Csak a neveket sorolom föl, a jellemzőkről, melyeket a nevek takarnak, a Kötött mássalhangzó-párosok című könyvemben olvashatnak a hálón a www.kolumbansandor.ro vagy a www.magtudin.org honlapokon. Íme a NEDŰ, PÜ, UD, ÜD, ID, NA, VAND, VAD, VED, VOD, MED, LÉ, UND, ZSIL, ZSIND nevek, amelyekre eddig rábukkantam, és amelyek fellelhetők az utódnyelvekben.
Egyikben sincs jelen a VÍZ, ZIVatar, Zápor z hangja. A VÍZ megnevezés talán az özönVÍZ után jelent meg, de mindenképp a nyelvrobbanás előtt, ősmag(yar)-nyelven. A CzF Szótár leírása a vízről: „A ,víz’ szónak ős régisége kitűnik onnan, hogy különnemű nyelvcsaládokban rokon, még pedig többnyire ajak- és foghangokkal fordul elé; t. i. Budenz J. szerént finn nyelven; vete (nominativ: vesi), észt ny. vesi, lív […] vogul ny. vit, ut’, ujt’, déli vogul ny. ujt’, votják ny. vu, mordvin ny. ved’, ved, erza-mordvin ny. ved, väd’, vetsa, vetsana (= híg), cseremisz ny. vüt, hegyi cseremisz ny. vit, vid, vüdän. (Ezek közől közelebbről több egyezik a magyar ned v. med, gyökkel, nedv, nedves v. medves szókban). Továbbá góth nyelven: vato, norvég ny. vas, vatn, svéd ny. vatten, izland ny. vats, vat, vaten, angolszász ny. waet, waes stb. […] A német Wasser, angol water […] Ide tartozik még a v ajakhang elhagyásával a mongol uszun v. uszu, (mely a Budenz J. érintette vogul ut, ujt, ujt’ szókhoz is közel áll) és a török-tatár szu. Különösen a mongolban találjuk ezen kifejezéseket is: uszun üker vízi ökör azaz bivaly, uszunu tekerme, vízi malom, uszunu gharoma, vízcsatorna, vízvezeték, uszunu czorgho vízi cső, csatorna, uszutu mn. vízi (aquatique), vizű, pl. czükűn uszutu csekély (v. kevés) vizű, uszuda-khu, vizesed-ni […]”