EGÉR – Maga vájta üregben élő kis szürke, fürge rágcsáló. Fehér egér. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az EGÉR fő jellemzői: fürge, motoszkáló, mászkáló, szürke, surranó, rágó. Az ősmag(yar)-nyelv mindannyit használta. megnevezésként A mai magyar nyelvben a FÜRGE, FIREGE, EGERI elevensége okán kapott neve, az EGÉR név maradt fönn.
A többi jellemzők szerinti megnevezések az utódnyelvek hangzástörvényei szerint módosultak. Francia, olasz, román a SZÜRKE, SURRANÓból: souris, sorcino, şoarece. Angol, német MOTOSZkáló, MÁSZkáló: mouse, Maus. A spanyol, katalán, galíciai, de némely észak-germán nyelv is a RÁGÓból: ratón, rato, ratoli. Ez ősmag(yar)-nyelvi örökségük.
EGRES – Zöldes-fehér vagy pirosas színű bogyó alakú savanykás gyümölcs. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: vándorszó: … latin] Hogy vándorszó ez biztos, és hogy nem latin, az is. Egyik nagy bizonyíték a GR páros, a másik az s hang, vagy inkább a RES végződés. A RES – SER, nyál SERkentő hatású savanyú íz. A GR páros jelen van a cseh (anGRest), szlovák (eGRese) francia, galíciai, horvát, katalán, lengyel (aGRest), litván (aGRastas), román (aGRişă), portugál, spanyol és más nyelvű, eGRest jelentő szavakban. A GR párossal alkothatók a GÖR, GUR gyökök és fordítottjaik RÖG, RUG, vagyis ez G.R, R.G teremtőgyök. Az ugrik, GÖRdül szavak a bogyó külső fizikai jellemzőit érintik. Nevét a savanyú, fanyar íze okozta rágóizom összehúzás, foGRa hatás (foga vásott az EGRES evésben), viccesen nyál boGRa futás okán kaphatta. Ez oly jellemző rá, hogy sok nyelvben a savanyú szót fejezi ki. A spanyol aGRio, a román acru (akru, g > k váltás), francia aiGRe mind savanyú. Eredete viszont még ősmag(yar)-nyelvi, a latin megörökölte. A savanyú íz mozgásra serkentő. A GR párosnak ilyen irányú értelme van: a bugris, grádics, igric, tigris, ugrál, ugrabugra szavakban. A gr páros jelen van még a bogrács, bögre, bugris, grádics, igric, m/agrár, tigris, ugrál, szavakban is, és ezek egyike sem latin.
ÉJ – Éjszaka. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] A szó többértelmű összetételben jelenik meg. A hangzásra kell figyelni. Az ÉJ a sötétség mÉLYsége, a sötét mÉLY SZAKA. Ha ÉJ van, akkor kell a hÉJ (hajlék, takaró), hogy ne fázz, és ne fÉLJ. És az ÉJ a kÉJ ideje is. A kÉJ varázsa egy rejtÉLY, melyet mÉLYen kell átÉLJ. A magyar nyelv értelmet tömörítő. Ez a nyelv alkotójának érdeme.
EKE – A föld lazítására és megforgatására való vontatásos talajművelő eszköz. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: török] Az EKE egy fizikai ÉK, mely beleAKad, behatol, és felforgatja a földfelszínt. Nincs egy fia török elem se e szóban. Ez az AKARAT fogalom-együttes (kar, akar, arat, takar, rakat, raktár), a létfenntartási tevékenységi műveletek sorában végzendő cselekmények egyik eszköze. Oda-vissza olvasva ugyanaz, mint az APA, ANYA stb. Nem lehet kihazudni az ősmag(yar)-nyelvből.
ÉL, ÉLET – Életműködést fejt ki, életben van. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az E, É, L hangok a legjelentősebbek az ÉLettel, és feltételeivel kapcsolatosan: az ÉLet, szÜL, LÉt, ÉL, LÉlegző, LÉ, ÉLés. Az L, É, E hangok az: ELső, LÉlek, LÉlegzet, LEvegő, ELme, ELedEL, de főleg az ÉLet, a LÉt, LÉtezés kulcshangjai. Ugyanakkor az elmúlással az L hangnak: ÖL, gyILkol, hAL, mÚL szavakban. És ez az összesség csak e nyelvben mutatható ki. Egy másik, a feltétel, amelyről az ebéd címszónál szóltam: Az ÉLET más szóval is kifejezhető volt, amely aztán az utódnyelveknek jutott örökségül. Ilyen volt a víva, vita – élet. Az ÉLET, VITA, VÍVA szavakban jelen van a magyarázatuk is. Az ÉLET a nemek közti vÍVÁssal kezdődik. Két egyed: hím – nőstény, embernél férfi – nő egyesül. Ez az ÍVÁs, melyből ered a vÍVA – ÉLET. Az ÉLEThez, VÍVÁhoz VITÁhoz kell az ITAL. Az ITAL szükségességét a vITAL szóban mutatja. Az ÉLET másik fő feltÉTELe az ÉTEL. Az is benne rejtőzik a feltÉTEL szóban. Ez is bizonyíték, hogy az emberi beszédkészség, és a nyelv is magasabb értelem által adatott képesség.
Nem a kétszáz éve erőltetett áltudomány, se eleje, se vége ősleves meséjében főtt ki ez a képesség, hanem a nyelv alkotója alakította így. Lehet prüszkölni ellene, lehet okoskodásnak nevezni, de a nyelv ezt igazolja összes egybehangzó, elszakíthatatlan, bizonyos fogalomkörökön belüli szókapcsolataival!
ÉL – Vágásra használt eszköz, szerszám vékonyra köszörült széle. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az ÉLes kés és az ÉLes ész is jól vág. Ha valaminek ÉLes a szÉLe ÉLe, jól lehet szELetet szELni vÉLe. A felhozott pÉLda is ÉLes kell legyen, ez a cÉL. Különben nem hatékony. A pÉLda szóban a p jelképezi azt a cÉLpontot, melyre rávilágít a pÉLda ÉLe.
ELEFÁNT – A legnagyobb szárazföldi, ormányos emlős. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: latin < görög] Az ELEFÁNT nevében az ELE, ELEve, emELVE, ormányával ELŐl emELŐ FONToló. A FÁNT, FONT, FONTos, mely szó benne van a FONTos vízlelő PONT, hely, (lat. FONTanus – forrás, nt) ősnyelvi eredetű kút jelentésű szóban, mely az ELEFÁNT nevében az ormányából ELŐl kilövellő vízsugárnak az ilyen feltörő vízhez való hasonlításából is lehet. „A kőkor szava: kép.” V. Cs. Az NT kötött páros, mely jellemzőket is takaró szavak hasonítója, mindenképp ősnyelvi eredetre vall. Minden állat ősmag(yar)-nyelven kapta nevét, és abból módosult a világ többi nyelvére. Lásd csimpánz, kenguru, angolna, bálna, delfin, rozmár, oroszlán, tigris, hiéna stb.