DUNYHA – Takarózásra használt pehelytollal töltött tokból és huzatból álló ágynemű. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: szláv] A DUNYHA D.NY – NY.D gyökbővítmény: DuNY – NYaD. A DU a bőség, hiszen tollal bőven tömött. Az NY hang, amint az árNY, erNYő esetében kellemesen eNYHítő. A DUNNYogó, DÜNNYögő hang sem éles, hanem lágy, elmosódó. A szunNYADó ember ellágyul. A HA, puHA, de akár a ciHA, ruHA – a dunyHA is egy HAj (héj), tehát burkoló takaró. A HA ősgyöknek és változatainak takaró, védő jelentésük is van: HAj, HÁz, HÉj, HÍnár, HÓ, HÓnaj stb. Az NYH hangcsoport – UNYHA – az ENYHE, gUNYHAszt, gUNYHÓ, kUNYHÓ, lANYHA, rENYHE szavakban mutatja az ellazító, puhaság elpuhulás, kényelem, a kellemes otthon pihentető érzetét. Az NY.H – H.NY gyök: NYaH – HaNY beépül a HANYag, HUNY, HENYe, NYIHog szavakba.
A szó a magyar nyelvből ered. A szláv nyelvek az átvevők.
DURMOL – Alszik. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: hangutánzó] A DURMOL D.R – R.D gyökbővítmény: DuR – RuD. E szó váza: D-R-M-L, és csak annak bizonyítására hoztam be, hogy az utódnyelvek ugyanezt a hangvázat használják az alvás, álom megnevezésénél. Az angol DReaM, spanyol, portugál DoRMiR, olasz, román DoRMiRe, norvég DRøMMe, svéd DRöM, dán DRøM és mások alvás, álom jelentésűek. Lehetne mondani, hogy a magyar nyelv örökölte azoktól, ám magyar nyelven a szó elemei is magyarázhatóak. A D.R gyök: DÖRmög, DÖRög, DÉR-DUR hangkibocsátás. Az R.M – M.R gyök a REMeg, MORog, MORaj szavak alapja. A duRMoL – LoRMud fordítás a LáRMa szó vázát villantja fel. A macska DOROMBOLása is DURMOLó alvást jelent. Az RM hangcsoport – URMO – a dÖRMÖg, lÁRMA, mORMOl, mORMOta szavakban hangra, alvásra, alváshangra utal. A magyar nyelv az eredő, a többi örökös!