Egységes alkotói alapelv, amely minden műre érvényes*

A hangok közül előbb a cs kicsinyítő hatására figyeltem fel. Majd a c becézést, a ny nyújtottságot kifejező szerepére. És jött a többi. Szinte ma­guktól bukkantak elő, önmagukat kínálták egymásután. Rájöttem, hogy minden han­gulatnak, tulajdonságnak, tevékenység­nek, fogalom­nak, megfelelő kezdő- vagy uralkodó­hangja (domináns) van a magyar szókész­letben. Minden hang élményi behatásból eredő ösz­töni hangképződ­mény, amely  ősgyökök kezdőhangja lett, és leg­alább annyi gyök van az alap­készletben, amennyi hang. E gyökök két hangból állnak, egy mássalhangzóból és egy magánhangzóból. Néha rokonhangzású más­sal­hangzók váltják egymást. A gyökök hozzáve­tőleges számát a mássalhangzók és a magánhangzók szor­za­tából kapjuk meg. Tehát kb. 360 – 400 körüli. Ez a bő változat. Van­nak két mással­hangzós, egy magán­hangzós  gyökök, e gyökökből sorrendi felcserélés­sel képez­hetők rokon értelmű szavak változatai, azok nagyszámú szófüzérei. Egyetlen nyelvnek sincs ilyen sza­bályos gyökrendszere, mely hókristálysze­rűen (V. Cs.) vagy kö­rök­ben, csi­gavonalú, csiga­vonal-fürtszerű hal­mazalakzatban felépíthe­tők.  

Az ANYAG. Hasonlít a fizikai világ vegyi elemeihez, melyek atomokból, az azo­kat al­kotó atommagból és elektronokból, az atommagot alkotó proto­nokból és neutronokból állnak össze. A magban levő protonok, neutro­nok, a mag körül keringő elektronok száma, a maghoz, és egymáshoz való viszonyuk: sűrűségük, pályájuk, sebessé­gük hatá­rozza meg az anyag vegyi milyenségét, hogy milyen anyag válik be­lőlük. Továbbá különböző atomok egymáshoz viszonyított száma egy molekulán belüli láncolata, és a mole­kulák közti tér, sebesség, tömörség stb. szintén meghatá­rozó abban, hogy milyen anyaggá áll­nak össze. De ami érdekes, minden anyagnál az alkotó alap­anyagok egyformák: protonok, neutro­nok, elekt­ronok, és mégis micsoda szé­les skálája jön létre az elemeknek, több mint száz vegyi elem, mely­ből az egész anyagi világ összeáll! Ki­süt belőlük a teremtő géniusz egyszerű alapelveken nyugvó mindenek feletti bölcsessége.  

A NYELV. Nyelvünk szerkezete is az egy­szerű bölcsesség elvén alapul és bá­mulatos kapcsolati következetességgel, csodálatos vonalvezetéssel épül föl. Akár a világűr bolygórendszerei. A központi mag az alaphangsor (ábécé), a Nap a gyök. Körülötte a szóbokor, mint a bolygók holdjaik­kal, majd a többi nap, naprendszerek, galaxisok naprendszereik­kel, ga­laxis halmazok, tovább a nyelvi végtelen felé. Minden kezdőhang, mint külső hatás által kiváltott belülről jövő hangjelzés, értelmes jelentéssel bír! Ebből és e köré épül a gyök. Minden gyökben van egy uralkodóhang, a gyök körül forog az alap­jelentésben azonos, de változatosságá­ban lenyűgöző népes szó­bokor, annak összes oldalirányú leágazásával. Esetenként a gyök hangjai közt cserélődik az uralkodó jelleg. Néhol a rokon értelmű szóbokrok kötelezően találkoznak, pályájuk keresztezi egymást, de nem ütköz­nek, mivel akár a bolygóknak, saját pontosan bejelölt értelmi pá­lyájuk van. Csak párhuzamban forognak hasonló ér­telme­zés körül, árnyalván, színezvén a fogalom értelmét.  

Példaként nézzük a kör és tér viszonyát. Mindkettő teremtőgyök és hatalmas szóbokorral rendelkezik. Mindkettő terület, de a kör egy pont­ból kiinduló, szabályos síkidom alakzat. Fogalmában benne van a be­határoltság értelme, mert gyűrűként körülöleli a záróvonal. A tér nyitott, a t nyelv-fog, pattanó mássalhangzó, az é magasan szárnyaló, az ér­zelem, az élet kezdőhangja. A tér több irányban ter­jedő, és a végtelen felé mutat. Mindkét szóa folyékony r-ben végződik, mind­kettő súllyal bíró, fontos fogalom. A magyar nyelv­ben az értelmezés végett a megfelelő hangnak megfelelő helyen kell len­nie. Nem lehet másként. A rét is tér, de nem hordozza magában a többirányú, vég­telen nyitottság fogalmát, mint a tér. Az r zöngéje nyitva hagyja a láthatárt, a t lezárja azt. Tulajdonképpen térben és körben élünk. A mi pályánk a behatá­rolt kör­ben, a kör a térben, a tér az űrben van. De mégis – a Föld, a Nap, a Tejút – mindannyi körben mozgó. Itt az ö hang (függetlenül a betű alakjától) a meghatá­rozó, mely a térben is törvényt szab! A törvény behatárol egy moz­gásteret. Akár a kör. Az ö benne van az öböl, öl (főnév), ölel (ka­rol), ököl, ön, önös, önző, örökség, öreg (koros), ösvény, össze, ösztön, ötvöz, öv, övezet, körzet, környezet, özvegy stb. szavakban, az azok­kal kifejezett fogal­makban, melyek mind­egyike zárt, behatá­rolt vagy véges valamit jelöl. Persze, mind a kör, mind a tér mé­rete viszonyla­gos. A körben is lehet tér: nagy körben kis tér, nagy térben kis kör. Ám a Világmindenség – melyben a parányi atomtól a legna­gyobb csillagig minden körben mo­zog – mégiscsak egy hatalmas, körmoz­gású végtelen­nek tűnő tér, űr, amelyet szigorú, megmásítha­tatlan fizi­kai törvények irá­nyítanak. S ahol törvény van, ott van tör­vényhozó, de betartató, végrehajtó is, aki fe­lül­vigyázza annak tisz­teletben tartá­sát, műve működését! Aki megszegi a törvényt, vál­lalja, szenvedi következményeit. Ezt a világűr kutatói, és az űrbe kilépő űrhajósok érzik át legjobban akkor, amikor a siker érde­kében kizárólag az örökérvényű törvényekre hagyatkozhatnak.  

Az eredeti nyelvtől, annak alapvető szabályaitól eltérő nyel­vek (latin, germán, észak-germán, szláv, angolszász nyelvek stb.) ezért váltak – még ma is állandóan alakulgató nyelvekké, mivel csak részben örökölték a mindent átfogó nyelvfelépítési vázszerkezetet. E vázszerkezet felépítési szabályainak csak a kör és tér hatá­rain belül meg­maradó magyar nyelv, az ősnyelv egyenes ági örököse felel meg! Az eredeti ősnyelv szabályait mai na­pig meg­őrző nyelvünk, az érzelmeket hűen kifejező han­gok, gyökök köré épülő szóbokrai szinte a végtele­nig terjedhet­nek, szaporodhatnak a tér törvé­nye szerint, de csak megfe­lelő ru­galmas helyezke­déssel, soha nem lépve túl a nyelv alkotója által megszabott kis és nagy belső nyelvi kö­rök meghúzott elméleti hatá­rait. 

Vagyis, megőrzi a külső hatások által kiváltott, a lélek legbelsejé­ből kiinduló természetes emberi hangadás, gyökké rögzült alap­szavai köré épülő szóbokrok alapértelem szerinti össze­függését, s megmarad az atommag elektron viszony­tól a bolygó­rend­szerekig min­dent megmásíthatatlan, örökérvényű törvények ál­tal működtető, az ere­deti ősnyelvre szigorúan érvényes, szabályos ke­re­teken, határokon belül. Ez idáig megmaradt! És úgy tűnik – egyedüli nyelvként! Nem véletlenül írta Grimm Jakab a nagy meseíró: „A ma­gyar nyelv logi­kus és tö­kéle­tes felépítése felülmúl minden más nyelvet.”  Bárhogy is rugdalóznak sokan egy bölcs, teremtő felsőbbség el­fo­ga­dása ellen, el kell ismerniük, hogy az a rend, a felépítési pontos­ság, amely a parányi atomok belső szerkezetétől, a végtelen Világűr óramű­szerű pontos működéséig, s amely az ősnyelv szerkezeti fel­épí­tését ma­radéktalanul megőrző magyar nyelv, szintén azokhoz ha­sonló alapelvi közös vonásaiban is megmutatkozik, egy és ugyanaz alkotóművész jel­legzetes kézjegyét viseli.  

A SZÍNEK. Van egy szín, a fehér. Semmi több. De mint az eredeti tel­jesen tömör ősrögöt, melyet Alkotója – a tudatosan megtervezett, irá­nyított – ősrobbanással szétoszlatva, a Világegyetemben előre ki­számí­tott pályára küldött bolygórendszerekké alakítva, ugyanúgy a fehér színt is zseniálisan felbontotta, úgyszólván szétrobbantotta több színre, keveredéssel több ezer árnyalatra, és kivetítette az egész élővi­lágra, megadván mindennek jellegzetes színét. Az egy­szerű fe­hérből megteremtette a színek csodás világát. Hogyan? A szivár­ványban mutat belőle valamit, de a színek létrejöttének mi­kéntje ti­tok marad. Akár a fotoszintézis folyamata. Tudjuk, hogy mi megy be a sötétkamrába, és mi jön ki, de hogy belül mi, hogyan megy végbe, nem tudjuk! Az alap­színek körül létrejövő színbokréták gyűrűzése, azok egymáshoz kötődő, egymást követő sok ezernyi ár­nyalata – akár a bolygórendszerek kerin­gése – a végtelen felé mutat. Ezen is rajta hagyta az emberfeletti alkotó értelem a saját megmásít­hatatlan kézjegyét!  

A számrendszer, amely az egyből indul, és mindent felölel. A magyar nyelvet a matematika szabályai szerinti felépítés is jel­lemzi. Ezt írja Bowring is, Bolyai János, de bővebben Varga Csaba domborítja ki A kő­kor élő nyelve című munkájában (Az egy és a minden jelentésazo­nossága: világegyetem, világmindenség!). 
Az egy és az alapszám­sor köré felsorakozó tízes, százas, ezres stb. számkörök végtelene.  

A ZENE világa. A zenei hangok egymás közti harmonikus össz­hang­zata az emberi lélek hullámzásainak legcsodálatosabb tükör­képe. A zene, akár az emberi arc, az érzelmek minden rezdülését ki­fejezi, a letört, mélyen lehangolt szomorúságtól, a mindent el­söprő, magasan szárnyaló örömig. A világ összes dalkincse az alap­hangsor hangkészletéből áll. A néhány hangsoros, nyolc hangból (oktáv) és néhány félhangból kiinduló csodálatos dallamvilágban az emberi ér­zel­mek legfinomabb belső rezdüléseit apró részletre menően vis­sza­tükröző, kifejezésre juttató csodálatos dallamok, harmóniák sze­rezhe­tők. A harmóniák kötődnek az egyes alaphangokhoz, olya­nok, mint a boly­gók holdjaikkal. A lágy és kemény hangsorok hang­zatai, harmóniái úgy keringenek a névadó zenei hang és az alap­hangsor magja körül, mint a Naprendszer égitestei a Nap körül, a Világegyetemet működtető örök­érvényű alkotói törvény szerint. Ezeken is felismerhető az egyedi azonosító alkotói kézjegy!  

Az EMBERI TÁRSADALOM, amely családcent­rikus is ha­sonló felépítésű,  akár a világűr egy pont­ból kiszakadó galaxisai. Ve­gyünk példaként egy jeles dinasztiaalapítót, akit nevezzünk Ádámnak, a feleségét meg Évának. Ők a központi mag. Gyermekeik születnek – tíz, húsz – majd azoknak is. Létrejönnek a családok „bokrai”, és egyre több, amelyek a központi maghoz kötődnek. A folytatás végtelenbe vesző. De vehetjük akár a magból kifejlődő nö­vényeket is, melyeknek törzsén az új csírákból létrejövő, kihajtó ágai ugyanígy bokrosodnak, növekednek.

Ugyanaz a felépítési, működési alaptörvény érvényes az ato­mokra, világűrre, zenére, színekre, számokra, ősnyelvre és az em­beri társada­lom szerkezetére. Mindannyin rajta kitörölhetetle­nül a jól felismerhető egyedi, megmásíthatatlan alkotói kézjegy.

Az alkotói kézjegy megállapítás fölött lehet vitázni…, prüszkölni el­lene…, lehet kigúnyolni…, nevetni rajta…, de a tény, tény ma­rad! Erre a döbbenetesen összecsengő szerkezeti, alaki azonosság soro­zatra nincs más magyarázat! Ezek a dolgok nem alakulgatva, da­dogva, botladozva, hanem azonnali használhatósággal, összes alap­vető jellem­zőiket felvonultatva, egy csapásra jelentek meg a világ színterén!

*Részlet Kolumbán Sándor: E nyelvben győzni fogsz című kiadatlan könyvből.