl: Szent Anna-tó.
Az RG – GR kötött mássalhangzó-párosok hangjai, együtt és elválasztva is, mozgással és velejárókkal kapcsolatos szavakban meghatározó értelemhordozók: süRGés, foRGás, pöRGés, GöRdülés, uGRás eRőteljes mozGás kifejezői.
Példaként a SÜRÖG, SÜRGÉS szavak. A hivatásos nyelvészet finnugor eredetűként jegyzi e magyar szót.
A kötött mássalhangzó-párosok segítségével rálelünk az angol emeRGency, angol, francia, román, katalán, uRGent, latin, olasz, spanyol, portugál uRGente, máltai uRGenti szavakban. Ott szintén a süRGős szó RG hangpárosa értelemhordozó. A nevezett nyelveknek semmi közük a finnugor ághoz. Akkor hol kereshető a szó eredete? Ott, ahol a többi szóelemre is gyakorlati magyarázat lelhető. Elsősorban a kezdőgyök, mint alap a meghatározó.
Az S.R – R.S gyök: SüR – ReS, azonos jelentést hordoz eszező változatával, az SZ.R – R.SZ gyökkel: SZORzati SÜRgösség SORozatos ismétlődése. Ilyenkor nincs üRESjárat. A REStség kizárt. Párosként: GyoRSan vaSRa verték a bűnözőt.
Az olyan ember süRöG-foRoG, akinek sok dolga van. Tehát süRGés-foRGás jellemző rá, mivel süRGetik a körülmények. A süRGés, foRGás nagy GaRral jár, néha moRGás, döRGés duRoGás (durrogás) színezi.
RG kötött mássalhangzó-páros hangcsoportja szavakban sajátos erejű kifejező: akinek sÜRGŐs dolga van, fÜRGE, mint az ÜRGE, nem csámbORGÓ, hanem fERGEtegként nyARGAl, mint a gyorsan mozgó zERGE.
Az ellenpár RG – GR: ha süRGős, nem tátja száját az éGRe, uGRik, s GÖRdül, GURul, mint a lepottyantott eGRes.
Ezek a kötött mássalhangzó-párosok alvógyökök, és egy hangzóval felélesztve RG – GR gyökként: RuG – GöR, a RUGalmas, GÖRdülő szavak alapjai, amely jellemzője annak, aki süRGős munkáját füRGén végzi.
Az ellenkező értelmi oldalon is kifejező gyökként: nem GÖRdül, GURul, hanem RAGad, RÖGzül.
A kötött mássalhangzó-párosok könnyen kezelhető nyomravezető eszköz lennének a nyelvészek számára a szavak eredetének vizsgálatához. Csak épp használni kellene.
Az olasz aBLuente a magyar öBLít szóból indult, de magyarázat csak magyar elemzésben van. A BL – LB mutatja, hogy BELe a LÉBe, és úgy öBLít, öBLös táLBan, annak öLÉBen, LÉBen.. Az olasz nem tudhatja, hogy e jelentés is benne van a szóban.
MP páros figyelemfelkeltő, kellem értelmet hordoz: kaliMPál, koloMPol, jelt ad vagy iMPonálni akar. Fára csiMPaszkodik, mint a csiMPánz. A szép állású, iMPonáló iMPala a füves PaMPán, kaMPán (mező) legelész. Finom a koMPót. Az ókori PoMPej városa, PoMPája révén PoMPázó, PoMPás szépségű város volt, cseMPékkel kirakott falakkal stb. A soroMPó láMPája éjjel is segít a tájékozódásban.
PM páros nincs jelen a mai magyar nyelvben. Talán csak a hopPMester, géPMű szavakban. Ám jelen van, mint gyökszó: PAMacs, PEMete, PIMasz, PIMpó, POMpa és más szavakban.
TV, amely a kötődések: hiTVes, öTVözet, köTVény stb. leírója, megjelenítője. Bontottan, gyökként: az elVeTett mag megköt, gyökeret ereszt, egy időTáV alatt gyümölcsöt VeT.
Ellenoldali értelem: hiTVány, paTVar, óTVar, teTVes…
VT, az íVTa szóban a létrehozást, a víVTa, óVTa szóban a küzdelmet, VédelmeT írja le. Gyökként: VITa, amely ősnyelven élet. A két hiTVes víVTa sikamlós, selymes, TAFotás, taFOTás (v > f) szerelmi csatájában íVTa utódját. E TEVékenység nyomán VET egy kis sarjat, utódot, íVET, FET (Jáfet = jó fiú), FÁTát (lányt).
RZ minden, ami éRZés, éRZelem, a boRZalom is, amely ZűRt okozó. A mély éRZelmi hatásra megReZdül a szív húrja, mint a ReZeda SZiRma. De megRáZó események is.
A ZR a helyet jelöli meg: a réti madár a fűZRe, a fecske a háZRa rakja fészkét. De utalhat eszköZRe, kéZRe, eZResre, gáZRa, gőZRe, háZRa, ZRi…, gyökként: ZáR, ZöRög, ZűR…
LM – az eLMe érteLMes, tanuLMányozással tudást haLMoz, amelyeket az életben alkaLMaz, ugyanakkor vannak megáLModott cirkaLMas, okos taláLMányai. Néha érzeLMesen aggodaLMaskodó küzdeLMek közt, de minden keLLeMes, keLLeMetlen éLMényt, eLMéjében tárol.
ML – a siMLi által védett hoMLok mögött, ide-oda áraMLanak a csilláMLó eMLékek, néha kéMLőn keres köztük, az eLMében bár a roMLó, roMoLó eMLékezőtehetség miatt nehezen boMLanak, boMoLnak ki, ám úgy réMLik ott kell lenniük, majd később beindul a MaLoM, kiháMLik a többi közül, és eMLékek töMkeLege oMLik, oMoL szembe vele.
Megfigyelhető a fentiekben az LM – ML páros, mint „együttható” érdekesség: az eLMe tárolja az eMLékeket. Az eMLékek és áLMok képei kiboMLanak a hoMLok mögötti eLMéből. Ezek érteLMi kapcsolata vitathatatlan.
LK páros jelképes és valós mozgásról beszél. A gondoLKodni szóban már az aLKot tengelyében levő két kulcshang összefűzött párosa van jelen. Ez két – legLágyabb és a legKeményebb – hang „szövetsége” új doLGok megjelenítésére. A k > g váltásra jó példa: gondoLKozik, gondoLGozik. Az agy akkor aLKot, doLGozik, amikor gondoLKozik. De a feltűnést KeLtő: csúfoLKodó, hivaLKodó, kínáLKozó, leLKes, nyaLKa és más szavakban is.
KL a gondokon KotoLó elme, cseLeKvő testi mozgásra erkent. Figyelem feLKeltő, felKeLtő, ha folyton iKLat, bóKLászik, csiKLand, öKLel, érdeKLődik. De a szónoKLó, öKLend, zaKLat, ciKLámen és más szavakban is reKLámozza magát. Vagy KiabáL, régiesen: aKLamál. A reKLám, reKLamál, utódnyelvből tért vissza, de szülőhelye az ómagyar ősnyelv.
Külön a DZ és DZS párosokról.
Sem a DZ, sem a DZS nem minősíthető egyetlen hangnak. Mindkettő kötött mássalhangzó-páros. Erre a maDZag és lánDZSa szavak bizonyíték, mivel a DZ, DZS két gyök határán állók, és alvógyökként jellemzőt rejtenek a szóban. Ez annak ellenére is igaz, hogy még a CzF Szótár is egyetlen hangként említi.
DZ – a kemény kötődés: eDZés, fogóDZó, maDZag, de a fellazítást is: peDZ, bont, old. A kérőDZő újrakérőDZi a bendőben DuZzadó, fellazított takarmányt. A maD-Zag szóban az M.D – D.M gyök: MaD – DoM, kiemelkedést jelent, kis DOMbot, csomót, bogot. A ZAG gyök a szálak ZEG-ZUGos csavarodása.
A beteg állatot a gazda biZtatja: VeDD fel a kérőD, kérőDZél! Tehát, a Z hang a biZtatás, moZgás hangja. A D és Z munka, tevékenység, és biZtatás kifejezői: küZDj, moZDulj! Van, hogy egymást váltják: csizmaZia, csizmaDia.
Az eDZés alapgondolata: eDD teDD, hogy legyen erőD. A végtelenül ejthető Z – zzzzzz – itt is biZtató.
ZD – fordított párként a ZD páros oly szavakban van jelen, amelyek szinte válaszolnak a DZ általi biZtatásra. Az eDZést fiatalon keZD el! A gaZDa szó, gaZDálkodással kapcsolatos: moZDul, baráZDát húz, tavasszal újrakeZD, felbuZDul, küZD a garáZDák ellen, amelyek a termésre ráZúDulnak, ősszel gereZDet szüretel. Valamit keZDeni, kéz kell. Itt is munkára biZtat: inDulj, kéZ, keZD el, küZDj!
A lánDZSa, fegyver. Nem sújtó-döfő, mint a kard, pallos, hanem lenDítő-döfő, lenDítéssel eldobható. Mint fegyver, félelemkeltő, ZSAroló, LENDítve az ellenség testébe toLANDó ZSAroló, két külön szóból áll: LÁND-ZSA.
Tehát a DZS kötött mássalhangzó-párosként a szó tengelyében, gyökhatáron áll: lánD-ZSa, LENDítő-ZSAroló.
A fentiekből látható: a kötött mássalhangzó-párosok meghatározó értelemhordozó sűrítmények.
Amit még fontos tudni a hangcsoport és gyökelemzéseknél: a szavak ősi formáit kell keresni, nem a nyelvészek, irodalmárok által megrontott szavakat, nyelvi alakzatokat. Erről alább egy fejezetben és a Függelékben is.
————————————————————————————————————————————————–
Fontos megjegyezni, hogy a gyökök, hangcsoportok, mint szóépítő nyelvelemek külön-külön hordozzák a szóba beépített, elrejtett értelmet, és beilleszkedve, egy szóvá kovácsolódva, összesítik, sűrítik, és kivetítik a közlendőt, mint egészet.
————————————————————————————————————————————————–
Hangcsoportok
A hangcsoportok a szavakban műveletek részleteit, jellemzőket írnak le. Minden mássalhangzó vagy kötött mássalhangzó-páros körül kialakul egy hangcsoport. A hangcsoport összeköt, áthidal két gyököt, akár férfi-nő párost összekötő harmadik, a kis harmat, a gyermek, vagy a falban két téglát a fölöttük levő borító harmadik. A hangcsoport az alaphang jellemzőit viseli. Ismert, hogy minden hangnak legkevesebb három jellemzője van, a kötött mássalhangzó-párosnak még több, mert a társuló hangzók is beviszik jellemzőiket a csoportba.
Jelen vannak az ellenoldali: kellemes és kellemetlen kifejezésekben egyaránt. Néhány példa:
A cinÓBEr – B hangcsoport – ÓBE – a cinÓBEr felhívó, kiABÁló, ÓBÉgató szín, zsIBOngó, kEBElre, érzékre hat.
A cICErél – C hangcsoport – ICE – a kACAg, cICI, cICEréz, ICIpICI, kACÉr, fACÉr, mACErál, ACÉl, ECEt szavakban mutatja a C hang mindig Célratörő kihegyezett élét.
A csemEGE – G hangcsoport – EGE – a csemEGEevés a lEGEk sorába tartozó. A csemEGÉt más módon eszi, emEGEti az ember, de még az állat is másképpen lEGEli, mint a más ennivalót, élelmet.
A kECSKE – CSK hangcsoport – ECSKE – a kis fECSKE, ugrándozó kiskECSKE, tACSKÓ, szÖCSKE megnevezésekben is. De a kukUCSKÁló csACSKA kislányt, a bújÓCSKÁzó, néha farICSKÁló fiÚCSKÁt is e KiCSinyítő jelzővel illetik.
A nyEGLE – GL hangcsoport – EGLE – többnyire laza kötődés: bOGLÁr, ideIGLEnes, rIGLI, vonAGLÓ és mások.
A NYEGLE viselkedés jellemző a LEGÉNYre is.
NYeGLe – LeGéNY hangváz: NY-G-L – L-G-NY.
Szó-hangvázak
Azonos hangokból álló különböző szavak hangvázai erőteljesen igazolják az ugyanazon fogalmi körhöz, tárgykörhöz, szócsaládhoz tartozást. Ha akad is néhány kivétel, nem jelentős, ám ott is fellelhető a kapcsolati szál.
PÁLINKA – PÁLINKÁval kapcsolatos jellemzőösszességek, a PÁLINKA szó vázhangjaival: P-L-N-K.
PÁLINKÁtól LIPINKÁzik, szédeleg, néha a PALÁNKra támaszkodik.
PáLiNKa – LiPiNKa hangváz: P-L-N-K – L-P-N-K
PáLiNKa – PaLáNK hangváz: P-L-N-K – P-L-N-K
PÁLINKA – AKNILÁP átfordítás megvillantja a képet, amint a PÁLINKA hatására olyan üreseket lép a részeg, mintha gödörbe, AKNÁba LÉPne, azaz AKNALÉPtekkel halad.
PáLiNKa – aKNaLéP hangváz: P-L-N-K – K-N-L-P
A túlzottan sok PÁLINKÁt fogyasztónak néha a PELENKA is elkelne.
PáLiNKa – PeLeNKa hangváz: P-L-N-K – P-L-N-K
Mind az akna, mind a pelenka magyar eredetű szavak.
A PÁLINKA lePÁRLÁssal, PÁLLONGÓ eljárással készül.
PáLiNKa – PáLLoNGó hangváz: P-L-N-K – P-L-N-G
REMÉNY szóval kapcsolatos fő jellemzők felsorolása, a szó hangvázának alkotó hangjaival.
Él bennem a REMÉNY, hogy megNYEREM a főNYEREMÉNYt.
ReMéNY – NYeReM hangváz: R-M-NY – NY-R-M
ReMéNY – NYeReMéNY hangváz: R-M-NY – NY-R-M-NY
Ha megNYEREM, vége a NYOMORnak. A REMÉNY a siker NYOMÁRA vezethet.
ReMéNY – NYoMoR – NYoMáRa hangváz: R-M-NY – NY-M-R – NY-M-R
Ha megNYEREM a főNYEREMÉNYt, könnyen MERÉNY áldozata lehetek.
NYeReM – NYeReMéNY hangváz: NY-R-M – NY-R-M-NY
NYeReM – MeRéNY hangváz: NY-R-M – M-R-NY
ROKON – NOROK. Szerencse, ősnyelven: NOROK. Régen arra törekedtek, minél nagyobb család, sok ROKON vegyen körül. Ha sok ROKONod van, nagy NOROK, mert AKKORON a ROKONOK összetartottak.
RoKoN – NoRoK – aKKoRoN hangváz: R-K-N – N-R-K – K-R-N
ROKONOK sokasága KOROKON át, sok év alatt épül ki.
RoKoNoK – KoRoKoN hangváz: R-K-N-K – K-R-K-N
A bajba jutottat a szerető ROKONok KARON fogva segítették át az elszenvedett KÁRON.
RoKoN – KaRoN – KáRoN hangváz: R-K-N – K-R-N – K-R-N
Ha kihal egy család, közeli ROKONOK osztoznak az ÖRÖKÖN.
RoKoN – öRöKöN hangváz: R-K-N – R-K-N
Királyi családoknál a ROKONI KÖRÖN belül örökölték a KORONÁt.
RoKoNi – KöRöN – KoRoNa hangváz: R-K-N – K-R-N – K-R-N
RABONBÁN. Az akadémiai dörzsölt, menő történészek még ma is térdüket verve kiröhögik a – szerintük sosem volt – székely RABONBÁN tisztséget említőt.
Kegyesen annyit hajlandók mondani: ha mégis volt, akkor csak a zsidó RABBI nyomán. Azonban a hamisíthatatlan nyelv másként tudja, és ez nem felülírható!
A RABONBÁN szóban levő RABON nem a zsidó RABBI megfelelője, hanem a zsidó RABBI az ősnyelvi RABONBÁN rövidült alakja. Amikor a RABONBÁN tisztség kialakult, még egy fia zsidó sem élt a Földön. Ugyanis ÁBRAHÁM az ő ősük 2.000 évvel Ádám után született. Születésekor talán atyja, Tháré ÁBRÁzata vonásait hordozta: Ez az én ÁBRÁM! Ezért ÁBRÁM nevet kapta. A Biblia szerint, később tekintélyes sátorapa címet nyert, és akkor kapta az ÁBRAHÁM nevet. A héber nyelv i.e 600-as években alakult ki.
A RABON méltóságcímből vezethetők le az ősi székely ORBÁN, ABRÁN nevek is. ORBÁN – kiemelkedő: OR (orjas, óriás), BÁN = nagy méltóság. A székelységben ma s él az ORBÁN és ABRÁN családnév. Az ABRÁNfalva településnév is, sőt a Székelykeresztúr közeli, Gagy-völgyi Szentábrahám nevű helység nevét népiesen ma is SzentABRÁNként ejtik.
RaBoN – ORBáN – ABRáN hangváz: R-B-N – R-B-N – B-R-N.
RABONBÁN – ABRONBÁN atyai méltóság volt, akire népe hallgatott. A szófordítás, átforgatás szabálya enged változatokat: RABONBÁN – ABRONBÁN – BARONBÁN. Ezek ősi címek voltak. A szóvégi BÁN = nagy. A NÁBob szóban is azt jelenti. A BAN gyök, -ban helyragként is használatos, épp a nagy befogadó képessége révén, minden elfér BENne. A RABON szó mestert jelentett. A RABONBÁN, BARONBÁN nagymester. Ebből sarjadt a BÁRÓ cím ősi alakja: BARON. Azonos jelentésű a RABONBÁN, (hangzás: rabombán) és ÁBRAHÁM.
ÁBRAHÁM, mint RABONBÁN, sátorapa, nesztor, mésztor, vagyis mester volt saját utódai, népe közt. Tehát ÁBRAHÁM is ősnyelvi név, NEM HÉBER!
RaBoNBáN – ÁBRaHáM hangváz: R-B-N-B-N – B-R-H-M
Az viszont lehet, hogy a HÉBER megnevezés az ÁBRAHÁM névre vezethető vissza, azaz abból ered.
ÁBRaHáM – HéBeR hangváz: B-R-H-M – H-B-R
BRAHMÁN, BRÁHMIN. A Nagy vizek mezejéről – Mezopotámia – kelet felé indulók mestereit az ő később kialakuló tájnyelvükön BRAHMAN, BRÁHMIN alakban ejtették. Az indiai kasztrendszer felső fokán a BRAHMÁN, BRÁHMIN tanítómestert jelent. Az araboknál IBRAHIMra változott az ÁBRAHÁM név.
IBRaHiM – BRaHMaN – BRáHMiN hangváz: B-R-H-M – B-R-H-M-N – B-R-H-M-N
HAMMURABI. A babiloni HAMMURABI ugyancsak tisztségéből fakadóan kapta nevét. HAMMURABI is nesztor, mésztor, vagyis mester, BRAHMAN volt, mint ÁBRAHÁM.
ÁBRaHáM – HaMMuRaBi hangváz: B-R-H-M – H-M-R-B
Kétségbevonhatatlan, a fentiek mind azonos hangokkal épülő hangvázak. A bemutatott szópárok bizonyítják gyakorlati-értelmi összetartozásukat, s az alany valamilyen fontos névadó jellemzőjét mutatják azonos hangokkal.