Javítva!
Azt, amiről a mai hivatalos, hivatásos bérnyelvészet tudni sem akar, mivel képtelen különbséget tenni a ma is élő ősnyelv és a belőle kiágazó, beszáradt lárvaszavakból álló utódnyelvek közt, pedig az igazi szóeredet kutatásnál, s a szavak mélyreható, átfogó elemzésénél ez rendkívül fontos volna.
A szavakat alkotó hangok értelmét, szerepét, gyök, hangcsoport, hangváz alapú szóbokor, szócsalád vonatkozásait.
Az emberi beszédképesség, -készség a sejti DNS-ben levő számítógépes ütemterv által vezérelt, és a teremtésben adatott nyelvszerkezeti váz alapján építi beszédelemeit.
A hang a legfontosabb alapértelem hordozó beszédelem a nyelvben.
A hangok mindegyike tudatosan megtervezett, nem makogásból fejlődtek ki.
A hangok mindegyike külön egyéniség, akár az emberek, így egyenként sajátos jellemzőik vannak.
A hangok érzékenyek, egymást befolyásolók, azaz: nem mindegy, „milyen társaságba” keverednek.
A szó azt a jelentést hordozza, amelyet alkotó hangjai bevisznek, képviselnek!
A gyökök, a DNS-ben levő nyelvszerkezeti váz alaphangkészletből képződnek, a kifejezés minél pontosabbá tételére.
A gyökszó a szóbokor alapja.
A gyökalkotó mássalhangzók közé ékelődő magánhangzók cseréje megváltoztatja a gyökértelmet.
Minden egyes gyökszó átfordítható, és fordítottja kifejezheti az alapgyök ellentétes értelmét.
A szó, kifejezés, olyan csoport, amelyet hangok, gyökök, hangcsoportok alkotnak, az általuk képviselt értelem épül be a szóba.
A hangcsoportokat ölelő magánhangzók cseréje is teljesen más értelmet ad a szónak.
Minden hang, gyök, hangcsoport jelen van a jó, kellemes és a rossz, kellemetlen kifejezésekben.
A magyar nyelv szavai szó-hangvázakra épülnek, és kiterjedt szócsaládokat alkotnak.
Egyetlen bevitt hang is képes megváltoztatni a szó értelmét!
A magyar nyelv, szavak, gyökök és hangcsoportok füzéreiből összeálló – érzelmeink legfinomabb rezdüléseit is kifejezni képes – élő, szószülő nyelv.
A magyar nyelv nem tartozik a latin-germán grammatika szabályai alá.
A magyar nyelvben nincsenek ragok, képzők! Csak gyökök vannak, amelyek „másodállásban” betöltik e szerepkört!
Az utódnyelvek oly nyelvek, amelyekben a „hang ott van ahol, és a szó azt jelenti, amit”, mivel azok élettelen lárvaszavakat örököltek, s képzőkkel, ragokkal élesztik fel.
A mai hivatalos, hivatásos nyelvészet kiírta magát a magyar szóeredet kutatás területén, a „mindent több oldalról bizonyítani, oda-vissza irányban akár százszor is” igazi tudományos követelmény hatálya alól.