CSAP – Üt, pofon csap. Fejébe csapja kalapját. Villám csap a fába. Átcsap az út túlsó felére. Zajt csap. Stb. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] E szó mindenképp két valaminek a találkozása, kAPCSolódása. Az APCS – CSAP – PACS hangváltásokkal eljutunk a PACSihoz.
A tAPS is két tenyér összeCSAPása, és valószínű eredetileg tAPCS volt. A sort még lehet folytatni: felCSAP valaminek, kAPCSolatba kerül egy új foglalkozással, megCSAPtat egy szekér farakományt, vagyis CSAPtató fával körbeCSAvarva szorosabb kAPCSolatra kényszeríti a rakomány anyagát. A P hang, a CSA gyök a női nemi szerv megnevezésénél is a szoros kAPCSolatot jelenti. Jóval bőségesebb a kifejezésözön a CSAP – PACS fordítható gyökkel, de most itt ez elég. A két részben tárgyalt CSAP gyök alapjában véve egyetlen fogalmi kört jelöl a kAPCSolat létrehozását, vagy megszüntetését. Egyik német, másik finnugor. Hol itt a következetesség?
CSAP – Folyadéknak, gáznak csőből való kieresztését lehetővé tevő illetve áramlását szabályozó szerkezet. Növény metszett ága. Illesztések csapja. Tengelycsap. Egy éves szarvasbikának még el nem ágazott szarva. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: német] Ez a CSAP nem az a CSAP, és mégis az, mert ez is kAPCSolat. A Székelyföldön használt elenged értelmű: elCSAP, elCSAPja azt, ami a kezében van. Vagy a kienged értelmű: kiCSAP, kiCSAPja a tehenet a kapun, hogy CSAtlakozzon a CSORDÁhoz. Ez utóbbi azért érdekes, mert a vízCSAP megnyitása után CSORDOgál a víz, a tehén kiCSAPása után a CSORDÁval elballag. A CSAP szó a CSA gyökből a CSÁ értelméből (félre) indul épp, mint a CSAVARás, és a CSAP megnyitása is félreCSAVARó mozdulat. Ez volt az első CSAPok esetében is, mert azok derékszögben elfordítható, elCSAVARható CSAPok voltak, és valószínű a nagy fafeldolgozó, szőlőtermesztő Noé apánk találmánya, aki így nevezte meg. CSEPP, CSAP, CSAPadék. Az esőCSEPPek odaCSAPódásának hangutánzója. A leCSAPódó harmatCSEPPek, a CSAPból lassan CSÖPögő vízCSEPPek. A tengelyCSAP CSAPágyazott vége, a korona alatti, foggyökért erősítő CSAP, mindannyi kAPCSolat. Az állhatatlan, megbizhatatlan CSAPodár, aki ide-oda CSAPódik új kAPCSolatokat keresve. Mivel a felsorolt szavak mind a gazdag szóbokrú CSA gyökkel, a CSAPpal kAPCSolatosak, elvárnánk a szerkesztőktől a CSAP szónak ilyenszerű, átfogó német nyelvű szóbokrát, párhuzamait, magyarázatát. Végül is érthető a CSAP többféle, ilyen és olyan jelentése a szóbokron belül, de az eredet megosztott volta ugyanazzal a gyökkel rendkívül furcsállható.
CSAPLÁR – Csárda, kocsma férfi italmérője. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? német] A CSAPLÁR a hordót CSAPoló, CSAPoLÁR, CSAPLÁR. Tulajdonképpen CSAP kezelő. Az -ÁR képző jelen van a kádár, bognár, bodnár, búvár és más szavakban is. Német? A PL páros magyar nyelvi jelenség. A picinységek, ponthelyzetek, pü (víz) finom P hangja a lágy L hanggal szétágazó értelmet visz különböző szavakba: lefejtő, irányító, felhívó, ellátó stb. Ez igazoló, útmutató a magyar eredethez. Példaként néhány párhuzam: cséplő, gyeplő, kereplő, napló, szereplő, táplál stb.