ÉRDEK – Valakinek, valaminek a javát, hasznát szolgáló szükséges, fontos dolog. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az ÉRDEK az ÉR – RÉ ősgyökből képzett. A szó a D.K – K.D gyökkel: KeD – DeK, fejeződik be. Az ÉRDEK olyan valami, amiben az alany – Én – KEDvét leli.
Vagyis magas szintű egyéni ÉRintetség, amely KEDvező az egyén részére. A szó nem a török nyelvekből ered. Erre bizonyíték az RD hangcsoport – ÉRDE – és változatai: amelyek többnyire RagaDozók, fegyverek (verd), kellemetlen jelenségek, nagy tömeg megnevezéseiben vannak jelen. A csORDA, hORDA, pÁRDUc, gepÁRD, ORDAs, ÖRDÖg, kARD, bÁRD, ORDÍt szavakban kellemetlen hatást kiváltó. értelemadók. Ez azt jelenti, hogy az ÉRDEkérvényesítés kényes, vitatható, mivel valamilyen ÉRTÉKekért folyt, és a történelem folyamán sokszor torkolt fegyveres harcba. Az R.D – D.R gyök: RúD – DuR hangjaival építhetők a RÚD, DURva szavak. Amikor valaki anyagi ÉRDEKeltségeit veszélyben ÉRzi, ÉRDEKe azok védelmére kelni. Az ÉRDEK szó bővítménnyel már hangulatot kifejező: érdekES, amely lehet valamilyen ESethez, ESeményhez kapcsolódó is.
Az RD párosnak van néhány kedvező értelmű jelenléte is: fÜRDŐ, pERDÜl, gÖRDÜl és mások. A jelentés mindig a körülvevő hangok tulajdonságaitól, a szóalkotó gyökök értelmétől függő, és az alap mondanivaló keresésénél figyelembe kell venni a rokonhangokat is. Az ÖRDÖg – gÖRDÜl esetében elsősorban a gyök: ÖR és GÖR. Az ÖRDÖG eredetileg ÖLDÖklő (akit Jézus embergyilkosként említ, mint a korabeli zsidók atyja). Innen módosult L > R váltással a még mORDAbb ÖRDÖg szóalakra. A szózáró DÖG is beszédes. A GÖRDÜLés már kellemes, az ÖR az ÖRöm ősgyökszava A GR, GL a kisgyerek szókincsében is jelen van. Amikor önfeledten játszik, a GLGLGL hangokat ismétli (mivel az R hangot még nem tudja kiejteni), amely a játékosság zavartalan folyamatának kifejeződése. A D.L gyök zárja a szót, amely a DaL, DiLi, DőL szavakban jókedv, játékosság kifejezője.
ÉRDEM – Valakinek vagy a közösségnek a megbecsülésére méltó tett, magatartás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az ÉRDEM is az ÉR – RÉ ősgyökből képzett. Mivel az ÉRDEk és ÉRDEm szavak hangváza a záró hang kivételével azonos, tengelyében az RD párossal, azt a következtetést lehet levonni, hogy az ÉRDEKek érvényesítéséért vívott (tisztességes vagy tisztességtelen) harcok nyomán –, amely valamilyen ÉRTÉKekért (d > t) folyt – csak magabiztos kEMénységgel, többnyire DURva eszközökkel, céltudatos, határozott hozzáállással lehetett ÉRDEMeket szerezni. Az RD páros itt alvó R.D – D.R gyök: RiD – DeR. Akár gyökként, akár hangcsoportként, a velük alkotott szavak kemény, RIDeg, esetenként DERmesztő hangulatúak: bÁRD, csORDA, hORDA, kARD, kORDA, mORD, ORDAs, ORDÍt, pÁRDUc, szURDOk, zÁRDA, zORD stb. Szinte alig találni kifejezést, amelyben a D hang keDves, viDám oldalát mutatná. A D.M – M.D gyök: DeM – MeD, felemelkedést, rangot jelent a MADár vagy DÁM, DÁMa szavakban. A viDÁMság is emelkedett lelkiállapot. Lehet felüdítő, a MÓD – DÓM gazdagság, emelkedés. Tehát nagyon közel áll az érdeM szellemiségéhez az érdeK, valamint az érTék. A mai, ÉRTÉKetet hajszoló, elcsaló világban ÉRDEKek mentén halad a hivatalos ÉRDEM(rendek) osztása. Sem az érdek, érték, sem az ÉRDEM szavak nem tartalmaznak idegen elemeket. A török nyelvek ugyanabból forrásból örökölték a szót, de csak a mai magyar nyelven lehetséges a szavak és alkotó elemeik magyarázata.