ELME – Ész, értelem. Az ember agymunkája. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az ELME fogalma is az ÉLőhöz kötődő, az M hang lehet a MAG, az EM gyökök (MAGas értelEM, EMber) vonatkozása, az értelem ELeME, röviden ELME.
Az ért-EL-EM EMberi tulajdonság. Az ELME szóban az E hangok az EgyEnsúly hangjai. Az ELME mindent megvizsgál. A tengelyében levő LM párossal alkotható a LáM, LáMpa, mely a régies vilLáModáshoz, azaz világossághoz kötődő.
EMBER – Termelőeszközök készítésére, kultúra teremtésére való képességével … kiemelkedő, legfelsőbb rendű élőlény. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ? em ’nő’ + ber ’férfi’] Itt a zárójelben a valóság van. Az EM gyök szétszóródott az összes nyelvekbe, és beépült a nőt jelentő szavakba. Az M hang a kulcs, mivel esetenként az E hang változik: fEMme, wOMan, EMakumea stb. Bár az M is változhat N hangra: nő, donna, zena stb. A BER férfi: románul – BĂRbat, de a BOR (erő), BORz (szakáll), BORotva stb. is ehhez kötődők.
EMEL – Fölfelé mozgat. Magasabb helyre, helyzetbe juttat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az M a Magasság, az L a Lég, mindkettő fenti. Az állat Marja a legMagasabb pont, a létra Magasba juttat. Az áldott állapotban levő nő EMELi terhét, ezért EMEs (Emese), s miután megszüli kis csEMEtéjét, ölébe EMELve EMLőjéből EMEti, finom tejet ad neki, hogy erős legyen, és majd EMELkedjen, nőjön nagyra, Magasra. A megnevezés az első esetnél kialakult, a többit ehhez viszonyították.
EMLÉK – Az emlékezetben őrzött tudattartalom. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] Az EMLÉK ML lágy hangjai, ezt az omló, bomló, málló, emlő stb. szavakban is szEMLÉltetik. A kellEMes EMLÉKek ellágyítják az embert. Az EM gyök azt is mutatja, hogy a nők az EMLÉKek igazi megőrzői, mivel érzELMI terhek hordozói. Az EMLÉKező ELMÉből kibomló, csillámló EMLÉKek szEMLÉje, szíven átáramló meleg érzést keltő. Az EMLÉK szóban a LÉK gyök az elMúLtakra való rálátás megnyíló rése, LÉKe, abLAKa. Az EMLÉK ML párosa, mint látható a MúLt szó gyökalkotója. Egy régen történt, az ELMÉben felEMLŐ, felrÉMLŐ esemény, melyet az ELME valaha rögzített, és most előEMELI, előEMLI, előtürEMLIK, előhozza rejtekéből – EMLÉKezik.
EMLŐ – A nők mellkasi páros tejkiválasztó szerve. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: finnugor] Az EMLŐből EMik, szopik a kis EMŐ. Az EMLŐ ELől a MELLen helyezkedik el. A MELLből, EMLŐből, mint egy tÖMLŐből árAMLIk, ÖMLIk, EMLIk a tej. A ML kötött mássalhangzó-páros, az EMLŐ tengelyhangjai, a MeLL gyökalkotó hangjai az utódnyelvekben a tej nevének meghatározó hangjai. Például: angol MiLk, afrikaans, holland MeLk, dán MæLk, német MiLch, cseh Mléko, horvát Mlijeko, szlovák Mlieko, svéd MjöLk és mások. Vitathatatlan, a szó ősmag(yar)-nyelvi eredetű!
* Az E, É hangokról, melyek a magyar nyelv különleges hangjai, olvashatnak az ÍRÁSAIM menüpont alatt, vagy akinek van az Ősmag)yar)-nyelvi Értelmező Kéziszótárból, annak Függelékében.