ANYA – Az a nő, akinek gyermeke van. [A Magy.Ért. Kéziszótár szerint: ? finnugor] Az ősmag(yar)-nyelv tömöríteni tudott több jelentést rövid szövegben, akár a mai magyar nyelv is. Vegyük az Évához intézett, feltételezett első Ádámi mondatot: NÉ VAGY TE. Arra, hogy ez így elhangozhatott, bizonyíték az ősmag(yar)-nyelvi eredetű, a szanszkrit nyelvben rögzült feleség jelentésű NAVASTI szóalak, mely a román nyelvben NEVASTA, a szláv nyelvekben NEVESTI alakban maradt fenn. A LENNI ige alakjai változtak, de a VAN, LESZ, jelen és jövő idejű alakja a régies jelen idejű VASZ alakot is kivetíti. (Nagyanyám még használta! A csirkéket keresve mondta: Hol VASZtok, no? Hol VASZkolódtok?) A NÉ VAGY TE, NÉ VASZ TE kifejezés több értelmet tömörít. NÉvaszte tartalmazza azt, hogy NŐről van szó – NÉ. NÉVaszte azt, hogy NÉV rejlik benne. A nÉVAste a NÉben az az t illető NÉVre is mutat: ÉVA. (Sőt: N/ÉVA, itt az északi folyó nevének magyarázata. ) A NÉVASZTE egészében: NŐ VAGY TE. A NÉVASZTE szó visszafordított alakja VÉNA/SZTE, melyben jelen van a másik ősmag(yar)-nyelvi név, az ÉNA, azaz ENÉH, de a VÉ/N/A is, melyből a latin VÉNUSZ. A VÉNA ÉR ERedő kapcsolat így érthető. Érdekességként: románul a lenni ige van alakja este (j/eszte), melyben szintén megjelenik az st – szt páros, mint ősmag-nyelv eredetű vonatkozás. Ha innen megyünk a lett, lesztek szavaink nyomán a vagytok, vattok, vasztok irányába, és a v zöngétlen párjára, f hangra, az a hangot é-re váltva, a vaszból fész lesz: fészek. A vaszok is fészek, vaszkolódik, vackolódik, aki helyet készít magának. Az sz hang itt jelentős értelmi kulcs: vac / s / kolódik fészkében, szöszmötöl, szedelőzködik. A nő, a csodálatos női öSZTönéből eredően „fészekrakó”.
NÉ VASZ TE – né vasz te, né vagy te, szülő, fészekrakó, vaszokrakó ÉVA, ENA, ENÉH, ANA, ANYA. Az ANYA szóban az NY hang fontos értelemmeghatározó. Az ANYAméh az a hely, ahol ANYAgi létünk kezdődik. Az ANYAi öl ENYhe fészek, úgyszólván mENNYei védelem a kisbaba szemszögéből. Az ANYA a NYAvalygásaink, a NYAfogásaink megértője. Neki NYögjük el aggodalmainkat. Kis NYÁpicként őt NYAggatjuk, NYÚzzuk mindenért. Az ANYU NYUgtat meg és NYÚjt védelmet. Ő a menedék, NYUgalom szigete. ANYÁnk lát el NYÁmival, azaz táplálékkal. Alapvető ANYAgi gondjainkat ő elégíti ki, bár ennek feltételeit az APA teremti meg.