Közel másfél évtizednyi nyelvelemző munka alatt: Felismertem, hogy a magyar nyelvben a legfontosabb értelemhordozó elem a HANG. A hang a beszéd húrja, hangszála által kibocsátott jelenség, amelyet a szál megpendülésekor bentről széllel küld ki a térbe, és e hang érzelmi töltetet küld, visz, közvetít. Minden egyes beszédhang sajátos értelmet megjelenítő, küldő, közvetítő. Ahová C kell, oda nem mehet K, ahová L kell, oda nem mehet T és így tovább. …, hogy a hangok olyanok, mint az emberek, rendkívül érzékenyek, mindegyik külön személyiség sajátos jellemzőkkel, mindegyik befolyásolható a másik hang által, úgymond: nem mindegy, milyen társaságba keveredik. A hangot rugalmassága, képlékenysége segíti, hogy a szövegkörnyezetben őt ért befolyás hatására a gyökbe, hangcsoportba, teljes szóba – a mondandó kidomborítása végett – összes jellemzői közül mindig az épp szükségeset vigye be. …, hogy minden emberi hang a környezetből érkező, emberi érzékszervre ható – hang, fény, illat, íz, érintés – érzetre, érzésre adott ösztönös viszontválasz. A nyelv teljes szókincse az ember által kiejthető alaphangokra épül. Ezek a nyelv legapróbb elemei, homokszemcséi, amelyek tömörülve alkotják a nagy építményt. …, hogy minden hang legkevesebb három értelmet képvisel mind a kellemes (pozitív), mind a kellemetlen (negatív) oldalon. Teljesen különbözik a lágy és kemény hangok összetételi aránya egy parancskiosztó vagy egy érzelmi töltetű szövegben. Tehát nem igaz azon állítás, hogy a hang csak ott van, és a szó azt jelenti, amit. Minden szó az alkotó hangjaiban rejlő jellemzők függvényében hordoz valamely értelmet, és soha nem kerül véletlenül egy hang a szóba csak úgy találomra. …, hogy a magyar nyelv a teremtés ma is élő nyelve, alkotó gyökei és hangcsoportjai több ezer év múlása ellenére ma is ugyanazok, ugyanazt az értelmet hordozzák, mint a kezdetek idején. Semmi nem változott a gyökrendszerében, hangcsoport készletében. … a kötött mássalhangzó-párosok létét. Ezek hangzókieséssel alakultak ki a nyelv önszervező, önrendező képessége folytán, és olyanok a nyelvben, mint a közutak forgalomirányító jelzői. Irányt mutatnak egyes fogalomkör jellegzetességeinek felismeréséhez. Jelen vannak az utódnyelvekben, s jelzik ősnyelvből származásukat, felismerhetővé teszik, mely tárgykörben voltak kifejező szóalkotók a teremtés nyelvében (példa: sürögő sürgő, továbbá: sürgős – urgent, emergencia, öblít – abluente és a többi ezer). E kötött mássalhangzó-párosok elemzésénél a kiesett hang visszahelyezése segít az értelemkeresésben. … a hangcsoportok létezését, szerepét a nyelvben. A hangcsoport két gyökszó közti összekötő elem. Mint a falban két téglát borító, összekötő harmadik. A gyökök és hangcsoportok hangjai összeolvadhatnak a szóban. A kéthangos, egymásnak háttal álló ősgyök is hangcsoportot képez (kellem), a két mássalhangzó össze is olvadhat (az ás címszónál). A hangcsoport kialakulhat egy mássalhangzó, de kötött mássalhangzó-páros körül is (szeRelmes, szereLMes). A hangcsoport további jellemzőket kidomborító (oly erő, amely elmét is befolyásoló). …, hogy a magyar nyelv minden ősgyöke, gyökszava, hangcsoportja szögesen ellenirányba (180 fokban) megfordítható. A fordítás megvillantja, leírja a szó által megjelenített: lény, tárgy, jelenség, cselekmény több más jellemzőjét. Kész szavai, kifejezései szintén fordíthatók vagy hangjai átforgathatók. Ezt nevezhetjük nyelvi Rubik kocka jelenségnek. Ez az összeforgathatóság képessé teszi egy tárgykörön belül ugyanazokkal a hangokkal akár öt-hatféle dolog megjelenítését is (a kalász példája). …, hogy a gyökök megfordítva szögesen ellentétes értelem kifejezésére is képesek (HeGY > < GYeH azaz mélyedés vagy DoMb > < MeDer, SZÉKel > < KÓSZál és a többi száz). …, hogy az összeforgathatóság ad választ az utódnyelvek szavai kialakulásának eddig még megválaszolatlan kérdésére. A teremtés nyelvének hatalmas, végeláthatatlan gazdagságú szókincse, szavainak irdatlan mennyisége volt az alap, amelyből kialakultak az utódnyelvek összes szavai. (Példa erre, hangonként: sz-i-g-o-r-ú – r-i-g-u-r-o-sz. Gyökönként: re-pe-ső – pe-ső-re ebből: pa-să-re = madár. Teljes fordítás: monoke – ekonom azaz munka) … hogy a teremtés nyelvének a teremtéstől kiszámítható első kétezer esztendeje alatt, az egynyelvűség idején kialakult irdatlan mennyiségű, hatalmas szókészletéből épül fel az összes utódnyelvek teljes szókészlete. Az emberi hangképzők által kibocsátott kb. 40 hang az alapja a világ összes nyelvei több százmilliós szótömegének. … hogy az utódnyelvek csak az eredeti hangcsoport és gyökkészletre építhetnek szavakat, Egyetlen később alkotott szavuk sem lépheti át a teremtés nyelve által biztosított szóalkotási rendszer szabályainak határát. …, hogy a magyar nyelv sem nyelvszerkezeti váza felépítésében, sem semmi másban nem hasonlít az utódnyelvekre, így nyelvtani elemzése is teljesen eltér azok elemzési módozataitól. A nyelvészet által alkalmazott grammatika nem használható, nem alkalmazható a magyar nyelvre. Az oktatott nyelvtan teljes átszervezést igényel. … hogy az eredeti nyelven, a teremtés nyelvén, az összes többinek nyelvanyján, anya-nyelvén elemezhető az utódnyelvek teljes szókészlete szavanként, mivel e nyelv az eredeti, megtervezett nyelvi vázszerkezetre épül, s birtokolja az értelmi kapcsolati rendszer teljes viszonyítási alapkészletét, amelyek az elemzéseknél kulcsfontosságúak. A viszonyítási alapkészlet: az ősiségtől változatlan értelemhordozó gyökök, hangcsoportok, amelyek ezrével vannak jelen meghatározó elemként a mai magyar nyelvben. …, hogy a megnevezések kezdeténél, a szavak kialakulásánál, az emberbe teremtésekor beépített nyelvszerkezeti váz kötelezte a szóalkotót a találó szóalkotó elem alkalmazására. Ez több jellemzőt sűrítő szavak esetében több apró lépésben, hosszabb idő alatt valósult meg, mígnem a tökéletes kép-, hang-, érzés-, érzelemleíró kifejezés megszületett, s teljesen letisztulva elnyerte végső alakját. …, hogy a teremtés nyelve, a magyar nyelv önszervezésre képes, mivel az örökítő sejtekbe, génekbe épített nyelvszerkezeti vázának állandóan éber, rugalmas szóépítő eszközrendszere lehetővé tesz menet közben módosításokat a bővítményekben változatos hangbeillesztésekkel, hangugratásokkal azonos gyökre. …, hogy a nyelvszerkezeti váz engedi az egyszerűsítéseket például hangelhalással, hangkieséssel. Így jönnek létre a kötött magánhangzó-párosok, amelyeknél kiesik a lágy mássalhangzó, s így hiányzik onnan. Egyik példa épp a hiány szó, amely valami híján lévő állapotot leíró. E jelenséget a grammatika hiátusnak nevezi, mondván, hogy ez latin eredetű szó. Az olvasóra bízom a döntést. …, hogy az összetett szavak képzésekor a gyökhatárokon létrejövő új alvógyökök, hangcsoportok a szó által leírt lény, tárgy, jelenség, cselekmény további jellemzőit kidomborító pótlólagos értelmet hordozók (a gyermek, vértanú címszavaknál). …, hogy a magyar nyelv: élő, szószülő nyelv, minden szüleményét, fialását annyira ismeri, mint anya gyermekét. Szavainak alkotó vázhangjaival bármely körleírásban tökéletes jellemrajzot ad bármely – lény, tárgy, jelenség, cselekmény – megnevezésébe sűrített minden sajátosságról, s e jellemzőket színesíti a névben részt vevő magánhangzókkal (mező). …, hogy a magyar nyelv – bár toldalékol – nem ragozó nyelv a szónak mai grammatikai értelmében. A magyar nyelvben nincs olyan hangtömörülés, amely kifejezetten csak rag vagy képző. A magyar nyelv szavai gyökök és hangcsoportok füzére. Oly ősgyökök gyökszavak töltik be a ragoknak, képzőknek nevezett szóalkotó elemek szerepét, amelyek más szavakban szókezdő, szóközi gyökök is (-ban, -ben: banda, bendő, továbbá -ból, -ből: belőle, bélben, kebelben, belső kabátbélelésben stb.). …, hogy az utódnyelvek nem élő nyelvek. Szavaik beszáradt lárvaszavak, amelyeket előképzőkkel, ragokkal, képzőkkel keltenek életre, serkentenek mozgásra, azokkal árnyalható értelmük, mondandójuk. Nincsenek saját szóalkotó elemeik, csak az ősnyelvből megörököltek. Bár e nyelvek is alkothatnak szavakat, kizárólag a teremtés ősnyelvének szóképző elemeiből tehetik meg, ám nem tudnak azokra átfogó magyarázatot adni. Csak az élő ősnyelvbe visszahozva, elemezve mutathatók ki az utódnyelvi szó által leírt lény, tárgy, jelenség, cselekmény jellemzői. (Például a román strica, azaz sztrika, amely románul nem elemezhető, ám alvógyökei felélesztésével megmutatható a szó eredeti alakja: széttörik a. De minden utódnyelvi szó hasonlóan elemezhető magyarul: textil, natur, spectacol, klub, kurbli stb.) …, hogy az eredeti teremtés nyelvének a magyar nyelvben megőrzött szókincse olyan hatalmas halmaz, hogy külön-külön egyetlen mai földi nyelv sem birtokolhat hasonlót (a mozgás, járás leírására jóval több mint 10 ezer szó, a szólás, beszéd leírására 8 ezer fölött). …, hogy minden utódnyelv hanghiányos. Minden olyan nyelv, amely nem birtokolja az ember által kiejthető összes hangot, fogyatékkal élő nyelvnek minősül, szókincsének kialakulása e hanghiányok okozta korlátokba ütközik, és kifejezési gondokkal küzd. E megállapítás érvényes a kifejlettnek mondott, modern mai európai nyelvekre is utolsó szálig. E nyelvek sok egyszavas ősnyelvi megnevezést csak több szóval körülírva képesek kifejezni. …, hogy a ma is élő ősnyelv, a magyar nyelv szavai, gyökök és hangcsoportok füzérei. A nyelv egyszerűsíti a szó felépítményét. A gyökök találkozási pontjain a hasonló hangok összeolvadnak, ami figyelembe veendő a gyökök keresésénél, elemzésénél. E jelenség csak mai sima grammatikai szótagolással nem vehető észre. Gyökelemzésnél azonban így mindig kimutatható a teljes, ép gyök. A szó gyökönként összeforgatva a művelet módjára is választ ad. (Példa: válogat – vál-log-gat. Hogyan vál-log-gat? Egyenként tag-gol-val. Ez leegyszerűsítve: válogat – tagolva. Ha az ősi formát keressük: tagolval, akár mint a lavór – róval.) …, hogy a szavak hangvázai rendkívül fontos nyomravezető elemek, esetenként az utódnyelvi szavak azonosításában is (VáNDoR – WaNDeReR hangváz: V-N-D-R – W-N-D-R-R vagy BoDNáR – BiNDeR hangváz: B-D-N-R – B-N-D-R, MuNKa – eKoNoM hangváz: M-N-K – K-N-M). …, hogy a magánhangzókkal végződő igekötők (ki, be, le stb.) az ige első mássalhangzójával képeznek gyököt, így gyökelemzésnél ez a meghatározó (KIRívó – ki-rívó – RIKító, KIRakat – ki-rakat – REKlám, RÁVilágít – rá-világít – RIValda, VIRuló). … a nyelvből, hogy soha nem volt egész Földre vonatkoztatható úgynevezett kőkor, bronzkor, vaskor. Ez olyan történész-régész megállapítás és tanítás része, amely kötelezően illeszkedik* a bizonyíthatatlan őslénytan, kifejlődéstan összképhez. Az igazság, hogy ily korok csak helyi jellegűek lehettek és csak egy adott területen egy népcsoport életet újrakezdő fémfelhasználási jelenségei a helyi adottságoktól függően. A fémeket már az Özönvíz előtt használták széles körben. A vas kötődésű vásár szó már az úgynevezett kőkor előtt kialakult. A rezgő réz, a rezzeneten, rezzeneten alapuló fogalomkör szavai is az úgynevezett kőkor előttiek. …, a nyelvből, hogy jégkorszakok sem úgy voltak, ahogyan beszámolnak róla. A lakott földrészek – Atlantisz stb. – nem elsüllyedtek, hanem a vízszint emelkedett föléjük. Eltűnésüket az Özönvízkor a Föld sarkaira beomló hatalmas mennyiségű jégtömeg lassú ütemű leolvadása okozta, amely miatt lassan megemelkedett a világtengerek szintje. Ezekre bizonyíték a víz alatti városok, a tengerpartok közelében víz alatt levő épületek De itt megint a teremtés tényként elismerése gátolja a „tudományos” beismerést. …, hogy az ősnyelv, a teremtés nyelve, természetes védettségben vészelte át a történelem viharait a Kárpát medence környékén majd a medencében. Az eredeti nyelvet csak olyan egy helyben székelő, szorosan összetartó nép őrizhette meg, amely nép soha nem vándorolt, csak termőföldet keresve terjeszkedett, s mindig önellátó volt. Minden vándorló nép megkerülhetetlenül keveredett és elveszítette nyelvének tisztaságát. A magyar nyelv gyökereit nem Ázsiában kell keresni, sehová nem kell kimenni érte, mert az Özönvíz után már megjelentek az ómagyar ősnyelv beszélői itt. Bizonyíték rá az összes Kárpátokból eredő folyó neve. E folyók nevei a forrásvidékük jellemzőit rögzítik, mivel ott indult el az élet a gerinceken, és a Kárpát tenger vízszintjének lassú, szakaszos apadásával ereszkedtek alább-alább, alakultak ki a pallagok**, amelyeken termesztési munkálatok folytak. A magyar nyelvet beszélők ősiségét ezeken a hegygerinceken kell keresni, mert kezdetben ott folyt az élet, és ott kell létezniük élet és halál nyomainak (temetők). … hogy a világ minden táján a földrajzi megnevezések: hegyek, völgyek, folyók, tavak, tengerek, ősi települések a teremtés nyelvén kaptak nevet a megnevezettek természetes jellemzői szerint (Ázsia, Afrika, Európa, Himalája, Csomolungma, Altáj, Rajna, Madrid, Oslo, Koppenhága és mások). …, hogy a kezdeti egynyelvűségre vezethetők vissza különböző térségekben található név és megnevezési hasonlóságok, amelyekre a Tamana jelenség kutatói utalnak. Ezek mind a kezdeti egynyelvűség sziklakemény, megcáfolhatatlan bizonyítékai. Hasonló jellemzők nyomán hasonló megnevezések születtek a világ különböző tájain, egymástól teljesen függetlenül a világ akkor beszélt egyetlen nyelvén …, hogy a hivatalos, hivatásos „magyar” nyelvészet a magyar nyelv, a magyar szavak eredetére vonatkozóan vagy tudatlanul ferdít, vagy tudatosan hamisít. Nem ismeri fel, vagy nem akarja elismerni, hogy a magyar nyelv teljesen más beosztályozást igényel a nyelvek összességének ellenében. A magyar nyelvre –, mint élő nyelvre – teljesen más nyelvtani elemzési mód alkalmazandó, mint a beszáradt lárvaszavakból álló utódnyelvekre. Ennek elismerése ledöntené a finnugor bálványt talapzatáról. Ám e bálvány ledöntési folyamatát csak késleltetni tudják ideig-óráig, mert természetszerűen be kell következnie! ---------------------------------------------- /*/ A régész számára kötelező az ősleletek dogma szerint osztályozása, ha a szakmában akar maradni. Különben kiutálják, peremre szorítják, még ha oly szakmai tekintély is, mint László Gyula professzor volt. A kormegállapítások ficamai abból adódnak, hogy figyelmen kívül hagyják: 1. A fémek széleskörű feldolgozása már Özönvíz előtti. Erről a Biblia számol be, de e tényt a régészet kötelezően mellőzni hivatott, különben elismerné a teremtés tényét, ami tilos. 2. Az Özönvíz feltúrta, felkavarta, felforgatta az addigi talajüledék rétegeket, így sokkal korábbi földtani talaj- és szénrétegekbe kerültek, ágyazódtak be fémek és csontok. Az ásatásokkal felszínre hozott sok fémeszközt, csontanyagot az azokat körülvevő rétegek kora szerintinek minősítik. Ezt sem szabad beismerni, mert szintén a teremtés tényének elismerése volna a következmény. Egy kijelentés képet ad erről a viszolygásról: „Nem engedhetjük meg, hogy Isten betegye a lábát az ajtón.” R. Lewontin /**/ Czimbalmas Tivadar pallag kutatásai a Gyergyói havasokban.