Ha egy rendkívül értékes műszer birtokába jutunk, azzal kapunk egy használati utasítást, amelynek ajánlásait nem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert minőségének romlásához vezet, és végül megsemmisülhet. Ha felelőtlenül, dacból szándékosan ellenkező módon használjuk, végső soron kudarcra számíthatunk.
Az ember megteremtése előtt, csak fénytestű értelmes lények éltek a világegyetemben. Így az ember, testben élő értelmes lényként azok szemében is rendkívüli kincs! A földi teremtés koronája.
Vigyáznia kellene, hogy testi-érzelmi-értelmi összessége épen maradjon, mivel felelősséggel tartozik önmagáért Teremtője előtt, aki már kezdetben viselkedési útmutatással látta el, majd később is adott hozzá a különböző sorsfordulatok miatt előálló új követelményekhez igazodás végett. Amennyiben nem tartunk be egyet közülük, annak nem kívánt hatásai lehetnek. Egymás után sorban, láncolatszerűen követ egy előzőt egy utóbbi, egyre rosszabb következményekkel. A vége kudarc, összeomlás!
A teremtői törvények egyike a vér és élet szentségével kapcsolatos. A Teremtő Isten a Bibliában három ízben említi a vér szentségét, és tiltja felhasználását. Előbb Noénak adta, s általa az egész emberiségnek utasításba: „Csak a húst a megelevenítő vérrel meg ne egyétek.”
Később Mózes által tiltotta meg a vér bárminemű használatát zsidóknak.
A harmadik esetben a Krisztus követőknek, keresztényeknek: tartózkodjanak a vértől és fúlva holt, azaz döglött állat húsának evésétől.
Biztosan tudta, miért tiltja meg, hisz Ő teremtett minden élőt, ismeri felépítésünket. A vér a szervezetben életet, létet fenntartó, szállító, közvetítő, és állandó áramlása biztosítja a test minden szervének tápanyaggal ellátását. A vér tehát legfontosabb, életműködést fenntartó szerv.
A vér nemcsak egy testnedv folyadék, hanem sejtjei DNS szalagján hordozza az egyed, a személy kizárólagos egyéni sajátos jellemzőinek számítógépes szoftverét, alkalmazási tervét. Ez annyira sajátos minden testnél, mint bármely más személyi jellemző: ujjlenyomat, testillat, hajszín stb. Nem volt, nincs két teljesen egyforma, azonos felépítésű ember a világ eddig élt összes egyedét véve sem. A DNS minden személynél különböző, ez minden szervre érvényes.
Ezért tartja a vért szentnek, az élő test teremtője. Ismétlem: ő biztosan jobban tudja, mint mi!
Épp azért nem lehet tökéletesen sikeres megoldás az átömlesztés, szervátültetés, mert mindenkinek külön jelrendszere, kulcsa, kódja van! Nem mindegy ki adja, ki kapja!
Az átömlesztésre használt vér ma már helyettesíthető megfelelő oldatokkal.
Amint egy kulcs nem találhat minden zárba, egy adott zárt sem nyithat minden kulcs! Az autók alkatrészei is márka szerintiek, s így nem találnak egyik járműtípusból a másikba. Hiába rendkívüli szupermárka a Rolls-Royce, alkatrészei nem illenek a Mercedesbe. Egyébként egy jó szerelő soha nem rak be hibás bontott alkatrészt, hanem újat!
Az ember ezeknél jóval bonyolultabb, nem szerkezet, hanem élő szervezet!
Tehát egyik átültetési megoldás sem zavartalan boldogság forrása hosszú távon. Tudni kell, nem újat cserélnek, hanem használt, hibás szervet, és nem „márka” szerintit!
Állandó megfigyelést igényel az előálló szövődmények miatt. Sok a műtét utáni kilökődés. Ritka a hosszú évtizedekig gondtalan, sikeres élet ilyen műtét után, főleg most a nyakló nélküli átoltottság után, a vér tüskefehérje tartalma miatt.
Az orvostudomány nagy sikernek tartja a szervátültetést, annak világszintű kiterjesztését. Ezt fennhangon hirdetik is.
Ám annál jóval halkabban, csendben, csak épp suttogva beszélnek a szövődményekről, kudarcokról. A teng-leng működési szintről. Nagy és örök kérdés, hogy élvezhető élet lesz-e tovább, vagy csak állandó felügyelet alatti, aggodalmakkal tele, kísérleti pihegő, hervadó, halovány, toprongy lelki-testi nyomor, majd utána kimúlás a létből.
Egy szaknyilatkozatból: „Műtét után a szövődmények kialakulása magasabb, sőt, a halálozási arány is azoknál, akik vért kaptak, és ha lehet, ezt el kell kerülni.”
Ugyanez érvényes a szervek átültetésénél is. Gyógyítani kellene, ha egy halvány esély van rá!
Az orvostársadalom elvben saját nagy – épp csak nem olvadó – emberbaráti, önzetlen segíteni szándékát hangsúlyozza. Erről egyébként gyakorlatban már a kovidhisztéria alatti erőszakos, durva protokoll gyógymód, és a nagy oltáskampány alatt meggyőződhettünk.
Tisztelet illeti azokat, akik az üde kivételt képezték!
Tudni kell, hogy a korszerű orvostudomány karöltve halad a gyógyszeriparral, s jó tudni azt is, hogy az orvosokat a gyógyszeripar vezényli. Különböző kiemelt díjazással serkentve, érzésteleníti lelkiismeretüket a komoly mellékhatások miatti furdaló hatások elviselésének megkönnyítésére. A gyógyszeriparról már van képünk, szintén az utóbbi két év fejleményei nyomán.
A politikai, pénzügyi, gyógyszeripari, egészségügyi szervek karöltve együttműködnek, díjakat osztanak a jeles gyógyszervegyész személyiségeknek.
Ezt is érzéstelenítőnek szánják, köznépi lélekzsibbasztóként, hadd lássák a gyógyszerfogyasztó tájékozatlanok, mennyire aggódón figyelik jóléti állapotukat, egészségüket, s mennyire értékelik az értük dolgozó gyógyszervegyészeti ipart.
Ha a mai világvezérek értékítéleti szintjéről akarunk véleményt kialakítani, ne feledjük, hogy szerintük a tömeggyilkos háborús bűnös Béke Nobelt érdemel, s a fércpolitikus hímtag-zongorista Év Embere lehet!
Ezt a szintet ütik a gyógyszerek, oltás-katyvaszok kavarói is.
Mert mennyi aggodalommal igyekeznek úgy összeállítani, hogy legyen mellékhatás, arra meg egy másik semlegesítő, amely szintén valami mellékhatást idéz elő, és így tovább. A vezérelvük változatlan: a teljesen meggyógyított beteg, egy elveszített ügyfél. E szellemben továbbra is kiválóan együttműködnek.
Ömlengős, értünk nyugtalankodó megnyilvánulásaik annyira őszinték, igazak, mint a bankárvilág népjólétért, kilakoltatásokért aggódása, a törvényszékek igazságérzete, vagy a hadiipar békevágya.
Az orvos különben sem bukik a műtéten, neki egy kísérlet, ha sikerült – dicsőség, ha nem, széttárja karjait: Sajnálom, itt már csak Isten segíthet, nála van a megoldás kulcsa.
Igen, nála, az ember Teremtő Istenénél.
Ha az emberek elhinnék ama teremtői ígéretet, amely már az édeni lázadás után elhangzott: az asszony magva általi megváltás ígéretét, nem hajszolnák bele magukat kétes eredménnyel járó eljárásba, amelynek folyományaként durva, bűnös, teremtői törvénybe ütköző halmaz jött létre, ami nem marad büntetlen hosszú távon.
Tegyünk egy kis kitérőt.
A köznépi sorban élőknél a beültethető szervek beszerzése önzetlen alkalmi adományozóktól, azaz donoroktól hosszú időbe telhet, kevés van ilyen, várni kell valaki halálára, és jogi keretekbe kell illeszteni az eljárást, s így nem elég gördülékeny.
Ám jöttek az éber üzletemberek, a pénz szagát megorrontó, megérző, élelmes, rugalmas kannibál lelkek, ötös sebességbe kapcsolva beindultak és világszinten gyorsan kiépítették rendszerük szervbeszerzői, terjesztői háttérágazatát.
Mert ebből üzlet lett, hatalmas üzlet! Szervkereskedelem a neve.
Iparág épült rá: emberi szervbontók, tartósító szervbankok, kereslet-kínálat alapú piaci szervkereskedelem és klinikai beműtő szervizhálózat. Évi költségvetés, piaci előtervezés, beszerzői hálózat, felhasználási mutatók stb.
Ma még nincsenek jelen a tőzsdén, de ami késik, nem múlik.
Valóságos kannibalizmus, bár nem eszik, de adják, veszik, viszik az emberi szerveket – gyepmesteri – kereslet-kínálat alapon. Nagy összegek, dollármilliók forognak benne. A világ harctereit is feltérképezik kannibál szervkalmárok.
Autóbontók mintájára léteznek titkos emberbontók. A különböző országok felső tízezer rétege számára akár futószalagon szállítják „portékájukat” igény szerint. Bonyolult lesz, amikor a tüskefehérjével dúsított oltású egyénektől kap valaki vért, vagy szervet, aztán szenvedi annak következményeit. Néhány tengő-lengő nap, hó, év után vége.
De kit érdekel? A kannibálkalmárt biztosan nem érdekli, mit ad el, az orvost sem, hogy mit ültet be. A végén mindenki leporolja a kezét, s aki hátul marad, beteheti az ajtót. Ez a következményeket viselő, szenvedő beteg lesz. A kalmárok viszont tovább kínálják a szajrét:
– Kinek, mi kéne? Másodosztály, tessék, első osztály méltóztassék! Megkülönböztető minőségben, „friss, még mozog” a portéka! De kadáver áru is van.
Fiatalok tűnnek el nyomtalanul, és ilyen ember-szétszerelő mészárszékekben irtóztatóan megrémített szinten tartják, majd bontják, kínálják az átélt rettenetek nyomán dúsított adrenalinnal telítődő vérükből kivont serkentőt, az ifjodni akaró, pénzzel bélelt vénségeknek, s a többi szerveiket vételre a maguknak hosszú életet tervezőknek.
Milliárdos tőkéjű vevőkörük fizetőképes, s ha a kínálat hézagos, vannak, akik licitálnak is rá.
Az egyik többmilliárdos vagyonnal bíró bankárnak öt szívet cseréltek, végül mégis beadta a kulcsot. Pedig neki rendelésre szállították a „friss meleg” portékát a „bontóból” azonnal.
Ilyen helyekről kiszivárognak hírek arról, hogy az áldozat még élt, amikor „bontani” kezdték.
Ez Isten, ember és életellenes bűn!
Akik a felhasználási vonalban jelen vannak, együttműködnek, a törvénytelen szervrablást segítik, bűntársak abban, s akik haszonélvezőként részt vesznek benne, orgazdák.
Ne higgye egyetlen pillanatig se senki, hogy ez a Teremtő Isten által helyeselt módja életek meghosszabbításának!
Persze – a hitetlen szerint – kit érdekel az ő véleménye?
Pedig ő, a Teremtő Isten írta annak a hitetlennek is az örökítő csavaros szalagjára az egyedi, egyéni számítógép alkalmazási tervet épp az ő érdekében. Mert az ő Fia, Földön létekor ígérte: „Aki hisz én bennem, ha meghal is él.” Ő soha nem hazudott, így ígérete valós. Éppen a sejti DNS-ben levő számítógépes adataink alapján, a halál állapotából hoz elő a rendelt időben.
Hihetetlen? Pedig igaz!
Ma a földi világ lakosságának egy része kereszténynek, krisztusi hitűnek mondja magát. Az ilyen gyepmesteri eredetű szervre váró egyéneket megkérdezhetnénk:
– Melyiket választja, az ideig-órákig való, kétes sikerű műtétet, annak bizonytalan eredményeit, ki tudja kinek milyen minőségű szervét beültetve, vagy a Megváltó szavainak ad hitelt?
Milyen választ kapnánk az életbe tíz körömmel kapaszkodó hithiányos embertől, aki csak rövid távra, néhány évre tervez ? Többnyire ezt:
– Az ott csak mese! Ma más világ van uram, álljon arrébb, hogy láthassam a fejlett egészségügyi műszerekkel felszerelt, korszerű orvostudományt, amelytől megmentésemet várom!
Tehát nem hiszi az ígéretet. Inkább szembemegy akármilyen bibliai isteni paranccsal, aztán meglátjuk, sikerül vagy nem.
Pedig az ígéretet olyan tette, akit ő követ, ha tényleg hittel követi, és tényleg keresztény.
Olyan mondta, aki sosem hazudott:
„Aki hisz én bennem, ha meghal is él.” „…én feltámasztom azt az utolsó napon.”
Ennyire erős a kereszténység ma, és ezért tart ott, ahol!
Az ígéret azonban ennek ellenére áll, és mindenki egyéni számítógépes alkalmazási kódja ott a teremtői számítógépben!
