ÉN – Egyes szám első személy névmása. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ÉN – NÉ ősgyök, a lENni (van) ige fogalomkörébe tartozó. Az ÉN kulcshangja az É, az N helyrag. Csak az ember mondhatja, ejtheti ki e szót (állat nem). Csak az Értelemre Ébredő ember Értheti meg az Élet, a nyelv mÉlységeit, mondandója bölcsességét. Mélyebben: ÉrtelmeN alapuló lÉtem. EM, ÉM = ÍMette, éber állapot. A fordított gyök – NÉ – vagyis az ÉN eredetem (eredet-em) a NŐ (em = nő). Az ÉN, NEkem, nekEM legyEN, vAN, mind a lENni fogalomköre. Bővebben a léTEzésé, amelybe a ketTEs, azaz a TE is beletartozik, mivel ketTŐs (két tős, két ős) összetevőre van tervezve az élővilág. Az E, É hangokról szóló tanulmányban utólag írtam róla: ÉN: magas Értelem alapjáN álló, nyugvó. Ragozhatnánk így is: ÉN lENni (van), TE léTEzel, Ő élŐ (él ő). Mindannyian VANtól, JÓVANtól, JOHAVANtól származók vagyunk. Az emberi neMÜNK, léTÜNK, ÜKjeink (ősök gyükere, alaptőkéje) lét oka nála keresendő. A nyelv a személyes névmások eredő alakjaiban is bölcsen mutatja a lét, élet forrását. Ez nem az én állításom, ez benne rejlik a nyelvben, a titkokat megvilágító, magyarázó, eredeti bölcs nyelvben, amely rávezet az okok nyomán felvetődő kérdések egyedüli helyes válaszára. Mindenki azt hisz, amit akar, de igazság csak egy van, az EGY ÉN (egyén = ember) igazi eredete!
ÉNEK – Emberi hanggal megszólaltatott szöveges zene. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor tőből] Az ÉNEK szó ÉN – NÉ ősgyökből képzett. Az ÉNEK: fellazuló érzelmi kitárulkozás. Az ÉN, magam a gondolati háttér. Általában nem magának ÉNEKel az ember, mert ha egyedül van is, valakINEK szól az ÍNEK, ÉNEK. Értelme az irány: ÉN NEKed. A ZENE is ugyanilyen értelmű: ÉNEKem ZEngem NEked. A ZENgem (zengem) szó bő mondandója: ENGEM felemelő érZElmi indíttatásból, önmagam, lelkiségem egész rezZENEtét adom. Belőlem zenDÜL, azaz DŐL a DAL. A kifeszített állapotban megfújt falevél hangot adva berezZEN. Mit mondhatok örömömben: – rezZEN E! Így aztán e rezZENEtel kísért édes ÉNEKemmel szerzek örömet Én NEKem és tÉ NEKed. Az ÉNEK – KENÉ fordításból az ÉNEK KENEtteljessége is kiérthető. Érzelmes ÉNEK hallatán „elKENŐdik”, fellazul a lélek. A fellazulás: kelLEMes, jó értelemben vett MELeg, oMLó lelkiállapot. Az M.L – L.M gyök: MoL – LoM hangjai a MELódia, füleMÜLe, dalLAM szavakban kelLEMes ÉNEKről beszélnek. Az N hangcsoport – ÉNE – kiemeli az ÉNEk, mINŐségét: fINOm, kívÁNAtos, a dANOlás a mindennapi élet szÍNEzője. A mulatás kellemességét: dINOm-dÁNOm, nincs helye a bÚNAk, UNAlomnak. Érzelmi állapotot kifejező: pANAsz, bÁNAt. Az ÉNEk lehet a mindennapi élet eseményeinek megjelENÍtője is.