ÉRDEK – Valakinek, valaminek a javát, hasznát szolgáló szükséges, fontos dolog. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az ÉRDEK olyan valami, amiben az alany KEDvét leli. A szó a D.K – K.D gyökkel: KeD – DeK, fejeződik be. Vagyis magas szintű egyéni ÉRintetség, amely KEDvező az egyén részére. A szó nem a török nyelvekből ered.
Erre bizonyíték az RD kötött mássalhangzó-páros és a körülötte létrejövő értelemadó hangnyaláb: ÉRDE, ERDŐ, IRDA, ÁRDU, ORDA és mások, amelyek inkább kellemetlen hatást kiváltó szavak meghatározó értelemadói. Többnyire RagaDozók, fegyverek (verd), kellemetlen jelenségek, nagy tömeg megnevezéseiben van jelen. Például: pÁRDUc, gepÁRD, ORDAs, ÖRDÖg, kARD, bÁRD, pURDÉ, csORDA, hORDA, szURDOk, IRDAtlan, ERDŐ, ORDÍt, zÁRDA stb. Van néhány kedvező értelmű jelenléte is: fÜRDŐ, pERDÜl, gÖRDÜl és mások. A jelentés mindig a körülvevő hangok tulajdonságaitól, a gyökök értelmétől függő. Az ÖRDÖg – gÖRDÜl esetében nem csak az Ö – Ü különbség áll fenn. Az ÖRDÖg eredetileg ÖLDÖklő (akit Jézus embergyilkosként említ, mint a korabeli zsidók atyja). Innen módosult L > R váltással a még mORDAbb ÖRDÖg szóalakra. A gÖRDÜlnél az ÖR az ÖRöm ősgyökszava, a G hanggal együtt GÖR = KÖR.
ÉRDEM – Valakinek vagy a közösségnek a megbecsülésére méltó tett, magatartás. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az RD párossal alkotott kifejezések majd mindegyike, de az R.D – D.R gyök szavai is kemény, RIDeg (rd) hangulatúak: bárd, erdő, ferde, hord, hordó, kard, korda, kordé, mord, ordas, ordít, párduc, szilárd, szurdok, zárda, zord stb. Alig találni kifejezést, amelyben a D hang keDves, viDám oldalát mutatná. Ebből következtethető, hogy ÉRDEMeket szerezni csak határozott, kEMény, céltudatos hozzáállással, munkával lehet. A D.M – M.D gyök: DeM – MeD, mint szóbefejező – meghatározó, mivel a MAD – DÁM felemelkedést, rangot jelent, a MED, NED felüdítő állapot, a MÓD – DÓM gazdagság, emelkedés. Nagyon közel áll az ÉRDEM szellemiségéhez az ÉRDEK. Ha valaki magas pályát akar befutni, akkor ÉRDEKe ÉRDEMeket szerezni olyanok előtt, akik azt megÉRDEMlik.
A mai csaló világban kizárólag oda-vissza ÉRDEKek mentén halad a hivatalos ÉRDEM(rendek) osztása. Sem az érdek, sem az ÉRDEM szavak nem tartalmaznak idegen elemeket. A török nyelvek ugyanabból forrásból örökölték a szót, de csak a mai magyar nyelven lehetséges a szavak és alkotó elemeik magyarázata.
ERDŐ – Fáknak (vadon) együtt élő, és a köztük levő más növényekkel egységes tenyészetet alkotó tömege. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ERDŐ szó önmagában értelemadó hangnyaláb, az ER – RE ősgyökből indul, amely az ERő, ERedet szavak töve is. Az ERDŐ kimeríthetetlen forrása az életERőnek. A levegő felfrissítésének óriási vegyi ERőműve, az éltető ivó- és gyógyvizek fORrásainak helye. Gyümölcsök, gyógyító hatású növények tÁRháza. Kiváló minőségű fái alkalmasak épületanyagnak, tüzelőnek, eszközfának. Alatta a mélyben kincsek lapulnak: gyógyERejű gázok, amelyek ÉRtékes altalaji fémek vagy kén, szén mellől párolognak a föld résein a felszínre. Különböző vaDak, madarak bújnak meg ott véDelmet találva. A RE gyök a REngeteg szóban mutatja az ERDŐ egyik jellemzőjét. Az RD párossal alkotott szavak némelyike az ERDŐ jellemzőit leíró vagy kapcsolódik valamilyen módon hozzá. Például az ERDŐben, annak iRDatlan REngetegében, vadak (vaddisznók) csoRDái tanyáznak, de az oRDas farkasok is. Éjjel vagy borús, esős időben nagyon moRD, zoRD a hangulata. Néhol szuRDokvölgyek mélyén csoRDogál a patak hűs vize. Az ERDŐből nyert a fát báRDdal faragják. Az RD páros alvó R.D – D.R gyök a szóban: RúD – DuR. A fák, mint égnek meredő suDÁR RUDak állnak. A hangok jelentése nyomán az ERDŐ szavunk: Az E hang alapvető tulajdonsága szerint mutatószócska, rámutató hang. Ez esetben is ez a szerepe, de az ERDŐ élettani szerepének EgyEnsúlyát is jelzi. Az ER ősgyök, az ERő szótöve, ebből az R hang egymagában is az ERő hangja, bárhol van, jelenléte meghatározó, valami olyant jelent, ami uRal. Ha egy hegytetőről végignézünk a végeláthatatlan messzeséget beborító, azt uRaló fák sokaságán, ezt egyetlen szóval úgy tudnánk kifejezni – Rengeteg. Ez esetben ezt jelenti az R hang. A D hang a régies nyelvezetünkben a folyót jelölő szó egyik hangja volt: iD = ügy. A Feketeügy egy háromszéki folyónk. Az ügy folyamatot jelent. A D azonban megmaradt egy nagy súllyal bíró másik szavunkban, ez az iDő. Az iDő oly folyamat, amely nem áll meg, nem állítható le. Itt is a fák megszakítatlan folytonosságát jelenti a D hang. Az Ő hang távolra mutató, és a bŐ, tág tér jelzője is. Névmásként a harmadik: Ő, a távol levŐ személy. Messzire mutat. Akkor mi az ERDŐ? Egy fákkal borított, hatalmas ERőket Rejtő iRDatlan Rengeteg, amely folyamatos – D –, végeláthatatlan, távolba veszŐ. És ez a meghatározás, egyetlen négy hangból álló szóban elrejtve – ERDŐ –, amelynek minden hangja külön beszél. De az IRDAtlan szóban is jelen van fáinak, aljnövényzetének tömör, bő sokasága.
Még egy érdekesség: románul az ERDŐ = codru vagy pădure. Lehetne kérdezni: mi köze a magyar szóhoz?
Nézzük meg, mi történik, ha megfordítjuk a CODRU szót: URDOc, a magyar nyelvben van szURDOkvölgyi ERDŐ megnevezés. A PĂDURE fordítva: ERUDĂP. – ERuDĂp (Ă = Ő). Ezt Rubik kocka elforgató jelenségnek neveztem el, mivel rendkívül találó. Tehát az idegenbe szakadt ősmag(yar)-nyelvi szavak –, bár első látásra semmi hasonlóságot nem mutatnak – mégis fellelhetőek, ha visszaforgatjuk a Rubik kockát.