ÉNEK – Emberi hanggal megszólaltatott szöveges zene. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az ÉNEK szó ÉN – NÉ ősgyökből képzett. Az ÉNEK: fellazuló érzelmi kitárulkozás. Az ÉN, magam a gondolati háttér. Általában nem magának ÉNEKel az ember, mert ha egyedül van is, valakINEK szól az ÍNEK, ÉNEK. Értelme az irány: ÉN NEKed. A ZENE is ugyanilyen értelmű: ÉNEKem ZEngem NEked. A ZENgem (zengem) szó bő mondandója: ENGEM felemelő érZElmi indíttatásból, önmagam, lelkiségem egész rezZENEtét adom. Belőlem zenDÜL, azaz DŐL a DAL. A kifeszített állapotban megfújt falevél hangot adva berezZEN. Mit mondhatott örömében: – rezZEN E! Így aztán e rezZENEttel kísért édes ÉNEKemmel szerzek örömet Én NEKem és tÉ NEKed. Az ÉNEK – KENÉ fordításból az ÉNEK KENEtteljessége is kiérthető. Érzelmes ÉNEK hallatán „elKENŐdik”, fellazul a lélek. A fellazulás: kelLEMes, jó értelemben vett MELeg, oMLó lelkiállapot. Az M.L – L.M gyök: MoL – LoM hangjai a MELódia, füleMÜLe, dalLAM szavakban kelLEMes ÉNEKről beszélnek.