Egyik példának vehető az ERDŐ. Román megfelelői a coDRu, păDuRe. A meghatározó R és D hangok mindkettőben jelen vannak, de csak a magyar szóban bírnak jelentéssel, csak magyarul bonthatók, értelmezhetők. Az E az egy, egyenletesség fogalmi jelölőhangja, az R a rengeteg, az ER az erő ősgyöke (az erdő a legyőzhetetlen őserő megjelenítője, lásd: a forest szóban is erőt jelöl – forte), a D a folytonosság (idő). Ezekhez még hozzájön az Ő, mely a bő táv, a messzire eltávozottra mutató névmás. Mindannyi nagy terjedelemre utaló. Mondhatják valakik, hogy a román szóban nem rd, hanem dr páros van, ami persze nem mindegy, mert akkor nincs kötődés a két nyelvben levő szavak közt. Nos, a kétkedők számára érdekességként megfordítjuk a román szavakat. Jól meg kell nézni: URDOc, ERuDĂp. S akkor mely nyelvben keresendő az erdő név eredő helye? Erre már lehet is fölvarrni a gombot.