Ősmag(yar)-nyelvi szavak
EMBRIÓ – A szervezetnek a petesejtből kifejlődő korai alakja. A méhben az első három hónapban levő magzat. [MÉKSZ szerint: nk: latin < görög].
Az embrió ősnyelvi gyökből ered, csak torzult a latinban, akár a tömörített erő atomra facsart alakja az ógörögben. Az embrió: emberbimbó. Két kötött mássalhangzó páros összevont alakja van jelen a szóban. Az mb páros az ember, bimbó szavak – a br páros az ábra, ébred szavak tengelyhangzója. Az embrió emberi ábrázatra ébredő kis bimbó. A többi magzat ennek nyomán kapta e nevet.