ERDÉLY – Erdőktől övezett fennsík a Kárpátok ölelésében. Valaha ERDŐELVE néven is nevezték. Mit rejt e név? Az ER – RE ősgyökből indul, amely az ERő, ERedet, ERdő szavak töve. Előbb az ERDŐ szó jelentése: Az ERDŐ kimeríthetetlen forrása az életnek.
A levegő felfrissítésének óriási vegyi erőműve, az éltető ivó- és gyógyvizek forrásainak helye. Gyümölcsök, gyógyító hatású növények tárháza. Kiváló minőségű fák épületanyagnak, tüzelőnek, eszközfának. Alatta a mélyben kincsek lapulnak: gyógyERejű gázok, amelyek ÉRtékes altalaji fémek vagy kén, szén mellől párolognak a föld résein a felszínre. Különböző vaDak, madarak bújnak meg ott véDelmet találva. A RE gyök a REngeteg szóban mutatja az ERDŐ egyik jellemzőjét. Az RD párossal alkotott szavak némelyike az ERDŐ jellemzőit leíró vagy kapcsolódik valamilyen módon hozzá. Például az ERDŐben, annak iRDatlan REngetegében, vadak (vaddisznók) csoRDái tanyáznak, de az oRDas farkasok is. Éjjel vagy borús, esős időben nagyon moRD, zoRD a hangulata. Néhol szuRDokvölgyek mélyén csoRDogál a patak hűs vize. Az ERDŐből nyert a fát báRDdal faragják. Az RD páros alvó R.D – D.R gyök a szóban: RúD – DuR. A fák, mint égnek meredő suDÁR RUDak állnak. A hangok jelentése nyomán az ERDŐ szavunk: Az E hang alapvető tulajdonsága szerint mutatószócska, rámutató hang. Ez esetben is ez a szerepe, de az ERDŐ élettani szerepének EgyEnsúlyát is jelzi. Az R hang az ERő hangja, bárhol van, jelenléte meghatározó, valami olyant jelent, ami uRal. Ha egy hegytetőről végignézünk a végeláthatatlan messzeséget beborító, azt uraló fák sokaságán, ezt egyetlen szóval úgy tudnánk kifejezni – Rengeteg. Ez esetben ezt jelenti az R. A D hang a régies nyelvezetünkben a folyót jelölő szó egyik hangja volt – iD – ügy, Feketeügy egy háromszéki folyónk. Az ügy folyamatot jelent. A D azonban megmaradt egy nagy súllyal bíró másik szavunkban, ez az iDő. Az iDő oly folyamat, amely nem áll meg, nem állítható le. Itt is a fák megszakítatlan folytonosságát jelenti a D. Az Ő hang távolra mutató, és a bŐ, tág tér jelzője is. Névmásként a harmadik, a távol levő személyre vonatkozik. Messzire mutat. Akkor mi az ERDŐ? Egy fákkal borított, hatalmas ERőket Rejtő iRDatlan Rengeteg, amely folyamatos (D), végeláthatatlan, távolba veszŐ. És ez a meghatározás, egyetlen négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ –, amelynek minden hangja külön beszél. De az IRDAtlan szóban is jelen van fáinak, aljnövényzetének tömör, bő sokasága. Az ERDÉLY név záró gyökszava: DÉL(y). A DÉL gyök egyenes állás, magaslat. Az ÉL, ÉLY az ÉLetről beszél, akár az ELVE szó, amelyben az L.V – V.L gyök szintén a VALó ÉLetről. ERDÉLY minden jellemzője jelen van a fentiekben. Talán ezért van a nagy tolakodás érte, hogy bitorolják, tönkretegyék, kiöljék minden értékét, lekopasztva, letarolva, tönkretéve, lezüllesztve a sárga földig. Az ELVE szóról külön hang és gyökértelmet követve: Egy bizonyos részen túl LEVŐ. De jelen van az alvógyök L.V – V.L-ben a ViLág értelem is. Vagyis ERDŐELVE az ERDŐkön túl LeVő-VaLó, LÉtre-ÉLetre VaLó hELy, ahol minden fÉLe ÉLetfELtétEL adVA van. Ahol az ÉLet ELVEi érvényre juthatnak. A heLY lágyított L hangja bizonyos mértékben J vonatkozású, mivel egy HELY vagy kiJelölt vagy véletlenül odaeJtett. A meggondolatlanul nemzetieskedő románok azt próbálják elhitetni népükkel, hogy az ERDÉLY szót a magyarok az ARE DEAL (dombja van), ARDEAL szóból vették. Csak itt van egy kis gubanc! Az ERDŐ román megfelelői a coDRu, păDuRe. A meghatározó R és D hangok mindkettőben jelen vannak, de csak a magyar szóban bírnak jelentéssel, csak magyarul bonthatók, értelmezhetők (R – Rengeteg, iRdatlan, D – folyamat). Tehát van közös hangkötődés a szavak közt. A kétkedők számára érdekességként megfordítjuk a román szavakat. Jól meg kell nézni: URDOc, ERuDĂp. A szURDOk-völgyi URDOk, ER(u)DŐp. S akkor mely nyelvben keresendő az ERDŐ név EREDŐ helye? Ki adott nevet e földnek?! Mert az ARDEAL az ERDÉLY torzója, a DEAL = domb is magyar szóból ered, a DŐL, DŰLŐ szavakból. Az ARE = van, az R hangnak a bIRtokol, ÉRték, tARt szavakban képviselt értelme, ugyanis a bIRtok = AVERE. ERDÉLY legrégebbi lakói a székelyek. Mind az ErdÉLY, mind a székELY névben jelen van az -ÉLY, -ELY, gyök, amely a hELYre utal: itt ÉLJ.
Kik voltak a székelyek? A SZÉKELY szó az SZ.K – K.SZ gyök bővítménye: SZéK – KéSZ. A SZÉKELY nem vándorolt, hanem SZÉKes népként, otthonként elKÉSZített helyén élt. A SZÉK a letelepedés ESZKöze, négylábú, a négyes szám a munka száma. Ez a dolgos SZÉKELY nép soha nem volt nomád! Ez volt az a nép, amely évezredeken át megőrizte az ősnyelvet, az ősmag-nyelvet, az ősmag(yar)-nyelvet. A vándorló népek nem mentesek a keveredéstől. A vándorló népek nyelve mindenképp átvesz az érintett népek nyelvéből szavakat, amelyek némileg módosulva az átvevő nyelv hangzástörvényei szerint, állandósulnak abban. Ha vándorló nép lett volna a SZÉKELY, elveszítette volna ősi nyelvét! E nép nem volt kalandvágyó, nem kóborolt, sosem volt világtörténelmet alakító tényező, hanem csendben, letelepedett, helyt ülő, mondhatjuk: székes, munkás életet élő népként nem harcolt, csak akkor, ha védekeznie kellett. Nem támadott, nem rabolt, nem igázott le, nem használt ki másokat becstelen nyerészkedéssel, hanem szorgalmasan dolgozott.
Ezt a népet beszélt nyelve késztette a helyhez kötött, békés, megfontolt termelőmunkára, a saját soraiban élők egymás közti kölcsönös segítségnyújtásra. Ez a nép mindent tudott a földművelésről, állattenyésztésről, gyümölcstermesztésről, a füvek gyógyerejéről, főzésről, sütésről, fonásról, szövésről. Mindent, mindent, ami a mindennapi életviteléhez szükséges volt, mivel az egynyelvűség idején ősei által szerzett tapasztalatokat szájról-szájra adva vagy írásjelei által rögzítve saját eredeti nyelvén megőrizte. Ugyanígy őrizte az ősi idők homályába visszanyúló mese, rege, mondavilágának kincseit. Őrizte zenei kincsét, népdalait, táncmozdulatait.
Őrizte ruhaviseletének rá jellemző formáit, színeit, mintáit.
Ennek a népnek szájról szájra adott hagyományaiból tudható meg az Özönvíz előtti világ képe. Abban van szó az óriásokról, sárkányokról (bukott angyalok), azok hatalmas, de bűnös tetteiről, építményeikről, amelyek mind, mind valóság volt. Ezekben a történetekben meg lehet húzni a határt a valóság és a népi képzeletvilág azt beszínező szövegei közt. A Kárpát tenger lecsapolódása után itt találtak maguknak védett helyet. Nyugat felől jöttek ide a Duna mentén, ismerték a Dunát, de a Kárpát tenger vizét leeresztő csatornát Ereszter, Eszter, Iszter néven nevezték, ameddig a vízleERESZTŐ szerepe tartott. A ma már hegyeknek számító oldalakon kezdtek gazdálkodni, ahol a lassan visszahúzódó víz nyomán teraszok képződtek, s ezeken az üledékkel gazdagított termőtalajon indult a kertészkedés. E teraszos képződmények nyomai ma is léteznek Székelyföldön Gyergyó dombvidékein. Később lassan leereszkedtek a víz nyomán az alacsonyabb fennsíkokra. Végül a tavakkal tarkított gyönyörű alföldi vidéken igazi kertgazdálkodásba kezdtek. A Hortobágy a jól termő talaja nyomán kapta a kertművelésre utaló nevét. Ezt támasztja alá B. Kovács Fréda, aki Erdély őslakói című munkájában ír a Kárpát medence benépesedéséről: „Az Alföld a történelmi időkig árterület volt, zsombékos, nádas, vadászásra, halászásra, de nem településre alkalmas terület. Az első telepek, ősvárosok tehát a hegyek peremvidékén, a Duna vonala mellett, Dunántúlon, Hegyalján és főleg Erdélyben találhatók.” Majd tovább: „Hogy a székelyek, azaz szikulok törzse Attila halála után maradt vissza vagy az avar birodalom megmaradt népe, nem tudjuk.” Azonban Grandpierre Atilla: Szkíták Trójában című munkájában már korábbi adatot említ a székelyekről: „Trója bukása után a Trója megsegítésére odaérkezett szövetséges haderők szárazföldön és vízen menekültek el. A népek nevei figyelemre méltók, számunkra különösen az egyik nagyhatalmú nép neve, a „sekeles” (azaz a görögösítő „-es” képző nélkül „sekel”).” Az írás utolsó fejezetében ezzel zárja mondanivalóját: „Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a ruházat (süveg, nadrág), az életmód (lovasíjász), a vallás (Napistenhit, természetvallás), a néphagyomány (mitológia, népmesék), a tárgyi kultúra (régészeti tárgyak szoros hasonlósága, a közigazgatási-kereskedelmi kapcsolat), a népnév (sekel, székely) és a történelmi bizonyítékok arra utalnak, hogy a szkíta-magyar népcsalád egyik ága jelen volt Trójában, és meghatározó szerepet játszott. Priamosz trójai király és Párizs trójai királyfi nem öltözködhetett más nép ruhájába, csak a saját népének viseletébe. Trója székely-magyar volt.”
http://www.grandpierre.hu/site/2013/12/szkitak-trojaban-arany-tarsoly-2013-12/ A CzF Szótár leírása: „A ,székely’ szó úgy tekinthető, mint igerészesülő t. i. székelő, aki székkel, állandó teleppel bir valamely helyütt, […] Ezen elemzést bizonyitja azon körülmény is, hogy a székelyeknél a megyék székeknek (mintegy telepeknek) hívatnak. ,Székelő’-ből hangváltozattal lett székeli, székely, mint seregelő-ből seregély, erdőelő-ből erdély; hüvelő-ből hüvely […] Arab nyelven szeken (szék, lakhely), szákin, székelő, vagyis lakó, lakos (incola), többese: szekene, székelők, lakók (Zenker Szótárában) mind hangokban, mind jelentésben közel járnak a székely szóhoz. […] Herodot szerént a persák a skythákat szákai vagy szákaj […] néven nevezték, amit átiratokban szákä alakban adnak vissza. Kézai Simonnál zakuli am. székelyek.” A székes nép Kárpát medencében letelepedése után még maradtak helyt ülő székes csoportok JÓROPA földjén elszórtan. Ezeknek nevükben ott van a SZÉKre utaló hangpáros: baSZKok, gaSZKonok, SZKotok. Ezek egyikének nem volt vérében a vándorlás szeretete. csak kényszer hatása alatt mozdultak. Mindegyik rendkívüli szülőföld szeretetéről, elmozdíthatatlanságáról ismert. Mindegyik őrizte ősi hagyományait, viszont összekeveredtek más népekkel, s így nyelvük idővel kevert nyelvvé vált. Nevükben rejlik fő jellemzőjük. A baszkok bevackolódott fészkelő nép, nem adja helyét és tisztes ősiségét. A gaszkonok is bevegyíthetetlenek a körülöttük élők közé. gasz – szag – szak – szék. És jobban ismerik a főzési illatokat, ízeket, mint a franciák. A szkot (skót) nép kiszámított életvitelű. A székely szóhasználatban még a múlt század elején is közhasználatban volt a szokotál szó. Ez azt jelenti, hogy gondolkozik, teszi-veszi az eszét, töpreng, hogyan lehetne jobban, gazdaságosabban, ésszerűbben, olcsóbban megoldani valamit. Szokotál, szkotál, a szkot, azaz a skót. Ez letagadhatatlan. Az etruszkok már a Kárpát medencei szaporodás kirajzása. Innen költöztek délre az ITAL-közre, a víz övezte földre, ITALIÁba, ahová magukkal vitték az ősidők óta működő, jól megszervezett társadalmi szervezeti rendszerüket, amelyre később ráépült a római államiság. A felsorolt népek a körülöttük élők hatására elveszítették ősi nyelvüket. Csak a Kárpát medencei réteg őrizte meg azt. A Kárpát medencei ősnyelvet őrző SZÉKELY nép nem tömörült államalakulatba, mégis jól megszervezett közösségként élt. Ez a SZÉKes nép lakta be az egész medencét Erdőelve keleti csücskétől egészen a nyugati Bőség síkságáig. Ősi várainak titkát senki nem kutatja, félnek felfedezni feledésbe merült történelmét. Tehát a SZÉKELY népnév nem arra utal, hogy ez a nép csak úgy nyakába véve vándorló kedvét, kóricált volna a világban. Csak rendkívüli körülmények késztethették a helyük megváltoztatására. Letelepedve élő, alkotó komoly közösség volt, oly belső társadalmi megszervezettségben, amely minta lehetne széles e világon. Addig, amíg a hatalom irigysége (Báthoryak, Zápolya) nem kotort bele belső életvitelükbe, nem létezett köztük elesett ember, mivel soraikban élt a rendkívül jól megszervezett egymást segítő kalákarendszer. A SZÉKELY hadak nem ismerték a vereséget. A SZÉKELY nem meghalni ment hadba, hanem győzni. Ennek ellenére tudta, hogy megtörténhet, mégis azért voltak oly bátrak, mert tudta minden egyes katonája, hogy ha meg is hal, családja soha nem marad támasz nélkül. Ez a nép kemény munkához SZoKott nép volt, és mindig betartotta az uralkodójának, a magyar királynak tett ígéreteit, ameddig rendes életvitelét nem borították fel. A SZÉKELY nép jelenlegi helyén élt az Árpád hadainak bejövetelekor, nincs semmilyen dokumentum a SZÉKELYek egész népességének ide-oda telepítéséről. Kisebb csoportok lehettek telepítve, de nem az egész SZÉKELYség. Gondoljunk bele: félmilliósnál is nagyobb létszámú néptömeg költözik Biharból a mai Székelyföldre, hurcolja magával egész állatállományát 300 kilométeren át, és ezt bár egyetlenegy – birtokháborításról szóló – korabeli okirat sem jelzi. Ez a költöztetés csak kitaláció. Az ősnyelvet megőrző nép nem egy és ugyanaz az Árpáddal bejött csoporttal, de valami kötődés volt köztük, hiszen mégis barátként fogadta Árpádot és hadait azok bejövetelekor, és olyan szerződést kötöttek, amelyet soha nem szegett meg egyik fél sem a Habsburgok koráig. Árpád hadának férfiai itt kaptak asszonyokat maguknak, bár nyelvi gondok nem voltak köztük, de azért a vándorlás alatt biztosan szedtek föl idegen szavakat, de azok az anyák saját nyelvüket adták férjeiknek, gyermekeiknek, így azok is a változatlan ősnyelvet beszélték a további időkben. Ők az ország középső részen telepedtek meg. A peremeken az ősnyelvet őrző SZÉKes SZÉKELY nép vigyázta a határokat. Ennek nyoma mai napig jelen van a történelmi Magyarország határvidékein. Árpád államot alapított, és annak védelmét vállalta a vele érkezett katonanéppel, amelyhez a székes nép határokat védő fegyveresei is csatlakoztak. A SZÉKELYek biztosan ott voltak a Pozsonyi Csatában. Együtt védték közös hazájukat és a föld népét, amely a világ legjobb földművelője volt. Árpáddal olyan szerződést kötöttek akkor, amelynek erős megalapozottságúnak kellett lennie, mivel egyetlen király sem vonta kétségbe a Zápolyák uralomra jutásáig. Az erről való okmányok elvesztek a történelem viharaiban, de érvényessége fennállt. A Zápolyák kora után jött az esküszegés a hatalom részéről, és tart mind a mai napig. Kolumbán Sándor
Kolumbán Sándor: Ősmag(yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótár című könyve kapható a Budapesten a MAGHUN Magyar Világörökség és Hagyomány boltban. Cím: 1066.Budapest, Teréz krt.8.