DISZNÓ, DISZNYÓ – Sertés. Vaddisznó. [bérnyelvész: török] Mivel a DISZNÓ szó SZIDalomként is használatos, így a D.SZ – SZ.D gyök: DiSZ – SZiD így is érthető. Semmiképp nem dísz értelmű.
Az SZ hang kiterjedést leíró hang: hoSSZú, SZéles, meSSZe. Ez a diSZnó terjedelmére célzó is lehet.
A szó d > gy váltással GYISZ. Van oly tájnyelv, amelyen: GYISZNÓ, GYISZNYÓ. Ez jelentheti a DISZNÓ, DISZNYÓ, GYISZNYÓ állandóan turkáló, sártologató, GYESZetelő, NYÜSZkölő természetét.
A DISZNÓ szóval SZIDNI is szoktak az arra érdemes egyént.
DiSZNó – SZiDNi hangváz: D-SZ-N – SZ-D-N.
Az SZN hangcsoport – ISZNÓ – a hASZNOs szóban mutat a lényegre, a dISZNÓ fontos tenyészállat, sok család alapvető élelmiszerforrása.
Az SZ.N – N.SZ gyök: SZuN – NeSZ, a diSZNó SZUNdikáló, és vaszok készítés közben NESZező szöszmötölő.
A székely DISZNYÓ megnevezésben a SZENNYes volta, s tőle ISZONYodás a pISZOk, SZENNY miatti
DiSZNYó – iSZoNYoDó hangváz: D-SZ-NY – SZ-NY-D.
Az SZ.NY – NY.SZ gyök: SZuNY – NYöSZ, a DISZNYÓ NYÖSZörgő SZUNNYadó, NYÜSZítő azaz visító természetét is leíró.
DiSZNYó – SZuNNYaD hangváz: D-SZ-NY – SZ-NY-D.
Amikor DISZNYÓ jelzővel SZIDsz valakit, akkor lelki SZENNYED öntöd rá.
DiSZNYó – SZeNNYeD hangváz: D-SZ-NY – SZ-NY-D.
Az igazi ASSZONY a legnagyobb hASZON a férj számára. A diSZNYó, mint fontos teNYÉSZállat, ASSZONYOD kedvenc állata, mert ő, a FELESÉG annak húsából látja el ELESÉGgel a családot. A következő hangalapú összevetés nem ASSZONYODat leértékelő, hanem épp felértékelő:
DiSZNYó – aSSZoNYoD hangváz: D-SZ-NY – SZ-NY-D.
HASZNODra van a DISZNÓtartás.
DiSZNó – haSZNoD hangváz: D-SZ-N – h-SZ-N-D.
Az SZN – NSZ: a diSZNó túrás közben lassan váNSZorog előre.
