DÚS – Sűrűn, buján nőtt. Duzzadó, telt (kebel). [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szerb–horvát < olasz] A DÚS D.S – S.D gyök: DúS – SőD. A DÚ itt is bőség. Az olasz eredettel a DÓZSÉ szóból próbálják levezetni, csakhogy az épp fordítva történt. Hasonló, mint fenn a dőzsöl címszónál. A CzF Szótár ezt írja: „Eredetileg zsákmányból, vagyis hadi ragadományból meggazdagodott ember.
A dúsok nem soká uralkodnak. (Km). 2) Általános ért. igen gazdag ember. A Debreczeni legendáskönyvben eléjön (római) ,tanácsos’ értelemben. „Szent Gergöly pápa római dúsnak nömös nemzetségéből támada.” „Kinek testét a Sephonia római dúsné felvévén.” Rokon vele a latin dis, dives, a szláv doszt, doszta stb.” Kiem. K.S. Ebből kivehető, hogy a DÚS szó etruszk örökség a latin nyelvben. Nemcsak a velencei, génuai uralkodók DÓZSE megnevezése eredt a DÚS szóból, hanem a római gazdagok is DÚSak, DŐZSE DÓZSÉk voltak. Mind a DÚS, mind a BŐSég szóban jelen van a Sok S hangja. Van hely, ahol hasonlatként mondják: annyi a pénze, mint a Sár. Az S hang mennyiSég és Súly jelölő. Jelen van a bőSéget szemléltető, felvonultató váSár szóban is. Különben az S hang végletek kifejezője is, hiszen a Silány, Sovány szavakban is értelemhordozó. A hangok önmagukban hordozott értelmét csak magyar nyelven lehet magyarázni. Erőteljes érvelés esetén használjuk nyomatékként a SŐT szócskát, úgymond DÚS, TŐSeredet erőteljesebb bizonyításaként. Ez nemcsak a TŐS fordítottja, hanem a SŐD szó d > t hangváltott alakja, a TŐS vagy TŐről DÚSítás hasonlataként. A DÚS d > t hangváltott alakja a TUS, amely a zuhanyozó rózsa TÖvéről omló, TŐSosztású, DÚS vízSUgár.
DÜH – Hirtelen támadó nagyon erős harag. Kitörő vad indulat. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A DÜH D.H – H.D gyök: DüH – HüD. A DÜH D hangja az ellenállás hangja (vád, támad). Az Ü az Üröm, Ürügy, Üvölt szavakban is visszás, kellemetlen jelentést hordoz. Indulathang is: hűűűű! A DÜH mélyről induló érzelmi kitörés, ezt a mélyről jövő H hang szemlélteti. Az ősmag-nyelvben a HÜD szó jelentése BŐR volt. Ezt örökölték az északi népek nyelvei. A DÜH – HÜD fordítás érdekes jelenséget leíró: az arcbőrön, arcHÜDön meglátszik a DÜH. Magyar eredetű szó.