EMŐ, EMŐKE: E név is az anyaság egyik vonatkozásáról szól. Az M hang szájtevékenységre utal. Az EMik, azaz tejet szopik szó érthetőbbé teszi az M hang értelmét, szerepét. De itt inkább az anya kicsinye, a csecsEMŐ – ez esetben kislány – állapotát jelzi.
A név nem elválasztható az EMESE névtől, mivel értelmileg szorosan kötődik hozzá. Íme: EMESE: szintén nő – itt anyaként. Az EMES, terhes, szoptató anya. EMESE – itt az E hangok EgyEnlEtEsség, lelki-testi EgyEnsúly hangjaként az áldott állapot kellEMESségét jelzik. Ez már az anyaságról szól. Az EM gyök különös erejű érzelmi gyök: érzelEM, szerelEM, a terhes nő terhet EMel, majd EMlőjéből EMeti, szopati (innen a paszita szó eredete: szo-pa-ti, bontva, fordítva: paszita, ez sem idegen!) csecsEMőjét – EME, EME, baba – EMberek vagyunk EMlékeink kötődnek az elmúltakhoz. És lehetne még sorolni. A szóvégi E hang vagy visszamutató: EMES E, vagy egy EMES NEH, azaz EMES NŐ névalak szóvégi hangcsökevénye. A szóban levő MESE azt is jelenti, hogy a terhesség szinte MESEszerű áldott állapot, hiszen két – szemmel nem is látható – sejtből új egyed fejlődik ki, és ez nem a folyamatot elindító felek személyes érdeme, hanem beléjük táplált képesség a teremtés folyamatának továbbvitelére.