ABRA, EBRE és változatai, melyek több összetevőjű vegyes dolgok kavarodását, azoknak egységben való megjelenítését írják le. Ilyenek: abrak, ábra, abroncs, abrosz, babrál, brancs (idegenül hangzó, de vegyes összetételű emberi körről van szó – a/brancs), bronz, cibre, ébren, fabrikál, göbre, ibrik, kobra, szobrász, szobroz, zebra és talán még mások.
ACSKA, ACSKÓ, ECSKA, ICSKA és többi változatai, melyek a CSK kötött mássalhangzó-párosra épülnek, és annak csavarodós, csuklós jelentését hordozzák. A CS hang kicsinyítő, csúfolódó, nyirkos locsos, félre irány jelentését viszik a kifejezésbe. Mivel a CS hang különlegesen „csavarható”, így a különböző hangok, vagy a szótövek értelme nagyon befolyásolják. Majdnem minden szóban jelen van a kicsiny, játékos értelem. Ebből érthető meg a szláv nyelvek által megörökölt ősmag(yar)-nyelvi kicsinyítések mondandója, melyekre csak a magyar nyelvből lehet magyarázatot adni. Íme csoportosítva: bicska, csicska, fricska, faricska, méricskél, csacska, macska, szacska, tacskó, zacskó, szecska, szöcske – kis méretűek kacskaringó, bújócska, kukucskál – rejtett, csavaros, be nem látható fecske, kecske, öcskös – kicsiny, kedveske bocskor, mocskol, pocskondiáz, lucskos, fröcsköl, pacskol – vízzel kapcsolatos vagy szennyezett ócska, rücskös – kissé régi, gyenge minőség AFRA, ÁFRÁ, AFRO, IFRA stb., melyek a feltűnést keltő, tetszetős szépség, üdeség értelmét hordozzák. Ilyenek: cafra, cafrang, cafrinka, cifra, cefre, friss, lófrál, páfrány, sáfrány és talán még mások. Az utódnyelvekben ugyanez a jelentésük. Például: Afrodité, a szépség istennője, Nofretete, szépségéről híres fáraónő, a refrén, az ének szebb, dallamosabb, kellemesebb része, mely ismétlődő. Vagy: románul szép – frumos, a frufru homlokra fésült frizúra. Az Eufrátesz folyó még ősmag(yar)-nyelven adott neve, édes, kellemes jelentéssel. Valamikor a kezdetek idején Afrika is ez okon kapta nevét. Gyönyörű föld volt az elsivatagosodás előtt.