Mikor először Udvarhelyen jártam, alig három évesen még kockakövesek voltak az utak, és az utcai vízcsapok mind működtek, a sétatéren fagylaltot árultak, az utcákon nyüzsögtek az emberek. A Kossuth utcát akkor is fák szegélyezték, és a falusi kisgyerek szívébe, elméjébe oly mélyre, oly éles körvonalakkal ágyazódott be az akkori kép, hogy ma is töretlenül jelen van, és nem is tűnhet el onnan soha.