EMLÉK, EMLŐ

EMLÉK – Az emlékezetben őrzött tudattartalom. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] 
Az EMLÉK ML lágy hangjai, ezt az omló, bomló, málló, emlő stb. szavakban is szEMLÉltetik. Mi az EMKÉK? Az ELMÉben tárolt események képanyaga, amely a tudatban velünk szembeÖMLIK.

A CzF Szótár leírása: „Lelki tehetség, mely az annak előtte észrevett, észlelt tárgyakat a gondolatban visszaidézi, a multból kiemeli s a feledéstől megóvja; máskép emlékezet.” A kellEMes EMLÉKek ellágyítják az embert. Az EM gyök azt is mutatja, hogy a nők az EMLÉKek igazi megőrzői, mivel érzELMI terhek hordozói. Az EMLÉKező ELMÉből kibomló, csillámló EMLÉKek szEMLÉje, szíven átáramló MELeg érzést keltő. Itt az M.L – L.M mint jellemzőt rejtő gyök: MeL – LáM van jelen.  
Az EMLÉKező szinte maga előtt ÍMette (ébren) ÁLModja LÁtja (lám) az EMLÉKek képsorait. Az EMLÉK szóban a LÉK gyök az elMÚLtakra való rálátás megnyíló rése, LÉKe, abLAKa. Az EMLÉK ML párosa, mint látható a MÚLt szó gyökalkotója. Egy régen történt, az ELMÉben felEMLŐ, felrÉMLŐ esemény, amelyet az ELME valaha rögzített, és most előEMELI, előEMLI, előtürEMLIK, előÖMLIK, előhozza rejtekéből – EMLÉKezik.    

EMLŐ – A nők mellkasi páros tejkiválasztó szerve. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az EMLŐből EMik, szopik a kis EMŐ. Az EMLŐ ELől a MELLen helyezkedik el. A MELLből, EMLŐből, mint egy tÖMLŐből árAMLIk, ÖMLIk, EMLIk a tej. A ML kötött mássalhangzó-páros, az EMLŐ tengelyhangjai, itt jellemzőt rejtő M.L – L.M alvógyök: MeL – LeM, mint a MELL gyökalkotó hangjai, és az utódnyelvekben a tej nevének meghatározó hangjai. Például: angol MiLk, afrikaans, holland MeLk, dán MæLk, német MiLch, cseh MLéko, horvát MLijeko, szlovák MLieko, svéd MjöLk és mások. Vitathatatlan: a szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű, és csak a mai magyar nyelvben adható rá magyarázat!