ERDŐ – Fáknak (vadon) együtt élő, és a köztük levő más növényekkel egységes tenyészetet alkotó tömege. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ERDŐ szó az ER – RE ősgyökből indul, amely az ERő, ERedet szavak töve is. Az ERDŐ önmagában az RD páros körül kialakuló értelemadó hangnyaláb családhoz tartozó, amely élettéri jellemzőit is leíró és kapcsolódik a benne élőkhöz is. Az ERDŐ IRDAtlan rengeteg, szűk szURDOkvölgyekkel, amelyben ORDAsok, pÁRDUcok stb. REjtőznek. Vadisznók csORDÁi, és más ORDÍtó vadak. De csORDOgáló ERek, patakok is indulnak onnan. Egyik Rubik kocka elfordításban ERŐD. Az ERŐD védelmi – esetenként bevehetetlen – védelmi építmény. Egy másik elfordításban: DŐRE. A DŐRE jelentése: oktalan, meggondolatlan, és ez igaz, mert DŐRE dolog bemenni csak úgy a veszélyeket rejtő iRDatlan REngetegbe. Még másik elfordításban: REDŐ, ez a fafajták RÉtegeltségét jelenti a domborzat magasodása függvényében. Az ERDŐ kimeríthetetlen forrása az életERőnek. A levegő felfrissítésének óriási vegyi ERőműve, az éltető ivó- és gyógyvizek fORrásainak helye. Gyümölcsök, gyógyító hatású növények tÁRháza. Kiváló minőségű fái alkalmasak épületanyagnak, tüzelőnek, eszközfának. Alatta a mélyben kincsek lapulnak: gyógyERejű gázok, amelyek ÉRtékes altalaji fémek vagy kén, szén mellől párolognak a föld résein a felszínre. Különböző vaDak, madarak bújnak meg ott véDelmet találva. A RE gyök a REngeteg szóban mutatja az ERDŐ egyik jellemzőjét. Az RD párossal alkotott szavak némelyike az ERDŐ jellemzőit leíró vagy kapcsolódik valamilyen módon hozzá. Éjjel vagy borús, esős időben nagyon moRD, zoRD a hangulata. Az ERDŐből nyert a fát báRDdal faragják. Az RD páros alvó R.D – D.R gyök a szóban: RúD – DuR. A fák, mint égnek meredő suDÁR RUDak állnak. A hangok jelentése nyomán az ERDŐ szavunk: Az E hang alapvető tulajdonsága szerint mutatószócska, rámutató hang, de EgyEnsúly értelmű is. Ez esetben is ez a szerepe, de az ERDŐ élettani EgyEnsúly szerepét is jelzi. Az ER ősgyök, az ERő szótöve, ebből az R hang egymagában is az eRő hangja, bárhol van, jelenléte meghatározó, valami olyant jelent, ami uRal. Ha egy hegytetőről végignézünk a végeláthatatlan messzeséget beborító, azt uRaló fák sokaságán, ezt egyetlen szóval úgy tudnánk kifejezni – Rengeteg. Ez esetben ezt is jelenti az R hang. A D hang a régies nyelvezetünkben a folyót jelölő szó egyik hangja volt: iD = ügy. A Feketeügy egy háromszéki folyónk. Az ügy folyamatot jelent. A D azonban megmaradt egy nagy súllyal bíró másik szavunkban, ez az iDő. Az iDő oly folyamat, amely nem áll meg, nem állítható le. Itt is a fák megszakítatlan folytonosságát jelenti a D hang. Az Ő hang távolra mutató, és a bŐ, tág tér jelzője is. Névmásként a harmadik: Ő, a távol levŐ személy. Messzire mutat. Akkor mi az ERDŐ? Egy fákkal borított, hatalmas ERőket Rejtő iRDatlan Rengeteg, amely folyamatos – D –, végeláthatatlan, távolba veszŐ. És ez a meghatározás, egyetlen négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ –, amelynek minden hangja külön beszél. De az IRDAtlan szóban is jelen van fáinak, aljnövényzetének tömör, bő sokasága. Még egy érdekesség: románul az ERDŐ = codru vagy pădure. Lehetne kérdezni: mi köze a magyar szóhoz? Nézzük meg, mi történik, ha megfordítjuk a CODRU szót: URDOc, a magyar nyelvben van szURDOkvölgyi ERDŐ megnevezés. A PĂDURE fordítva: ERUDĂP. – ERuDĂp (ă = ő). Az idegenbe szakadt ősmag(yar)-nyelvi szavak hangjai sok esetben Rubik kocka szerűen elfordutak, s bár első látásra semmi hasonlóságot nem mutatnak – mégis fellelhetőek, ha visszaforgatjuk a „Rubik kockát”.