RESICZA, RESICA – az első telepesek egy kis RÉSen előtörő ICE, azaz ICÉs, iható víz forrás mellett ütötték le a sátorkarót. A jellemzők szerint adtak nevet, akár a KŰK ELLŐ, KÜKön ÜLŐ KÜKÜLLŐnek.
A forrást, kis eret, patakot RÉS-ICA néven nevezték, amelyben kicsinyítő, és ICCA vízivó értelem is jelen van. Ez alább a Borzava, Berzava patakba ömlik. Az sem szláv megnevezés.
Letelepülésükkor felfedezték az ÉRCES köveket, amelyeket a köztük levő leleményes ezermesterek kiolvasztottak, felhasználtak. A RESICA név sűrítmény, benne a kis RÉSen, RÉSICÉn feltörő forrás, az ÉRCES kövek.
RESICA ÉRCES, ÉRClelő hely. A helynév hangjai ezt a jellemzőt is tartalmazzák.
Továbbá a RESICA – ACISER átfordításban a CISZÉR, CSISZÉR, CSISZÁR értelem. A CISZÉRek, CISZÁRok, CSISZÁRok, CSITÁRok, kovácsok, fegyverkovácsok voltak.
Tehát RESICA az ÉRCES CISZÉRek, CISZÁRok, vasöntők, vasművesek, kovácsok telephelye volt korán, a névadások kezdetén.
ReSiCa – éRCeS – CiSZéR – CiSZáR hangváz: R-S-C – R-C-S – C-SZ-R – C-SZ-R
——————-
BESZTERCE – neve B.SZ – SZ.B gyökkel: BeSZ – SZeB kezdődik. Névadója egy forrás, ér, patak, amely mellett az első ősfoglalók letelepedtek.
A táj SZÉPsége megkapó volt, ezért adták a BESZ gyökkel kezdődő nevet.
Az ősnyelvű, magyar nyelvű ember e gyökkel nevezte meg az érzelmi, érzéki énjére legmélyebb benyomást gyakorló élményeit.
Nemi, érzéki, élmény BASZ.
Gondolat, érzelmi élmény szóban kifejezése: BESZéd.
Legízletesebb falat, hentes készítmény: kolBÁSZ.
Kényelmes utazójármű: BUSZ.
Megvalósítás elégtételének érzete: BÜSZke.
BESZterce nevében a szépségre is utal e gyökszó.
A névben benne van az ősnyelvi vízértelem, forrás, patak: ESZTER.
A patak, folyó SEBes, seBESfolyású, így a BESZTER-ce név sűríti ezt is: BŐSZ-, BESZ-ESZTER –> BESZTER.
A környéken, felszínen is voltak ÉRCEk, amelyeket az itt letelepülő székely ezermesterek kiolvasztottak, felhasználtak.
Ez mindkét BESZTERCE-vidékre – erdélyi, felvidéki – érvényes, névadó jellemző sűrítmény. Minden BESZTERCE hely szép, SZEB – BESZ színesfém lelőhely. Amúgy szép BÉRCEs tájak is.
A felvidéki SZEPESSÉG egésze SZÉPSÉGES tájegység.
SZePeSSéG – SZéPSéGeS hangváz: SZ-P-S-S-G – SZ-P-S-G-S.
A névben a BESZT ÉRCE értelem is jelen van, tehát tökéletes sűrítmény.
A BESZ-TERCE névben jelen van az: ÉRCET nemz, BASZ értelem, mert méhében ÉRCET rejt.
BeSZTeRCe – éRCeT BaSZ hangváz: B-SZ-T-R-C – R-C-T-B-SZ.
A BESZTERCE – ERCETSZEB szófordítás azt is sejteti, hogy BESZTERCE ÉRCÉT SZEBBnek tartották.
BeSZTeRCe – éRCéT SZeBB hangváz: B-SZ-T-R-C – R-C-T-SZ-B
Az ÉRCES tájak, mint RESICA, TOROCKÓ, BESZTERCE, nevükben hordozzák fő éRCes aRCulati jellemzőiket, amelyeket az R és C hangok rögzítenek.
A moldvai Aranyos-BESZTERCE nevében is jelen van minden fő jellemzője.
A Kárpát-medencét betöltő tenger apadásával, lassan újabb területek szabadultak fel, s így költöztek alább a BESZTERCE patak, majd folyó mentén, végül alább építettek végérvényes települést BESZTERCE néven.
———————
TOROCKÓ – T.R – R.T gyök: TöR – RoT, a kő, a szikla jelentést is hordoz. Erről még a Trencsén címszónál.
A TORony szóban elsőként az égreTÖRő TERemtett sziklaTORony nevét őrzi a gyökszó.
A szikla TÖRhetősége, ROTos felülete is e gyökkel jeleníthető meg, de a PéTER névben is sziklát jelent. TORockó nevében szintén a sziklát jelenti.
TOROCKÓ a mellette felmagasodó szikláról, KŐről kapta nevét, a TÖRhető ROCKÓ KŐről. Nem szlávul, mert a névadások idején, a vizek elapadása, felszáradás idején, nemcsak itt, hanem egész Erdélyben, Kárpát-medencében az ősnyelvet, a teremtés nyelvét őrző, beszélő székelyek laktak.
A TOROCKÓ – KÓTOROC átforgatásból a KOTORÁSZ szóra jutunk, amely az érces kövek KOTORÁSára utal, azaz KŐfejtésre, bányászatra, KŐTÖRÉSre.
ToRoCKó –KoToRáSZ – KoToRáS – KőTöRéS hangváz: T-R-C-K –K-T-R-SZ –K-T-R-S –K-T-R-S
Évezredekkel később, a valami okon megüresedett térségbe a magyar király KÉZDI székelyeket telepített, ők eredeti nevükhöz híven, itt is kezdő, KÉZ DI, azaz KÉZ DIA, KÉZ MŰvesek voltak.
———————–
GOVASDIA, GOVASZDIA – (ez a valós eredeti neve) ennek a Hunyad megyei ősi vaslelő, majd feldolgozóhelynek. Nevében ott a VAS, és ott a székely nyelvben ma is élő GUVASD, GUVASZD ki, azaz bontsd ki, takard ki, bányászd ki. A DIA munkát jelentő hangcsoport, amely a DI azaz GYÍ ősgyökkel kezdődik. Jelen van a csizmaDIA szóban.
A fő jellemző tehát a kiGUVASZTandó, kiGOVASZTandó kibányászandó VAS. Így lett GOVASDIA, GOVASZDIA a hely, majd a helység neve.
GoVaSZDia – GuVaSZD hangváz: G-V-SZ-D – G-V-SZ-D.
Ezen az ősi VASlelőhelyen bányásztak VASércet, már a korai kezdetek idején a székely ezermesterek. Majd az utódok fejlődvén szintén építettek hámort, kohót az 1800-as évek elején a történelmi Magyar Királyság területén.
Tudjuk, hogy a szűzfoglalóként ideérkezők minden szükségletüket képesek voltak fedezni, lévén közöttük mindenféle kézműves. Valójában ezermesterek voltak, önellátásra kiképezve. Így voltak vas, réz és más fémműveseik is. Fellelték az összes fémet tartalmazó helyeket itt már a korai időkben.