ERKÖLCS – Valaki, valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége illetve ezek megvalósulása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? (azaz eredete ismeretlen)] Az ERKÖLCS az ER – RE ősgyökből képzett kifejezés.
Az ERedeti, tERmészetes isteni és emberi törvények tisztelete, és mintaként a szív, elme azokhoz igazítása. A CzF Szótár írja az ERKÖLCS címszónál: „[…] er-köl-cs vagy er-kül-cs, t. i. az erőnek, belső vagy szellemi erőnek külső nyilatkozása, cselekvése, munkássága, hellenűl: ergasia am. munka, mivelés) fn. tt. erkölcs-öt. 1) Általán véve, cselekvésmód a külső cselekvésnek bizonyos bevett módja, melyet rendesen követünk, szokás. A különféle népek és nemzetek erkölcsei különbözők. Idegen erkölcsöket utánozni. 2) Különösen, azon cselekvésmód, mely a természeti, isteni, és emberi törvényekre vonatkozik. Jó erkölcs. A megpirulás festéke a jó erkölcsnek. (Km.). Rosz, gonosz erkölcs. A szép köntöst inkább mocskolja a rosz erkölcs, mint a sár.” Az ERKÖLCSi ERő KULCSa a jelképes KÖR (r > l: köl) által behatárolt, teremtői szabályokra épülő viselkedési formához való KÖtöttség és bÖLCS ragaszkodás. Üres léleknek nincs ERKÖLCSi tÖLtete, ismeret kell, és a szERetet EReje. Az egyén magára kell ÖLTSe (ölcse) az ERedeti viselkedési mintához való ragaszkodásból nyert ERőt, amely nélkül nincs ERKÖLCS! A szERetet az, amely ERőt KÖLCSönöz. Az ERKÖLCS KÖLCSönösségi alapon áll, oda-vissza KÖLCSönhatása emberek közt rendkívüli bizalmat kiépítő. Az ERKÖLCSös viselkedés hosszútávon, egész életre szólóan bÖLCS dolog, nem jár lelkiismeret furdalással. Ezt mondja az eredeti ősnyelv egyenes ági utódnyelve, a mai magyar nyelv! Ma hiányának, mellőzésének gyümÖLCSeit aratja az ERKÖLCS szabályait be nem tartó emberiség. A nyelvészek szerint „eredete ismeretlen”, ám ma sokak számára már a fogalom is ismeretlen!