Nyelvészet: „A hang nem jelent semmit a szóban. A hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit.”
Mi másként tudjuk. A gyökalkotó hangok beviszik értelmüket a gyökszóba. A gyökszó is beviszi képviselt értelmét a kész szóba, kifejezésbe.
D.G – G.D gyök: DeG – GeD
A D hang, kellemes oldali kifejezésekben: neDűs jó keDűt, azaz keDvet kifejező hang.
A G hang véGállapotot, bevéGzést is kifejező, de hanGulatot is megjelenítő.
A kellemes kifejezési oldalon együtt megeléGEDést kifejezők.
Példaként:
Székelyföldi szülőfalumban szokás volt a fából készült vizes edényeket – kádak csebrek, dézsák – a kút mellett feltölteni vízzel, hogy ne száradjanak ki eresztékeik. Erre mondták DEGEDnek. DEGed, deGED, feltelik neDvvel.
Élő testben a neDv telít, jókeDvet gerjeszt.
Ha egy fiatal pár összebújva állt, suttogva duruzsolt kettesben, arra is mondták viccesen: DEGEDnek, mint a cseber a kútnál. Azaz, kellemes feltöltődő kedves hangulatban voltak.
Más.
A sétányon jókedvvel menDEGél, kellemes, nyugodt iDEGállapotban, eléGEDett lelkülettel eregel, eregDEGél, elenGEDi minden gondját. Még az iDEGeneket is üdvözli egy mosollyal. Nem enGEDi a mindennapok riDEG ügyeitől vezettetni érzelmeit. Igyekszik minDIG szívmelengető hangulatot őrizni, ha apró bosszúság éri, inkább elenGEDő, mert így megeléGEDés tölti el, s kellemtől DAGad, daGAD a keble.
Ha jó idő van kint, a fák alatti padon ülDÖGél, hallgatja a lassan folyDOGáló patak csörGEDező vizének csobogó hangját. Ezt megenGEDi magának, mert ez visszaröpíti lélekben a szép felhőtlen gyerekkorig, a peDIG, eredetig.
Néha venDÉGet foGAD, viGADnak is. szereti, ha venDÉGei eléGEDettek. Esetenként ő is venDÉG másoknál, ilyenkor igyekszik mérsékelni igényeit, neveltetéséből eredően tudja medDIG mehet el.
Látható, hogy a hangok, gyökök értelemhordozók a szavakban.