Nem török babérokra, semmilyen szakmai elismerés nem érdekel! Ha adnák, sem venném át.
Csak az egyszerű emberek ízig-vérig természetesen átérző, ráérző, megérző, az igazat felismerő, megértő hallása nyomán jövő visszhang érdekel, és jó érzést kelt bennem. Érzem, hogy ugyanaz a húr pendül meg bennük is.
Hiszen ez a nyelv a mienk, nem a magyartalan nyelvészeké!
Nem vagyok jó előadó, nem járom pénzbegyűjtő előadásokkal az országot, nem az én stílusom. De mély ráérzéssel bírok a nyelvre, és le tudom írni gondolataimat.
Nyereségvágy sem ösztönöz, biztos vagyok benne, hogy nyelvészeti könyvekbe belefektetett előállítási költség soha nem térül vissza. Ahhoz sikamlós tárgyú könyveket kell írni.
Akkor meg miért?
Szeretem az igazságot.
Ennyi.
Eddigi életemben – gyermekkorban – kénytelen voltam tanulni a legbődületesebb politikai, társadalmi, gazdasági nyakló nélküli hazugságokat. Felnőttként elvárták, hogy befogjam a számat. Ez már nehezebb volt, s nem voltam alkalmazkodó.
Ehhez hozzájön a magyartalan nyelvészek nyelveredet ferdítéseinek összes becstelen, csaló hazudozása. Annak a nyelvnek eredetét hamisították, amelyet én, és még sokan mások a bölcsőtől megszerettünk.
Ami még serkentett, kívántam tudni, ez a nyelv a teremtés nyelve? Ugyanis erről olvastam gyerekkoromban.
Húsz év alatt meggyőződtem, hogy igazat írtak az elődök.
Ha én valamiről meggyőződöm, akkor csak a halál némíthat el.
De addig sem fogom be a pofám!
————–
Ha a hivatalos irányzat kielégítő volna nyelvészetileg, akkor hozzá sem nyúltam volna egyetlen szóhoz sem. Minek, hiszen mások már megmagyarázták. Ha a finnugor elmélet bizonyítottan igaz volna, elfogadnám, de az bizonyíthatatlan, felsőbb erők által diktált, utálatos hazugság.
Engem viszont az igazság érdekelt, és látva a sok mellébeszélést, torzítást, hazugságot, elindultam a mások által fellelt ősi gyökök, szóbokrok útján.
Közben rájöttem, hogy a hangok a legfontosabb értelemhordozók, s minden hang három értelmet is képvisel a szavakban. Ez függ attól, milyen hangokkal áll össze, mondhatjuk: milyen társaságba keveredik. Mert a hang nagyon érzékeny, akár egy élőlény. A környezet hat rá.
A gyökök is több értelmi irányt képviselnek, ha szükség. Vannak alvógyökök, amelyek feléleszthetők.
A gyököket hangcsoportok kovácsolják össze füzérszerűen. Arra is rájöttem, hogy szócsaládok vannak a nyelvben. Mondhatnám ezt saját felfedezésnek, de túl nagy szó ez. Csak előbb láttam rá, mint más. Ennyi.
E felsorolt nyelvelemek nyomán vissza lehet menni az első ember által kiejtett első szavakig.
Ma már tudom, hogy egyetlen más nyelvnek sincsenek saját gyökszavai. Ha sajátjuk volna, akkor átfogó magyarázat lenne rá abban a nyelvben.
De nincs!
Minden bábeli utódnyelv hanghiányos, járókeretre utalt, fogyatékkal élő, nyelvi bénaság jegyeit viselő, élettelen lárvaszavakból álló nyelv.
Nézzünk meg egy francia szót, amely még ha francia nyelvben is keletkezett, akkor sem saját gyökökből, hangcsoportokból, hanem a megörököltekből.
BURZSOÁZIA szó, a francia BOURGEOISIE magyar nyelvű kerékbetörése.
Van az „ég a keze alatt a munka” szólás. Ég = pÖRZSÖl
Az RZS páros együtt és bontva, hangcsoportként e körül forog. A bÖRZSÖny tűzhányót jelentett. De itt vannak az általam gyűjtött szavak: börzsöny, dörzsöl, horzsol, morzsa, morzsol, perzsel, peterzselyem, porzsol, pörzse, torzsa, törzs, törzsöl… nincs vége, lehet keresni hozzá.
A francia nyelvben ilyen kapcsolatrendszer nincs. A többiben sincs mert az örökség minden nyelv számára hiányos, nincsenek meg az összekötő kapcsok.
Csak az egyenes ág örökölte meg az ősnyelvből.
Nézzük meg gyökelemző eszközökkel, milyen nyelvelemekből áll e szó? Francia elemzésben hiába próbálnánk, csak részeredményt érnénk el.
BOURGEOISIE francia szó gyökszava a BOUR = BUR.
BOURG, BURG, lehet vár, vagy kastély.
BOURG = BURG a B > P és R > L hangváltással POLG.
BURok, a PORítható földfelszín.
B > V és R > L hangváltással VULG.
V > F és G > D hangváltással FÖLD.
Ezek mind rokonhangok, amelyeknek válthatóságát leginkább a beszélni tanuló kisbabánál lehet megfigyelni: mely hang helyett mit használ?
BOUR, BUR az F és L hanggal: FAL B > V váltással VÁR. Az első FALlal védett VÁRosok, a VÁRosállamok idején, amelyekbe a VÁRost élelemmel ellátó FÖLD népe, a talajt mORZSOló – OURGEO –VULGárok is bemenekültek.
Látható, hogy a FÖLD emberének, a VULGárnak kapcsolata volt a VÁRossal, a BURGgal, a BURGot lakó POLGárral az egymásrautaltság miatt.
A B.R gyökkel alkotott szavak: BARack, BARom, BARázda, BÁRó, BÁRány, BÉR, BÉRes, BÉRlő, BÍR, BIRka, BÍRó, BIRtok, BOR, BORona, BŐR, BÚRján stb. mind kötődik a BOUR-GEOISIE-hez.
A GEO az ógörög nyelvbe jutott ősi GAJ, azaz RÖGjelentésű szóból módosult, FÖLDet is jelentett, innen a képzeletbeli GAIA istennőjük.
Tehát a BOUR GEO, a GAJ BORzolója, bORZOlója, mORZSOlója, aki az OISIE-t (zöld)ÖVEZEtet megdolgozza, OÁZISsá alakítja.
—————-
ABLUENTE – az olasz aBLuente a magyar öBLít, öBLent, öBLítend szavak alapjáról indult, de magyarázat csak magyar elemzésben van rá.
A BL – LB alvógyök felélesztve mutatja, hogy BELe a LÉBe, és úgy öBLít, öBLös táLBan, annak öLÉBen, LÉBen.
Az ABLA hangcsoport az áttetsző fehér, fényáteresztő, tiszta állapot értelmét viszi a lemosott, leÖBLÍtett ABLAk szóba is.
Az olasz nem tudhatja, hogy e jelentés is benne van, mivel az olasz nyelvben csak egy beszáradt lárvaszó.
Az utódnyelvi szóalkotás a mai latin-német nyelvtani szabályok alapjain nyugszik.
Érvényes azokra:
A hang nem értelemhordozó a szóban, a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit.
Ám ez csak az utódnyelvek szavaira érvényes, nem a magyar nyelvre.
Rengeteg ezekhez hasonló van.
Az utódnyelveknek számtalan olyan szavuk van, amelyet az ősnyelvi gyökökre építve alkotnak meg, de a szó nem közérthetően boncolható azokon a nyelveken.
Így a BOURGEOISIE és az ABLUENTE és a többi sem.
