ELME, EMBER

ELME, EMBER
ELME – Ész, értelem. Az ember agymunkája. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az ELME EL – LE ősgyökből induló szó, és az ÉLőhöz kötődő. Az EM – ME ősgyök, az értelEM, EMberi vonatkozása, az értelem ELeME, röviden ELME. Az ért-EL-EM EMberi tulajdonság. Az ELME szóban az E hangok az EgyEnsúly hangjai. Az ELME mindent megvizsgál.

Az ELME mintegy megEMELi a vizsgálandó ELEMet, hogy eszmei „súlyáról” képet alkothasson. Az LM hangcsoport – ELME – értELMEzi a dolgokat, történéseket, az érzELMEkben gazdag ÉLMÉnyeket rögzíti, emlékként tárolja. Körültekintő, élELMEs, aggodALMAskodó. Tapasztalatokat hALMOz fel, és alkALMAzza azokból szerzett, javára szolgáló elemeket. CirkALMAs terveket, kohOLMÁnyokat képes kigondolni, tanULMÁnyokban rögzíteni, s azokat megalkotni, megvalósítani. De néha szánALMAs, rágALMAzó is, mert az ELMÉben rengeteg LIM-LOM felhALMOzódik. Az LM páros, mint alvó L.M – M.L gyök: LáM – MiL, rejti a vizsgálódás és a fény értelmét: LÁM, LÁMpa, amely a régies vilLÁModáshoz, azaz világossághoz kötődő. E hangokkal tehető fel MILyen kérdés is.    
EMBER – Termelőeszközök készítésére, kultúra teremtésére való képességével … kiemelkedő, legfelsőbb rendű élőlény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? em ’nő’ + ber ’férfi’] Itt a zárójelben a valóság van, csak szeretnék magyarázatot fűzni hozzá elemeire bontva. Az EMber minden más terEMtményhez viszonyítva kiEMelkedő tulajdonságokkal terEMtetett. MegterEMtése óta nem fejlődött, hanem erkölcsileg, testileg elsatnyult, süllyedt (ennyit a kifejlődés elméletről). Az EM – ME korai ősgyök, és általában az EMberrel kapcsolatos jelenségek kifejezője. Itt a nőt jelenti, aki EMesként (áldott állapot) terhét EMelő majd MEllén levő EMlőiből csecsEMőjét EMető. Az EM gyök szétszóródott az összes nyelvekbe, és beépült a nőt jelentő szavakba. Az M hang a kulcs, mivel esetenként az E hang változik: fEMme, wOMan, EMakumea stb. Bár az M is változhat N hangra: nő, donna, zena stb. Az MB hangcsoport – EMBE – mutatja, hogy az EMBEr egy kis bIMBÓból (embrió) sarjad, megszületése után sokat „bÖMBÖl”, később, kisgyerekként cIMBOrákkal csÁMBOrog. Általában jÁMBOr, asszonya körül csOMBOlyog, de ha haragszik vagy részeg, akkor hIMBÁlózva, bAMBÁn IMBOlyog, zsÉMBEl, tOMBOl, dörÖMBÖl, gorOMBA, otrOMBA is. Sokat épít, még többet rOMBOl, a bOMBÁt s a többi tömegpusztító rOMBOló fegyvert e célból fejlesztette ki. A BER = férfi, aki teherBÍRó, a családja érdekében sokat BARangoló, esetleg háBORgó. Nemi kezdeményező: BERgő. A BER, BÉR a magyar nyelvben kiemelkedést, felemelkedést, felmagasodást jelentő értelemadó gyök. E jelentéssel bír a BÉRc, BERbécs, éBER és más szavakban. De a BOR (erő), BORz (szakáll), BORotva stb. is ehhez kötődők. A férfi: románul – BĂRbat. A szakáll franciául BARbe, olaszul, spanyolul, katalánul, galíciaiul BARba, s ezek mind az ősmag(yar)-nyelvi B.R gyökre épülnek.