ELEGÁNS – Ízlésesen, választékosan öltözött. Ilyen személyre jellemző. Előkelő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin] Az ELEGÁNS (e/legén/ye/s), a fokozás LEG gyökéből, a LEGből jön. Innen a magyar LEGény szó is – a LEG ÉN vagyok –, de e gyök fordításából származik a GÁLáns is e > á hangváltással. ELEGENDően ELEGÁNS. Ógörögbe is e gyökből jutott át (elegain – e legény).
Az ELőkelő ELÉGEDettsége is kiérezhető a szóból. Az ELEGANCiát bizonyos fokú viselkedésbeli merevség jellemzi. A LEG gyök könnyebb megértéséhez röviden: az eLEGanciának sajátos íratlan törvényei vannak. Az eLEGáns öltözet választékos viselkedésre is KÖTelez. Az ősmag(yar)-nyelvi LEG gyök a KÖTöttséggel kapcsolatos. Az állatot ÉLetfeltételei a LEGelőhöz KÖTik. A törvényi KÖTöttséget az utódnyelvek a LEG gyökkel fejezik ki. Vagyis, aki ELEGÁNS, csak bizonyos viselkedési határok közt mozoghat, nem engedhet meg magának semmilyen lazaságot.
ELEKTRO- – Villamossággal kapcsolatos. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: görög tőből] Az EL a v/IL/lan hangváltott IL gyöke. Az ÉLet vILágosság. Az EK – ÉK, az ÉKes ÉG, fényessÉG, az ELEKTRIK a munkát jelentő TIC – TIK gyökbe (tak, ták, tek, ték, tik, tok, tuk) beékelt R, az ERŐ jelhangja. A kifejezés minden része magyar gyök, és majd minden nyelv ezt használja. Mi is. Ám nekünk van ősibb kifejezésünk is erre a magyar gyökökből összeálló görög szóra, mely rengeteg változatban van jelen nyelvünkben, az ILL gyökszó CSILL, PILL, VILL alakjai és azok bővítményei: CSILLog, PILLant, VILLan stb.
ELIXÍR – Bölcsek köve. Életelixír, csodaszer.
[A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk. arab] Ha az X jelt alkotó hangjaira bontjuk KSZ – ELIKSZÍR. A cseleKSZik szóban a KSZ páros a hatást kiváltó folyamatot írja le. Az EL lehet ELső (fontosság), ÉLet. Az IK – mozgás (IKlat), LI – LÉ, LIK – RÉS, ahol behatol. A KSZ páros hangjaiból vannak: a KúSZiK, KéSZ, SZíK – (csíra) szavak. A SZÍR – SZER, SZORzati hatás, ÍR – gyógyÍR, összességében: az élet elemeit mozgásba hozó szer, hatóanyag. Ez ősmag(yar)-nyelvi elemekre épült szó, kis helyre tömörített értelmével, s amelyet az arabok is megörököltek. A magyar nyelvben a névadó jellemzők is feltárhatóak. Az igazi elixír mindig hat, vagyis ELÉG SZER. Az igazi ELIXÍR – egy /ÉL/-ÉKSZER. Az igazi ELIXÍR – /ÉL/-ÉG-SZER, azaz ÉL(ő) ÉG(i)-SZER, amely megújít.
ELME – Ész, értelem. Az ember agymunkája. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az ELME fogalma is az ÉLőhöz kötődő, az M hang lehet a MAG, az EM gyökök (MAGas értelEM, EMber) vonatkozása, az értelem ELeME, röviden ELME. Az ért-EL-EM EMberi tulajdonság. Az ELME szóban az E hangok az EgyEnsúly hangjai. Az ELME mindent megvizsgál. Az ELME mintegy megEMELi a vizsgálandó ELEMet, hogy eszmei „súlyáról” képet alkothasson. A tengelyében levő LM páros rejti vizsgálódás és a fény értelmét: LáM, LáMpa, mely a régies vilLáModáshoz, azaz világossághoz kötődő.
EMBER – Termelőeszközök készítésére, kultúra teremtésére való képességével … kiemelkedő, legfelsőbb rendű élőlény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? em ’nő’ + ber ’férfi’] Itt a zárójelben a valóság van, csak szeretnék magyarázatot fűzni hozzá elemeire bontva. Az EM korai ősgyök, és a nőt jelenti, aki EMesként (áldott állapot) terhét EMelő majd MEllén levő EMlőiből csecsEMőjét EMető. Az EM gyök szétszóródott az összes nyelvekbe, és beépült a nőt jelentő szavakba. Az M hang a kulcs, mivel esetenként az E hang változik: fEMme, wOMan, EMakumea stb. Bár az M is változhat N hangra: nő, donna, zena stb. A BER férfi: románul – BĂRbat, de a BOR (erő), BORz (szakáll), BORotva stb. is ehhez kötődők.
EMBRIÓ – A szervezetnek a petesejtből kifejlődő korai alakja. A méhben az első három hónapban levő magzat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög]. Az EMBRIÓ ősnyelvi gyökből ered, csak módosult a latinban, akár a TÖMörített erő ATOMra facsart alakja az ógörögben. Az EMBRIÓ: EMBeRbImbÓ. Két kötött mássalhangzó-páros összevont alakja van jelen a szóban. Az MB páros az eMBer, biMBó szavak – a BR páros az áBRa, éBRed szavak tengelyhangzója. Az EMBRIÓ EMBeri áBRázatra éBRedő kis biMBó. A szóvégi IÓ kötött magánhangzó-páros az éBRedés nyomán gyorsan IndulÓ, mozgásra szólItÓ, rIasztÓ értelemet viszi a szóba. Az EMBRIÓ fejlődése a leggyorsabb, főleg a kezdeti – életre éBRedő – időszakában. A többi magzat ennek nyomán kapta e nevet.