Ősmag(yar)-nyelvi szavaink
EGRES – Zöldes-fehér vagy pirosas színű bogyó alakú savanykás gyümölcs. [MÉKSz szerint: vándorszó: … latin] Hogy vándorszó ez biztos, és hogy nem latin, az is. Egyik nagy bizonyíték a gr páros, a másik az S hang, vagy talán a RES végződés. A RES – SER, nyálSERkentő hatású savanyú íz. A gr páros jelen van a cseh (angrest), szlovák (egrese) francia, galíciai, horvát, katalán, lengyel (agrest), litván (agrastas), román (agrişă), portugál, spanyol és más nyelvek egrest jelentő szavaiban. A gr párossal alkothatók a GÖR, GUR gyökök és fordítottjaik RÖG, RUG, vagyis ez G.R, R.G teremtőgyök. Az uGRik, GÖRdül szavak a bogyó külső fizikai jellemzőit érintik. Nevét a savanyú, fanyar íze okozta RÁGóizom összehúzás, foGRa hatás (foga vásott az egres evésben), viccesen nyál boGRa futás okán kaphatta. Ez oly jellemző rá, hogy sok nyelvben a savanyú szót fejezi ki. A spanyol agrio, a román acru (akru, g > k váltás), francia aigre mind savanyú. Eredete viszont ősmag(yar)-nyelvi, a latin megörökölte. A gr páros jelen van még a bogrács, bögre, bugris, grádics, igric, m/agrár, szegről-végről, tigris, ugrál, ugrabugra, végre szavakban is, és ezek egyike sem latin.