DÍVA – Ünnepelt színésznő, táncosnő, énekesnő. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: nk: olasz < latin] A DÍVA a D.V – V.D gyök bővítménye: DíV – ViD. Az ünnepelt DÍVA üDe kis ÜDVÖske, IDVEske. A szóban a D és V hangok kellemes megVIDámító jelentése tűnik ki, és a keDVeltség értelme is jelen van.
A DÍVA rendkívül szereti a megmutatkozást, a DIVAtos felszínességet, és mindig igéző keDVes mosollyal, esetenként VADÍtóan felajzó, sokat sejtető, sokat ígérő külcsínnel, szépségének teljes fegyvertárát felvonultatva jelenik meg a nyilvánosság előtt. Ez az ő igazi énje, a külső szépség a lényege, nem is adhat mást. Mondják rá: VÍVja magát. Ám az ÍV csak egy szakasza a pályának, oly táv, amely egyszer véget ér, és AVÍT (d > t) lesz. Se nem latin, se nem olasz… magyar szó ez, amely alkotó hangjaival magyarázatot ad betöltött szerepéről.
DIVAT – Az élet külső formáit, a társas érintkezést, de különösen a viseletet, az öltözködés módját irányító és koronként változó szokások összessége, rendszere. [A Magy. Ért. Kéziszótár szerint: ?] A DIVAT szintén a D.V – V.D gyök bővítménye: DiV – ViD. A CzF Szótár szerint „[…] idv, annyi mint dív, divó.” A DIVAT tett, azaz tettekben megnyilvánuló külső látványösszesség. A DIVAT: DIVA-ÁT értelméből eredően ÁTmeneti megmutatkozási irányzat, amely meghatározó lesz egy évaDon ÁT, az alatt DÍVÓ. A DIVAT jelenti a VIlágot, annak VIlágosságában, fényében sütkérezést. A DIVAT üzlet, valakik számára óriási jövedelem. A DIVATirányzatot a hangadók az épp menő, azaz közkeDVelt DÍVÁkkal mutatják meg a VIlágnak: ez DÍVIk most, ezt köVETítek. A DIV, d > gy váltással GYIV, VIGYáznak ám, hogy betöltse szerepét, pénzt hozzon a házhoz, amely elégedett VIGYort csal futtatói arcára. Mondhatnánk – a DIVAT teszi DIAlgát (dolgát). A nagyközönség örül, hogy köVEThet VAlakit. A V hang jelzi a Változatosságot, de az aVulást is. Előbb vagy utóbb sorsa beteljesül. A DIVAT egy ÍV, egy TÁV, amelynek lefutása után AVITtá válik. Ismerős mondás: múló DIVAT.