ÉL, ÉLET – Életműködést fejt ki, életben van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ÉLETtel kapcsolatos jelenségeket az E, É, L, V hangok, az ÉL – LÉ és ÍV – VÍ ősgyökök fejezik ki. Az L hangcsoport – ÉLE – Isten egyik neve – ÉLŐ –, az ő ajándékával, az ÉLEttel kapcsolatos jELEnségeket leíró a szavakban. A legjelentősebbek az ÉLEttel, és feltétELEivel kapcsolatosan: az ÉLEt, szÜLÉs, LÉt, ÉL, LEvegő, LÉ, ÉLÉs, ELső, lÉLEk, lÉLEg(k)zet, ELme, ELEdEL, de főleg az ÉLEt, a LÉt, LÉtezés kulcshangjai. Ugyanakkor az elmúlással. Ez esetben az E, É hangok nem jelennek meg csak az L, inkább mélyebb hangokkal társulva: ÖL, gyILkOL, hAL, mÚL szavakban. Ez az összesség csak e nyelvben, a magyar nyelvben mutatható ki. Egy másik, az ÉLETfeltÉTEL, amelyről az ebéd címszónál írtam. Az ÉLET más szóval is kifejezhető volt, amely aztán az utódnyelveknek jutott örökségül. Ilyen volt a víva = él, vita = élet. Az ÉLET, VITA, VÍVA szavakban jelen van a magyarázatuk is. Az ÉLET a nemek közti szerelmi csatával, VÍVÁssal kezdődik. Két egyed: hím – nőstény, embernél férfi – nő egyesül. Ez az ÍVÁs, amelyből ÚJ ÍV, IF-JÚ (ív-jú), ÚJ VI, VITA – ÉLET ered. Az ÉLEThez, VITÁhoz, annak fenntartásához, a LEVegő után az ITAL, azaz VÍz a legfontosabb.
Az ITAL szükségességét a vITAL szóban is mutatja. Az ÉLET másik fő feltÉTELe az ÉTEL. Az is benne rejtőzik a feltÉTEL szóban. Ez is bizonyíték, hogy az emberi beszédkészség, és a nyelv is magasabb értelem által adatott képesség. Nem a kétszáz éve erőltetett áltudomány, se eleje, se vége ősleves meséjében főtt ki ez a képesség, hanem az ember teremtője, a nyelv alkotója tudatosan, előretervezetten alakította így. Lehet prüszkölni ellene, lehet maradi okoskodásnak nevezni, de a nyelv ezt igazolja – bizonyos fogalomkörökön belüli – összes egybehangzó, elszakíthatatlan, szókapcsolataival!